A Démonkirálynő lánya I.
-Ó, Istenem, Te, ki a Mennyek Ura vagy!
Segíts nekem, legyen hatalmam nagy,
Nagyobb anyáménál, kit a gyűlölet hajt,
Tudjam visszahozni a fényre majd!
A Démonkirálynő, így nevezik
De engem ez csak elkeserít!
Nincs szívében szeretet,
Hiszen szíve sincs, sohasem lehetett.
Ezt mondták róla nekem,
De én szentül hiszem,
Valaha tudott ő is szeretni,
Viszont tetteit most nem ez vezérli.
Leszállok tehát a Démonvilágba,
Anyám által alkotott hazába,
A sötét, gyilkos démonok közé,
De ó jaj! Jön a sötét…
A lány leérve anyja birodalmába
Ájultan omlott a démonok karjába,
A szolgák örömmel vitték
Úrnőjük elé félholt testét…
A Királynő hangosan felkacagott,
S a lány nyakába harapott…
Nem tudta kit öl meg,
Ki az, akit pokolfajzattá tesz…
