A Démonkirálynő harca
Mindent elsöprő haraggal,
Teli gyilkos indulattal,
Száll a Démonkirálynő,
Szeme pokoli tűzként égő.
Ha szembehozza veled a sors,
Váratlan halállal lakolsz!
Mérge a kígyókéval vetekszik,
Őt a démonok nem felejtik!
Dühöngve csapdos ide-oda,
Dühe hajtja valahova,
De azt maga sem tudja, hova,
S talán nem is ér oda soha!
Kergeti a megnyugvást,
De nem talál semmi mást,
Hisz, mihez hozzáér halott,
Utálkozva nézi a Démonvilágot.
A maga teremtette gonosz világot,
A lelketlen lényét szorító láncot,
Saját magát is kezdi gyűlölni,
Hogy tetteiért így kell bűnhődni.