Bolyongás

Bolyongás

Hontalan vitéz keresi hazáját
Szellemek űzik mindig tova álmát.
Megérte vajon a rengeteg harc is?
A színjáték, a régi katarzis?
Mellette szárnyal sólyommadara,
Ki a végzetét ott lelhette volna,
Ahol a vitézek csatában buktak el.
A holt lelkek szavára az élő figyel.

A vitéz vállát súlyos zsákja nyomja,
A karjait mindig karba fonja.
Így áll elé a világ bajának,
Így várja be hírét a halálnak.
Életét vitte az örökös harc, bér,
A kardcsattogás, a lázongás, a vér.

A vitéz egy mélyet sóhajt.
Torka többé nem zeng bordalt,
Csak a keserű szavak hagyják
Száját, s őt a sötét éjek várják.
Menekülni többé nem mer,
A híre minden falut felver.

A vitéz keresi eltűnt hazáját.
A szellemek elűzik minden álmát.
Megérte neki a csonttörő harc is?
A bálok, a játék, a katarzis?
Szárnyal mellette sólyommadara.
Mindketten végzetüket lelhették volna,
Ahol a társai csatában buktak el.
A holt lelkek szavára már senki sem figyel.