Carpe diem!
Ragadd meg a napot!
Kapd el a múló pillanatot!
Élj egy napnak, légy tiszavirág,
Élvezd, éld át, amit nyújt a világ!
Ezt az elvet követed,
Amit mond, csak azt teszed
Minden napod felér egy élettel,
De ezt a világ nem nézi jó szemmel.
Te boldog vagy, kihasználsz mindent,
Nap, nap után szerzel új szerelmet,
Hajszolod az örömöt, a boldogságot,
De magad ellen fordítod a világot!
Méregként csepegtetik beléd,
Apró cseppenként a kételkedést:
Minden tetted, következménnyel jár!
Suttogja füledbe a világ.
Hallgatsz rájuk, elveted elveid,
S elvesztik fényüket szemeid,
Visszatérsz, robotolsz, másért élsz,
De nem olyanért, aki érted él!
Egész életed másra pazarolod,
Mi neked nem fontos, a világnak mutatod,
Ám végül, léted alkonyán
Ráébredsz, hol s mit rontottál:
Eldobtad önmagad, lelked,
Csak hogy másoknak megfelelhess!
Annyi mindent tennél még,
De nem teheted, ez itt a vég!
Vége mindennek, a létnek,
És sóhajtva így szólsz a szélhez:
Ragadd meg a napot!
Kapd el a múló pillanatot!
Élj egy napnak, légy tiszavirág,
Élvezd, éld át, amit nyújt a világ!
Én élek e napnak, mint a tiszavirág,
S szomorú mosollyal fogadom a halált…
