*Fiona az erdei tisztáson várakozik Bartalra. Már korábban megbeszélték ezt a találkozót, de Fiona kezd ideges lenni, mert Bartal késik.* Öt perc, és elmegyek, mit gondol ez? Van nekem más dolgom is! *morog*
*Bartal késve érbe be, a szája csupa vér, épp vacsorázott.* Bocs a késésért, meg akart szökni a kaja. *félvállról beszél.
Fiona: Annyira éhes voltál, hogy nem tudtad megvárni a találkozó végét az evéssel? *csípős a hangja* Már épp indulni akartam haza...
Bartal: Bocs, nem lehetett elszalasztani *vigyorog, és lenyalja a száját* Nos, kicsikém, miért is hívtál ide?
*Fiona felvágja a fejét.* Nem vagyok a kicsikéd Bartal! És nagyon jól tudod, miért hívtalak ide! Hogy megbeszéljük a szövetséget a kastély lakói ellen!
Bartal: Mintha olyan nagy szükséged lenne arra a kastélyra... kicsikém. *megnyomja az utolsó szót.*
Fiona: Nem a kastélyra van szükségem, hanem a szabadságra, amit a kastély lakói megpróbálnak elvenni tőlünk! De ha úgy gondolod, te elégedett vagy a helyzeteddel, már itt sem vagyok. És utoljára mondom, nem vagyok a kicsikéd!
Bartal: Nem tudsz megijeszteni. *elneveti magát* És mondd csak, miféle szövetséget akarsz pont tőlünk?
Fiona: Már kezdem azt gondolni, semmilyet! Hiba volt idehívni téged, elnézést kérek. Tudhattam volna, hogy nem érdemes veled beszélni! *ingerülten úgy tesz, mintha indulni akarna*
Bartal: Akkor menj csak, kicsikém...
*Fiona végképp feldühödik, és otthagyja a farkas vezért a tisztás közepén. Visszamegy saját lakhelyére.*
*Bartal tudja, hogy Fiona még úgyis kérni fogja a szövetséget, mert egyedül nem boldogul, de nem megy a nő után.*