*Kristen gyors léptekkel halad az erdei ösvényen, minél hamarabb át akar érni. Sok rémtörténetet hallott már erről a helyről. Ijedten összerezzen minden ágzörrenésre, a közeli bokrokat kutatja a szemeivel.*
*Ravenna a fák közül figyeli a lányt, vadászni jött, és Kristen épp megfelelő áldozatnak tűnik. Kilép a rejtekhelyéről a lány elé, egy apró tőrt a kezében tart.*
*Kristen rémülten torpan meg, ahogy meglátja a különös, sápadt nőt, és gyanakodva figyeli. Lesi az utat, merre menekülhetne* Üdv neked, mi hozott erre a sötét helyre? *félénk hang*
*Ravenna szemügyre veszi a lányt, és nem válaszol a kérdésre. Közelebb megy hozzá, lassú léptekkel, végig a szemébe néz, a tőrt leeresztve a kezében tartja.*
*Kristen egyre növekvő rémülettel viszonozza a nő tekintetét, majd a tőrre esik a pillantása.* Mit akarsz tőlem?
*Ravenna arcán egy sejtelmes mosoly jelenik meg.* A véredet, az életedet... Meg ami vele jár. *beszéd közben a mosolya fenyegetővé válik, és felemeli a tőrt.*
*Kristen sápadt arccal hátrál.* Hagyj békén, kérlek! *megpördül, és futni próbál visszafelé*
*Ravenna utána fut, elkapja hátulról a lányt, majd hasra lökve küldi őt a földre. A fülébe suttog* Előlem nincs menekvés... *a tőrt a lány oldalához szorítja.*
*Kristen elterül a földön. Nem szólal meg, becsukja szemét, és várja a végzetét.*
*Ravenna durván harap a lány nyakába, de nem sokat szív belőle, kevés véren is megél. A tőrrel közben végigkarcolja a lány oldalát.*
*Kristen még mindig összeszorítja a szemét, felnyög a fájdalomra, de nem mer sikítani.*
*Ravenna felül a lány oldalába mélyeszti a tőrt, majd felkel róla, a tőrt is kihúzza.* És most, ha akarsz, akár mehetsz is *nevet*
*Kristen a szúrásra már nem tud hallgatni, felsikolt, majd zihálva fekszik a földön, végül a fájdalomtól nyöszörögve igyekszik feltápászkodni. A kín újra az oldalába hasít, ismét felsikít, és kezét az oldalára szorítja.*
*Ravenna nevet még egy kicsit a lányon, ismét hozzá hajol, és a fülébe suttog* Ha itt akarsz haldokolni, azt is megteheted... *halkan a fülébe nevet, és öt körmét végighúzza a lány hátán, hosszú és mély sebet ejtve.*
*Kristen hosszan felsikít, teste megvonaglik, és visszazuhan a földre.*
*Ravenna nevetve hagyja ott, és a kastélyba tér vissza.*
*Kristen a fájdalomtól kissé kábán kecmereg fel a földről, és fától fáig támolyogva tovább indul az ösvényen. Nem jut messzire, néhány lépés után összerogy egy fa alatt, és miközben elfekszik, folynak a könnyei.*
