A Démonkirálynő szerelme
Szerettelek, tudtad Te is,
S elhagytál végül, mégis!
Tudtad, hogy beleőrülök,
S a Démonvilágba kerülök!
Kergettem gyönyörű álmokat,
Hordtam szívem alatt lányunkat,
De Te eldobtál minket kegyetlenül,
S ezért élek szívtelenül!
A mindent elsöprő szerelem,
A tengernyi érzelem,
Ebbe fulladtam végül bele,
S hagytam el a fényt örökre!
Lányomat szívből sajnáltam,
-Nem tehettem róla- Utáltam,
Hozzád kötött az a gyermek,
Ezért odaadtam őt Istennek!
Isten számomra ellenség lesz,
Jó helyre került a gyermek,
Többé nem fog engem keresni,
S én megpróbálom elfelejteni!
De rajtad majd bosszút állok,
Démonkirálynőként harcba szállok!
A jövőben téged megkereslek,
S démoni szolgámmá teszlek!
Végleg felváltja most a szerelmet,
A bosszúállás és a vak gyűlölet,
Ne felejtsd el: a Démonkirálynő szeretett,
De Te megaláztad, neked nem kellett,
Egyszer még majd visszatérek,
Akkor kegyelmemért remeghetsz!
De van egy átkos hírem:
Akkor már nem lesz szívem!!!
