*Ravenna épp vadászni indul, bár nem sok kedve van bejárni az erdőt áldozat után kutatva. Az egyik folyosón épp meglátja Kristent... meglepi, hogy itt van a lány, de nem mutatja. Elmosolyodik, és ráköszön*
*Kristen összerezzen, ahogy észreveszi Ravennát, félénken köszön, és nézi, merre futhatna.*
Ravenna: Ne félj, nem akarlak bántani. De érdekelne, hogy hogyan kerültél ide. *arra gondol, hogy ha boszorkánytanonc lesz a kislányból, akkor tényleg nem nyúlhat hozzá... kár, pedig szeretné ismét megízlelni a vérét.*
Kristen: Dalya hozott be aznap, mikor megtámadtál. Azt hittem, tudod, nem így szoktatok tanoncokat szerezni? *kicsit támadó a hangja*
Ravenna: Nem, erre nem sok példa volt, a legtöbb áldozatom holtan végezte. *nyugodt marad.*
Kristen: Nah, persze! Csak véletlenül voltam olyan szerencsés, hogy itt sikíthattam az állítólagos hatalmas mágikus képességem miatt, vagy miről beszélt a barátnőd!
*R-nek elkerekedik a szeme* Ilyen hatalmas boszorkány lennél? Kár, hogy még nem látszik, általában bölcsesség is szokott járni vele, ha valaki felfedezi magában a mágiát. Rajtad egyelőre a hisztit látom. *csípős hangon beszél*
Kristen: Hát én nem fedeztem fel magamban semmiféle mágiát! Dalya vélte felfedezni bennem! És lehet, hogy nem vagyok bölcs, de hülye sem! *dühében nagyot fúj*
Ravenna: Kezdesz emlékeztetni Ericára, ő ilyen hisztis. *halkan nevet* Nem lehet könnyű neked, de ideje lesz hozzászokni. Majdcsak képes leszel néhány dologra... mondjuk abbahagyni a felesleges kiabálást és dühöngést.
*Kristen kicsit lehiggad a nyugodt hangtól.* Szóval tényleg nem direkt csináltátok?
Ravenna: Direkt találnám meg Dalya utódát, mikor nyílt titok, hogy magam áhítozok a helyére? Ezt te sem gondolod komolyan, kislány. *rámosolyog.* És gondolom, ő sem számított rá, hogy fájdalmat fog okozni neked.
*Kristen elgondolkodva néz rá.* Az utódját? Miért vagyok én ilyen fontos? Jól nézek ki, ha most még veled is harcolnom kell valamiért, amit egyáltalán nem is akarok...
Ravenna: Harcolni? *most már hangosabban nevet* Dehogy. Majd szép lassan megértesz mindent. A boszorkányok és a vámpírok szövetségben állnak, mondhatni, mióta az eszemet tudom. Csak reménykedhetem, hogy egyszer nem egy boszorkány fog uralkodni, hanem egy vámpír, de amíg Dalya kezében van minden, addig nem tehetek semmit. Ilyen egyszerű. Veled is lehetünk barátok, vagy maradhatunk hideg szövetségesek egymás mellett.
*Kristen kezd megnyugodni, és félénken elmosolyodik.* Hát barátokra most nagy szükségem lenne. Azt sem tudom, mi történik velem, csak hogy mindent elvesztettem, amim valaha volt, és Dalya azt kéri, legyek boldog itt, ahol semmit nem ismerek, és akárhogy is, de fogoly vagyok.
Ravenna: Majd lesznek új barátaid. Csak tedd félre az aggodalmakat és a siránkozást az elmúlt dolgok felett. *kacsint, és közelebb megy a lányhoz. Nagyon éhes, ez látszik is rajta, és a pillantása önkéntelenül téved Kristen nyakán az ütőérre. Próbálja visszafogni magát.*
*Kristen először kicsit ijedten hátrébb lép, majd hirtelen elhatározással elmosolyodva félre hajtja a fejét.* A véremet szeretnéd? Csak ne túl sokat, jó?
*Ravenna elmosolyodik.* Nem nyúlhatnék hozzád, csak a te engedélyeddel. Ígérem, meg sem fogod érezni a veszteséget. *odalép a lányhoz, és átöleli, de az egyik kezét Kristen szívére teszi, miközben a nyakába mélyeszti a fogait.*
*Kristen felszisszen amikor a fogak a nyakába mélyednek, de utána átöleli Ravennát, és hagyja, hogy igyon. Furamód megnyugtatja a nő közelsége, ellazul.*
*Ravenna a lány szívére nyomja a kezét közben, és átad valamit magából. Lassan szív, hogy ne okozzon fájdalmat, majd elengedi a lányt. Nem segít rá, hogy begyógyuljon Kristen nyakán a seb, az magától gyógyul be. Rámosolyog a lányra.*
*Kristen meglepetten pislog, ahogy begyógyul a sebe.* Ezt hogy csináltad? *tétován a nyakához nyúl.*
Ravenna: Ezt te csináltad. *kacsint* Az öngyógyítás képessége. Elég sokra mész vele ezen a helyen, majd meglátod, de nem akarlak megijeszteni.
*Kristen arca elborul.* Ne is tedd, már épp eléggé meg vagyok ijedve. De nem tudtam, hogy ilyet is tudok. *Ravennára néz.* Tőled kaptam, igaz?
Ravenna: Igen, tőlem. Valamit valamiért *rámosolyog a lányra.* Ez a szövetségünk értelme. Csak ne kezdj el Dalyának panaszkodni, hogy ittam belőled, mert mostanában nagyon zabos a vámpírokra. Meg Ericára is.
*Kristen mosolyog.* Nem fogok ígérem, és köszönöm. *szöget ütnek fejébe az utolsó szavak.* Ki az az Erica?
Ravenna: Egy másik boszorkánytanonc, ne akarj vele találkozni, nagyon elviselhetetlen és hisztis. És nincs mit megköszönnöd.
*Kristen felnevet.* Akkor nem fogom keresni, de gondolom nehéz lenne elkerülnöm vele a találkozást. *Elkomolyodik a szeme.* De van. Mielőtt találkoztunk, már az öngyilkosságra gondoltam. Most jobb kedvem lett kicsit. Egyébként a nevem Kristen, még be sem mutatkoztam.
*Ravenna elneveti magát* Az én nevem Ravenna. És ne akarj öngyilkos lenni! Már most mondhatom, hogy túl nagy veszteség lenne nekünk, ha megölnéd magad.
Kristen: Hát nem tudom, de megpróbálom megérteni a dolgokat, és tanulni fogok. *rámosolyog Ravennára, és indulni készül.* Ugye találkozunk még?
Ravenna: Ha itt maradsz, akkor biztosra veheted, hogy nem úszod meg nélkülem *kacsint* Remélem, jó boszorkány válik belőled. Vámpírnak mindenesetre jó lennél, gondold meg.
*Kristen elgondolkodva néz vissza.* Lehet, hogy ez a lehetőség jobban tetszene! *feleli, és felsóhajt.* Nah, mindegy, majd meglátjuk! *elindul a lépcsőn a szobája felé.*
Ravenna: Viszlát, Kristen. *mosolyogva néz utána, majd ő is visszamegy a szobájába. A vadászatot is megoldotta legalább...*
