Karácsonyi emlékek
Sűrű pelyhekben omlik a hó,
Ezernyi csillag gyúl az égen,
S felsóhajtunk, az élet múlandó…
A karácsony sem olyan, mint régen,
Csak emlékeink vannak velünk,
Nincs szerelem a szívünkben…
Szomorú arccal összefonjuk kezünk
S nézzük a feldíszített fát,
Eszünkbe jut, amikor nevettünk,
Halljuk az angyalok zengő szavát,
Érezzük a felhőtlen örömöt, boldogságot,
A szeretet, mely körbelengte a szobát,
S a hirtelen arcul ütő zordságot…
Könnyek peregnek le arcunkon,
Átéljük a testünket elborító fáradságot,
Karácsonykor egyedül vagyunk a világon?
Milyen elborzasztó…
Így lesz mindig régi barátom!
Sűrű pelyhekben omlik körülöttünk a hó,
Ezernyi csillag gyúl a szemünkben,
És érezzük: az élet múlandó…
