*Erica épp a kastély előtt mászkál, örül kicsit, hogy egyedül lehet, már neki is kezd elege lenni az egész hülyeségből, ráadásul az új kislányban vetélytársat lát. Most csak a gondolataiba merülve sétál.*
*Jemma kilép a kastélyból, és az egész helyzeten töpreng. Ahogy gondolkodik, egyre inkább Ericában látja minden bajának okozóját. És ez az okozó egyszer csak ott sétál előtte. Legszívesebben visszafordulna, de már késő.* Üdv Nebántsvirág! *morogja*
*Erica felnéz, és összeszűkül a szeme Jemma látványára.* Leszokhatnál már erről. *morogja.*
*Jemma nekidől a kastély falának, és karba fonja a kezét.* Mert ha nem, akkor mi lesz?
Erica: Vigyázz, tanultam egy-két dolgot, hogy hogyan tartsam távol a vérszívókat! *nagyon bátornak akar látszani, de valójában fél Jemmától.*
*Jemma gúnyosan elmosolyodik.* Majd szólj, ha kezdjek félni! Ijesztő, ha egy Nebántsvirág fenyeget!
*Erica elindul Jemma felé, de félúton megtorpan.* Akkor most kezdhetsz félni! *most tanulta meg a tűzgömböt használni... Jemmára próbál dobni egyet, de persze célt téveszt.*
*Jemma felkacag.* Jujj! Egy labdázó kislány! Hát tényleg összecsináltam magam! *épp csak picit hajol el a tűzgömb útjából, és marad a fal mellett karba font kézzel.*
*Erica lesápad, most már ő támadott először...* Ne gúnyolódj. *mondja sértődötten.*
*Jemma a szája elé kapja a kezét, és gúnyosan ijedséget szimulál.* Jujj, még megbántom Nebántsvirágot!
*Ericát elönti a düh, ismét egy tűzgömböt lő ki Jemma felé, de most valamivel ügyesebben*
*Jemma vállát eltalálja a tűzgömb, és lyukat éget bele. Felszisszen, de nem mozdul. Tudná regenerálni, de meg sem próbálja.* Csak próbálkozz, magadnak csinálsz rosszat, én nem vagyok hajlandó válaszolni! Mit fog szólni a mestered, ha kötekszel, Nebántsvirág?
Erica: Ki kötekedik, Jemma? *fújtat dühében*
*Jemma ártatlan arcot vág, és körülnéz.* Rajtad kívül? Azt hiszem senki! Én csak békésen sétálgatok itt, te meg tűzgömböket lövöldözöl rám! Szegény vállam! *színpadiasan a sebhez nyúl*
*Erica már remeg dühében.* Ha ezt akarod, a szívedre is lőhetek egyet! *kilő ismét egy gömböt, ami persze elkerüli Jemma szívét...*
*Jemma ismét felszisszen, mivel a gömb nem találja el a szívét, de a mellkasát igen. Kicsit összegörnyed, majd újra elmosolyodik.* Csak folytasd, én nem foglak bántani. Inkább a mesteredre bízom a dolgot! *hideg mosoly*
Erica: Gondolod, hogy a mesterem bántani fog? Dalya nem olyan szörnyű mester, mint az a ribanc! *kiabál, de most nem támad újra* Talán félsz magad visszavágni?
*Jemma csak nevet, egyre jobban tetszik neki a kislány hisztije.* Peeersze! *gúnyos hang* Ki ne félne egy kis Nebántsvirágtól!
*Erica közelebb megy, a dühtől már az arca is eltorzul, és ismét kilő egy tűzgömböt.* Megmondtam, hogy ne nevezz így!
*Jemmát ismét eltalálja a tűzgömb, ezúttal az arcán, és csúnyán megégeti. Felnyög fájdalmában, de most sem hajlandó regenerálni, sem pedig ellentámadásba menni. Gúnyosan szipog.* Jujj! Megmondalak a mesterednek, meg az enyémnek is! Tiszta bibi vagyok, pedig én nem is ártottam neked!
Erica: Te törted be a fejem egy hete, nem? *dühösen kérdezi, de most már hajlandó leállni a tűzgömbökkel.* Aljas kis ribanc vagy, Jemma!
*Jemma csak nevet.* És ha az? Te csináltál olyan drámát egy kis vérkóstolóból, hogy zengett miattad a kastély! Én többé egy ujjal sem nyúlok hozzád! Hogy más megteszi-e, az majd elválik.
Erica: Én sem leszek hajlandó hozzád nyúlni!
Jemma: Akkor te most miért is csinálod? *angyali arc*
Erica: Bosszúból. *szikráznak a szemei* Te húzol fel!
*Jemma ártatlanul pislog.* Ééén? Csak itt álok, meg se mozdulok, te labdázol itt tűzzel Nebántsvirág!
*Erica nem válaszol, csak megfordul, a haját hátradobva* Akkor maradj csak itt! *elvonul hosszú léptekkel, vissza a kastélyba*
*Jemma még mindig kuncogva néz utána, eszében sincs regenerálni, visszamegy ő is a kastélyba, és igyekszik úgy intézni lépteit, hogy mindenképpen belefusson Dalyába, vagy legfőképpen Ravennába.*
*Ravenna épp kilép a szobájából, és meglátja Jemmát. Látszik rajta, hogy elborzad hirtelen* Jemma... mi lett veled?
*Jemma vállat von.* Csak belefutottam séta közben Ericába. Mielőtt megkérdeznéd, nem bántottam. Ő gyakorolta rajtam a legújabb varázslatait.
Ravenna: Erica ilyen kis bosszúálló lenne? *elmosolyodik.* Szerintem jelentsd Dalyának, a kislány meg fogja kapni, amit érdemel. Most nem szegtünk meg semmiféle szabályt, ők viszont igen.
Jemma: Ha jelentem Dalyának, úgyis csak a saját kis Nebántsvirágját védi. Ezért enged meg magának ennyi pimaszságot a kis liba!
Ravenna: Nem hinném, Dalya egész igazságos tud lenni, és félti a szövetséget *kacsint.* Sajnos én nem nyúlhatok Ericához, pedig szívesen megtenném.
*Jemma elgondolkodik, majd gonosz mosoly jelenik meg a szája sarkában.* Tudunk mi regenerálni egyáltalán ilyen sebeket? Azt hiszem segítséget kellene kérnem Dalyától, mégis csak mágikus sebről van szó, ki tudja mire képesek az ilyenek! *színpadiasan aggódó arcot vág*
Ravenna: Ugyanúgy tudod regenerálni, mint a többi sebet... még szerencse, hogy Dalya ezt nem tudja. *cinkos mosoly* Sajnos nem ért a vámpírokhoz...
*Jemma kuncog, és bólint.* Akkor hát sajnos muszáj felkeresnem, én csak tanonc vagyok, én sem tudom...*széles vigyort küld Ravenna felé, és elindul Dalya szobájához.*
*Ravenna elköszön, és az arcán fölényes mosollyal néz utána*
