Csalódás anyáinkban
Felveszi mosolygó álarcát,
Elfeleded minden harcát,
Miket ellened vívott,
Mikor kurvának hívott.
Hosszú idő után végre megöleled,
Azt hiszed, mégiscsak szereted,
Megcsókolod búcsúzóul hirtelen,
S nevetsz egész nap mindenen.
Most pedig megint rád támad,
Bízva mutattad neki a hátad,
De feléled benned a gyűlölet,
A pokolba kívánod szülődet.
Minek kínoz egy életen át?
Elhitette, veled: a te oldaladon áll.
S mikor nem számítasz rá,
Hátba támad saját anyád.
Nyeled a csalódottság könnyeit,
Magadba fojtod szitkok ezreit,
Mosolyogni próbálsz anyádra,
Lelked börtönének urára.
