Mesebirodalom
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapGalleryKeresésLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 4

Go down 
SzerzőÜzenet
Agatha Ravenna Moon
A billentyű ördöge
A billentyű ördöge
Agatha Ravenna Moon


nő
Hozzászólások száma : 769
Age : 37
Registration date : 2007. Jul. 27.

4 Empty
TémanyitásTárgy: 4   4 EmptyHétf. Okt. 20, 2008 10:39 pm

*Erica épp a kastély egyik konyhájában van, és bájitalokkal próbálkozik, kivételesen vér alapúval*
*Jemma szomjasan jön le a helységbe, vért keres, mivel nincs kedve vadászni menni. Mikor meglátja a lányt, gúnyos mosolyt vet rá, és elővesz közben egy palack vért.*
Erica: A helyedben azt inkább nem innám meg... *szól Jemmának, csak fél szemmel figyel oda a bájitalra, ami most hangosan sisteregni kezd.*
*Jemma kezében megáll az üveg, és rámered a lányra.* Megmondanád azt is, hogy miért ne?
Erica: Mert már több mint két hete itt van. *mondja ártatlanul mosolyogva* Ráadásul sárkányvér, csak színre hasonló, mint az emberi, szerintem rosszul lennél tőle.
Jemma: A franc ebbe a boszorkánykonyhába! Soha nem tudhatja a vámpír, mi kerül a kezébe. *földhöz vágja az üveget* És hol találok iható vért, megmondanád?
Erica: Ha nem tennéd tönkre a készletet, akkor lehet, hogy maradna is *megrovóan néz a vámpírra* Egyébként már nincs a konyhában... azt hiszem, a keleti toronyban találsz.
*Jemma a szemét forgatja* Miközben állandóan fölösleges löttyöket kotyvasztotok eszetekbe juthatna, hogy vámpírokkal laktok együtt, és nem kéne elfőzőcskézni a teljes vérkészletet! Egyébként ez mi? *a fortyogó üst felé int*
Erica: Ez épp egy álomital lesz, ha minden igaz. A legerősebb fajtából. De mindegy. És a vámpírok meg menjenek vadászni, a vért mi szerezzük be, nem kéne az összest meginni előlünk.
*Jemma angyali arcot vág, és végigméri a lányt.* Nem is kell messzire mennem! És igazad van, a friss vér finomabb. *gúnyos mosollyal lassan közeledik a lány felé.*
Erica: Hé, a boszorkányok nem szabad prédák, ezt neked is tudnod kell. *csak az utolsó pillanatban fordul meg, egy kést dob Jemma válla felé, majd elrohan, utálja, ha ilyen helyzetbe kerül*
*Jemma félrehajol a kés elől, és gúnyosan kacagva néz a lány után.* Viszont nagyon ijedősek! *kiált utána*
*Erica viszont a folyosón rohan végig, vissza se szól Jemmának, hanem a beviharzik a szobájába, és magára csapja az ajtót. Őszintén reméli, hogy a vámpír nem akar utána menni*
*Jemma nevetve a lány után indul. Kopog a szobája ajtaján* Hé! Nebántsvirág! Tényleg ennyire összetojtad magad?
Erica: Hagyj békén! *kiált ki, és közben magában szidja a vámpírokat*
*Jemma megáll hátát az ajtónak vetve, és tovább nevet.* Mert ha nem? Akkor bent veszel éhen, ha én nem megyek el?
Erica: Inkább, minthogy te egyél meg vacsorára. *morogja*
Jemma: Na joh, megígérem, hogy nem eszlek meg! Meg se tehetném! *majd orra alá mormogja* Sajnos...
Erica: Nem akarsz összeveszni Dalyával? *most is morogva kérdezi, de már résnyire kinyitja az ajtót*
Jemma: Nem akarok összeveszni Ravennával! Dalya nem izgat, de sajna Ravennának se tetszene, ha megvacsoráznám a varázslóúrnő tanoncait. Szóval nyugodtan kijöhetsz!
Erica: Nyugodtan...? Ez lenne a csábítgatás? És Ravenna, meg a tisztelet... *azért kinyitja az ajtót, és kilép rajta.*
*Jemma eláll az ajtó elől, és gúnyosan mosolyog.* Ha akarom, rád töröm az ajtót, és kész! Nem csábítgatnálak. De nem akarlak bántani, Nebántsvirág!
Erica: A nevem továbbra is Erica, és nem hiszem, hogy Dalya különösebben örülne, ha rombolnád a kastélyát. *egy kicsit kihívóan néz Jemma szemébe*
Jemma: Nem hiszem, hogy komoly gondot jelentene neki a helyreállítás! *kuncog* Mondjuk azt sem, hogy ne pótolna téged könnyen Nebántsvirág! *azért is megnyomja a nevet*
*Erica szúrós pillantást vet Jemmára, most már nem reagál a névre, elindul vissza a konyhába.* Tudnád, hogy milyen sokáig válogatják a boszorkányokat! *büszkén felveti a fejét*
Jemma: Képzelem! De nem lehetett túl nagy a választék, ha te fent maradtál a rostán!
Erica: Nem kérek a gonosz megjegyzéseidből, de amint látom, Ravenna nem válogat.
*Jemma felkacag.* Nem, nem válogat, akkor éppen ilyen hangulatban volt. Beszélgetni akart evés után, és a vacsin kívül nem volt más alany! *kuncog*
Erica: Rossz választás volt, bár az elmebeteg csak elmebeteget szül ezek szerint. *visszaér a konyhába, és szemügyre veszi a főzetét, megkönnyebbül, hogy nem rontotta el*
*Jemma utána sétál, és a körmét vizsgálgatja.* Azért, ha nem akarod, hogy kikezdjek a mesteremmel, vigyázz a szádra! *angyali arcot vág.*
Erica: Nem mersz kikezdeni vele *kacsint*
Jemma: Ne akarj próbára tenni!
Erica: Pedig épp azt teszem *ad még valamit a főzethez*
Jemma: Ahogy akarod! *a lány mellett terem, és elkapja a nyakát. Durván beleharap, és szívni kezdi a vérét.*
*Erica felsikít, majd próbálja ellökni magától Jemmát, de nem bír el a vámpírral.* Eressz el, rohadt vérszívó! *kiabálja*
*Jemma nevet, és szív még egy kicsit a lány véréből, hogy kicsit legyengítse, majd ellöki, hogy elesik.* Kérésed parancs!
*Erica hátraesik, a feje nagyot koppan a padlón. Nem mozdul, elájul hirtelen, de egy kis vértócsa kezd gyűlni a feje körül*
*Jemma körülnéz, és jobbnak látja lelépni innen. Nem nagyon érdekli, hogy túléli-e a lány a dolgot. Kifelé indul a kastélyból, gondolja, jobb, ha nincs láb alatt, míg le nem csillapodnak a kedélyek.*
*Ravenna viszont még épp elkapja a tanítványát.* Jemma, mit műveltél?
*Jemma ártatlan arcot vág.* Én? Semmit! Csak kicsit felhúzott, hát megszívtam. Nem tehetek róla, ha ilyen Nebántsvirág, és rögtön elvágódik. Én emberként is sokkal többet bírtam!
Ravenna: És van fogalmad róla, hogy mit kapsz ezért Dalyától? Nem vállalom érted a felelősséget, ennyi volt, kicsi tanítványom *közelebb lép a lányhoz*
*Jemma megpróbál hátrébb lépni.* Ne már, Mester! Az embernek már egy csepp szórakozása sem lehet?
Ravenna: Megmondtam, hogy boszorkányokkal ne szórakozz, mert neked lesz károd belőle! *fenyegető a tekintete, és előhúzza a tőrét.* És most nyomás vissza, Dalyához! Jelentsd, hogy mit csináltál, és utána viseld el a büntetést!
*Jemma bosszús pillantást vet a tőrre, és sértetten visszafelé indul.* Hová lesz a világ, ha az ember egy kis megértést sem kaphat a mesterétől? *morogja közben.*
Ravenna: A világ csak a romlás felé halad, kicsikém. *mondja Jemmának, de már nyugodt a hangja.*
*Jemma Felmegy a lépcsőn Dalya szobájához mesterével a nyomában, és bekopog. Közben dühös pillantást vet hátrafelé Ravennára.* ~Stréber~ *gondolja*
Ravenna: Maradj nyugton! *nem akarja egymás után kétszer kihúzni a gyufát Dalyánál*
*Dalya a szobájában van, és épp elmerült a gondolataiban, a kristálygömbben... bosszúsan legyint a kopogtatásra, mire kinyílik az ajtó *
*Jemma megáll a küszöbön, és nem nagyon siet belépni. Irtózik ettől a szobától.*
*Ravenna egyszerűen belöki Jemmát maga előtt.* A kis tanítványommal lesz ma dolgot, Dalya! *mondja a nőnek.*
*Dalya már most érzi, hogy baj van... átkozza magát, amiért előbb nem vette észre.*
*Jemma magában szentségel, és átkozódik.* Nem értem, mire ez a felhajtás, nem történt semmi komoly, csak elájult a kis tanoncod! *közli Dalyával.*
Dalya: Elájult? *felpattan a székről* Mit műveltél vele?
*Jemma vállat von.* Ő provokált, csak megszívtam kicsit, ő meg elájult. Nem tehetek arról, ha ilyen Nebántsvirág! És még ő sértődött meg erre a névre!
Dalya: Jemma! *szikráznak a szemei* Azonnal vezess hozzá!
*Jemma vállat ránt, és elindul kifelé az ajtón egyenesen a konyhába. Lassítja a lépteit, hogy bevárja a két nőt.*
*Dalya nagyon gyorsan követi Jemmát, és Ravenna sem marad le.*
*Jemma belép a konyhába, és széles mozdulattal a fekvő lány felé mutat.* Íme!
*Dalya halkan felsikkant, látja Ericán, hogy nem sok élet maradt benne. Odarohan hozzá, és óvatosan felemeli. Rendbe hozza a lány fejét és nyakát*
*Erica még nem tér magához.*
*Ravenna elkapja Jemma nyakát, és magához rántja.* Ezt mégis hogy képzelted? *sziszegi a fülébe*
*Jemma hideg nyugalommal szemléli az eseményeket.* Mégis mit? Nem én törtem be a fejét, ő vágta hanyatt magát!
Ravenna: Vagy te lökted el! Mondd, normális vagy egyáltalán, hogy boszorkányokra támadsz?
Jemma: Ha provokálnak! Azt hitte, neki bármit szabad, mert védve van! Hát nézze meg, kivel beszél! *továbbra sem hajlandó bűnösnek érezni magát, bár Dalya haragjától tart akkor is, ha sosem vallaná be.*
Dalya: Ravenna, bízhatok benne, hogy elintézed a tanítványodat? Félek, én megölném most. *szinte villognak a szemei a dühtől*
*Jemma sóhajt. Nagyon nem szereti Ravenna büntetési módszereit.* Naná, hogy bízhatsz benne, ha kínozni kell valakit! *morog*
Ravenna: Ne aggódj, helyre teszem a kislányt! *negédes mosolyt villant Dalyára.* Remélem, Erica is helyrejön, bár ha rám hallgatsz, sosem tartottam túl jó választásnak.
Dalya: A tanítványom, és én sem szólok bele, hogy te kit választasz ki a sokaságból!
Ravenna: Ne rám légy dühös *mosolyog, és elindul Jemmával a lépcső felé, de a lány nyakát továbbra sem ereszti el.*
Jemma: Hát nem ezt mondtam én is, Azért kapok büntetést, mert egy alkalmatlan kis liba beájul, ha két csepp vért elveszít?
Ravenna: Addig foglak büntetni, amíg rá nem jössz, hogy miért kapod, kicsikém! *mondja nagyon szigorúan, és a lépcsőn lefelé indul*
*Jemma kelletlenül követi, mivel nem nagyon tehet mást. Továbbra is morog az orra alatt.*
*Ravenna az alagsorba vezeti Jemmát, továbbra is a nyakánál fogva, majd belöki az első cellába, és magukra zárja az ajtót.* Na lássuk, hogy te meddig fogod bírni vinnyogás nélkül! *mondja gonosz mosollyal az arcán, és a tőrt Jemma karjába döfi*
*Jemma felnyög, de összeszorítja a fogát.* A francba! Te talán nem szoktál halandókat enni, vagy mi a fene?
Ravenna: Boszorkányokat és szövetségeseket nem! *a tőrt megcsavarja, ezzel eltöri a csontot Jemma karjában*
*Jemma felkiált a fájdalomtól.* Te is elismerted, hogy alkalmatlan az a kis ribanc!
Ravenna: Akkor is Dalya választottja, amibe neked nincs semmi beleszólásod *nyugodt hangon beszél, és kihúzza a tőrt. Lassan kezdi befúrni a tanítványa gyomrába.*
*Jemma felnyög, és összegörnyed.* Meddig akarod ezt csinálni? Nem nyúztam meg elevenen!
Ravenna: Én viszont megnyúzlak, ha nem térsz magadhoz időben! *mondja szenvtelenül, miközben lassan tövig belefúrja a tőrt Jemmába. Nem hagyja regenerálni a lányt.*
*Jemma már nem tud megszólalni a fájdalomtól, hosszan felnyög, és csaknem térdre esik a kíntól.*
Vissza az elejére Go down
Agatha Ravenna Moon
A billentyű ördöge
A billentyű ördöge
Agatha Ravenna Moon


nő
Hozzászólások száma : 769
Age : 37
Registration date : 2007. Jul. 27.

4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: 4   4 EmptyHétf. Okt. 20, 2008 10:41 pm

*Ravenna hirtelen megcsavarja a tőrt, majd lefelé kezdi húzni.* Szólj, ha már kezdesz magadhoz térni!
*Jemma lassan levegőt is alig kap a fájdalomtól, de nagyon dühös, és méltatlannak érzi a bánásmódot, ezért nem szólal meg, nem akar könyörögni azért sem.*
*Ravenna hirtelen hasra löki a tanítványát.* Akkor váltsunk egy kicsit, lehet, hogy a tőr unalmassá kezd válni!
*Jemma felüvölt a kíntól, ahogy hasra esik, majd összeszorított foggal fekszik.*
*Ravenna a lány combjaira térdel, és a kezében apró szögeket tart.* Ha ez kell, akkor tűpárnát csinálok belőled amíg meg nem gondolod magad.
*Jemma egyre nagyobb gyűlölettel hallgat, és igyekszik felkészülni a kínra.*
*Ravenna egyenként szúrja be a szögeket a lány hátába, mind egy szálig felhevíti őket.*
*Jemma igyekszik csöndben tűrni a fájdalmat, de nem sokáig bírja. Egy idő után felnyög majd üvölteni kezd. Két keze elfehéredik, ahogy ökölbe szorítja őket.*
*Ravenna a sokadik szög után megáll.* Nos, van már valami eredmény, vagy folytassam még? Van még szög bőven!
Jemma: Hagyd abba! *suttogja, de közben utálja érte magát.*
Ravenna: Támadsz még rá boszorkányra az életben?
Jemma: Nem! *megborzong, míg kiejti a szavakat, dühíti hogy egy kis csitri miatt neki kell megalázkodnia.*
Ravenna: Nagyon helyes. Ha legközelebb megszeged ezt az alapszabályt, napokig fogsz üvölteni! *mondja nyugodt hangon.*
Jemma: Nem fogom...*a megalázottság és a gyűlölet egyre nagyobb benne, de nem mutatja.*
Ravenna: Jól van, még tanulóképes vagy... *mondja, és elmosolyodik.*
*Jemma feltápászkodik, de nem néz a mesterére. Semmi szüksége a dicséretére.*
*Ravenna engedi lehűlni a szögeket a lány hátában, majd elkezdi kiszedegetni őket.* Tudod, hogy mi következik, ha legközelebb valami hülyeséget csinálsz... *mondja fenyegetően.*
*Jemma hang nélkül tűri a szögek kihúzogatását, és vállat ránt.* Nem vagyok hülye, felfogtam elsőre is.
Ravenna: Azt majd meglátjuk. *kirántja az utolsó szögeket is, és a lány hasából kiszabadítja a tőrt.* Hozd rendbe magad!
*Jemma felnyög ahogy a tőr kiszalad a testéből, majd regenerálja a sebeit. Most először néz fel mesterére, és a szemében látszik a gyűlölet.*
*Ravennát nem hatja meg* Vigyázz magadra és a viselkedésedre!
*Jemma újra megrántja a vállát, és alig várja, hogy megszabaduljon mesterétől. Jó időre el szándékozik tűnni a kastélyból.*
*Ravenna felismeri Jemma szándékát.* Na idefigyelj, Jemma... ha nem kerülsz haza egy héten belül, olyan büntetést kapsz, amit már elviselni sem bírsz. Ugye tudod, hogy ez mit jelent?
*Jemma dacosan néz Ravenna szemébe.* Ezzel nem veszel rá, hogy siessek haza, vagy egyáltalán valamikor hazajöjjek!
Ravenna: Hidd el, hogy megtalállak akkor is, ha nagyon elrejted magad. *mosoly*
Jemma: Remek! Hát majd meglátjuk! *most már nagyon elege van, az ajtó felé indul.*
*Ravenna visszarántja Jemmát a karjánál fogva.* Most akarod elkezdeni a kínszenvedést?
*Jemma Ravenna szemébe néz.* Nem akarok semmit elkezdeni. Fogva tarthatsz! Van értelme?
Ravenna: Megnevellek, és annak lesz értelme. *szigorú pillantás*
*Jemma felnyög.* El sem hiszem, hogy mindez egy kis bosziribanc miatt van!
Ravenna: És az összes többi apró kihágásod miatt, Jemma! Erica még fiatal, hozzád képest is, meg kell tanulnod viselkedni, nem neki, hanem neked. És én bármi áron meg foglak tanítani rá!
*Jemma elveszíti a türelmét.* És te beszélsz nekem? És a félholt áldozataid az erdőben? Ők nem fiatalok?
Ravenna: Ők nem tartoznak a szövetségeseink közé. A boszorkányokkal viszont szövetkeztünk, és még egy hangos szó, és újrakezdem a kínzást, Jemma!
*Jemma elhallgat, és lehajtja a fejét. Némán várja, hogy kimehessen végre.*
*Ravenna hosszan fürkészi a tanítványa arcát, majd végre kinyitja az ajtót.* És most mehetsz. Azt hiszem, mindent megbeszéltünk, amit kellett.
*Jemma szó nélkül bólint, és kiviharzik az ajtón. Nem néz se jobbra, se balra, elhagyja a kastélyt. Jaj annak a halandónak, aki most szembe jön vele.*
Vissza az elejére Go down
 
4
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mesebirodalom :: Szerepjátékok :: Két lábbal a földön 1 (+18)-
Ugrás: