Táncoljuk az életünket
Megláttuk egymást, táncolni hívtál,
Baráti ugrálásra, s nevetve szidtál,
Ha elvétettem a lépést,
Én is téged, nem volt kérdés.
Nevettünk, mint jó barátok,
Voltak még határok.
Lassú zene követte az elsőt,
Megláttuk egymásban a szeretőt.
Imádtuk egymást szerelmesen,
Szenvedélyes voltál kedvesem!
Majd ellöktelek párszor,
De magadhoz húztál bárhol.
Megint elszakadtam tőled,
Nem menekültem előled,
Én simultam volna hozzád,
De te már felkértél mást.
Egyedül keringtem,
Míg újra megfogtad kezem.
Így játszunk, táncolunk,
Szeretünk, aztán utálunk,
Egyszer távolra lépkedünk,
Majd egymás karjaiba menekülünk.
Szédülök már!
Nem kell többé a tánc!
