Halott lelkek tánca
Valamikor réges-régen,
A múlt sűrű ködében
Két szív egymásra talált,
Nem is sejtve a halált.
Temetőben kacagva jártak,
Ősrégi sírokat találtak,
Ám a holtak gyűlölködve lesték,
Irigyelték a Két Szív szerelmét.
Így egy sötét éjszakán
Minden holtak napján
A lelkek cselt szőttek,
Aláásták a szerelmet.
A sírok közt sétálva
A Két Szív nem fordult hátra,
Mögöttük a Halál állt zordan,
Maga a Sátán komoran.
A Két Szív egy sírhoz lépett,
S rájuk lehelt a Végzet:
Megnyílt a föld alattuk,
Elnyelte őket a haragjuk.
Egyikük szemében tűz égett,
A másikéban könny fénylett,
Így lett megírva a sorsuk,
A szerelem lett a koporsójuk.
Egymás karjaiban halva
A Két Szív örök hatalma:
A lelkek hiába átkozták.
Egymást a szívükbe zárták,
A telihold éjszakáján,
Sírjukból kiszállván
A Két Szív táncolt a csillagok között,
S lelkük az égbe költözött.
De szerelmük ma is ott lebeg
A kihalt temető felett.
Az idő nem fordítható vissza,
Béke poraikra!
