Kegyelemlevél
Tudom, hogy hibáztam, megbántottalak,
De talán mentségem, hogy nem akartalak!
Szerettelek, először hittem szerelemmel,
Ám később rájöttem, nem teljes szívemmel!
Követtem sokáig, az elvet: Carpe diem!
De teljesen belezavarodott a szívem,
Sok szenvedés, átsírt éjszaka:
Ez lett elvemnek cinkosa.
Kihasználtam minden pillanatot, megragadtam a napot,
De nem vettem észre mekkora fájdalmat okozok,
Te szerettél, azt mondtad, de én ezt nem gondoltam,
Nem tudtam, hogy ennyire, és éltem tovább boldogan.
Aztán kezdtem lassan ráébredni,
Mély álomból felébredni…
Gonosz voltam, kihasználtam,
Azt ki sokkalta jobb nálam.
Azt akartam, megbűnhődjek,
Hisz kihasználtam egy szerelmet,
De ez a büntetés, nekem is sok,
Tovább így élni nem tudok!
Kérlek, bocsásd meg nekem,
Mindazt, amit veled tettem!
Addig, míg ezt nem teszed,
Fogságban lesz a lelkem!
Nem tudok élni, úgy, mint régen,
Ahogy a hercegnők a mesékben,
Nagy teher nyomja lelkem,
Amíg élek ezt el nem felejtem!
Most hogy félredobtam büszkeségem,
Tőled is csak ennyit kérek:
Dobd félre te is értem,
S én ezentúl jobb leszek, ígérem!