*Kristen épp próbál visszaslisszolni a szobájába, amikor megint egy vámpírral találja szemben magát.*
*Jemma kijön a szobájából, és ahogy a folyosón végig halad, egy ismeretlen lánnyal találja szembe magát. Elvigyorodik.* Mondd, hogy nem Dalyához tartozol, és illetéktelenül vagy itt, jó?
Kristen: Nem mondom. Egyébként üdv. Dalya parancsára vagyok itt, és nem is akar elengedni valamiért. *azért hátrált egy lépést, de aránylag nyugodtan néz Jemmára.*
*Jemma szitkozódik az orra alatt.* Akkor hozzád sem nyúlhatok! pedig szívesen megkóstolnálak! Bár te nem vagy olyan tenyérbe mászó, mint a tanonctársad!
Kristen: Meg akarsz kóstolni? Hát tessék *félredobja a haját.* Csak maradjak életben, mert már
Ravenna is kiszemelt ma.
*Jemma már-már elindul a lány felé, de Ravenna emlegetésére megtorpan.* Találkoztál Ravennával? És ő mit szólt hozzád? *nagyon megkóstolná a lányt, de nem meri.*
*Kristen elmosolyodik.* Úgy tűnik, hogy megbékélt velem. Valamivel kedvesebb volt most, mint mikor először találkoztunk.
*Jemma sóhajt* Ha Ravenna a kegyeibe fogadott, én nem bántalak, mert kitekeri a nyakam. Egyébként hogy kerülsz te ide? Remélem leváltod azt a Nebántsvirág Ericát, és nem kell a képét néznem többet!
Kristen: Ilyesmiről ne kérdezz, Ericával még nem találkoztam. És valami olyasmi történt, hogy Ravenna megtámadott az erdőben, utána Dalya megmentett és behozott.
Jemma: Ha Dalya nem ölt meg az erdőben, annak oka volt. Bár már annak is, hogy Ravenna életben hagyott. Nem szokása. *elmosolyodik* De van benned valami, ami miatt én sem szívesen bántanálak! Pedig Ericát boldogan szárazra szívnám, ha nem nyírna ki érte a mesterem.
*Kristen nevet* Egyre szimpatikusabb vagy, pedig nem hittem volna, hogy egyszer vámpírokkal fogok barátkozni. Jobban mondva azt sem hittem volna, hogy a vámpírok nem csak a rémmesékben léteznek... *ezt halkabban mondja* És mi van bennem, ami miatt nem ugrasz a torkomnak? *hátradobja a haját*
*Jemma felnyög tréfásan.* Inkább takard el a nyakad, kissé éhes vagyok! Nem tudnám megmondani mi van benned, talán valami mágia véd ellenünk azzal, hogy szimpatikussá tesz, de akárhogy is, nem kell félned tőlem! *mosolyogva megsimítja a lány arcát.*
Kristen: Ha éhes vagy, igyál. Nem fogom még egyszer felajánlani. *kacsint* Mágia... eddig azt sem tudtam, hogy van bennem, erre sikítottam, mikor Dalya megnyitotta a „kaput”.
*Jemma közelebb lép a lányhoz, és megsimogatja a nyakát is.* Nagyon adakozóan bánsz a véreddel, ez nem helyes! *de nem tud tovább ellenállni, óvatosan megharapja Kristent, és inni kezd, de vigyáz, hogy ne gyengítse le túlságosan.*
*Kristen átöleli közben Jemmát, meg is kapaszkodik benne. Becsukja a szemét... őszintén szólva azt sem bánná, ha Jemma megölné.*
*Jemma csak néhány kortyot iszik, és megérzi közben a lány gondolatait. Abbahagyja az ivást, de továbbra is átölelve tartja Kristent* Mitől vagy ennyire elkeseredve? *kérdezi, miközben közelről néz a lány szemébe.*
*Kristen nyakán most is begyógyul a seb magától.* Csak... haza szeretnék menni. *mondja kis szünet után. Ő sem engedi el a nőt.*
*Jemma szánakozva néz a lányra, de tudja, hogy nem tud segíteni neki.* Nagyon sajnálom kislány, de innen nincs kiút, ha kiválasztottak.
Kristen: Talán idővel hozzászokok. De rosszabb is lehetne *halványan elmosolyodik.*
*Jemma szomorúan visszamosolyog.* Ne hidd, hogy én nem akarok néha elszabadulni innen, de ez nem olyan egyszerű. Kötve vagyok a mesteremhez, és most már te is kötve vagy Dalyához. Nincs a számunkra visszaút. De ha nagyon egyedül érzed magad, keress meg engem jó? *kacsint*
Kristen: Rendben *visszakacsint* Nem kell sajnálnod, majdcsak túlleszek ezen az állapoton. Elvégre... *sóhajt.* Csak kell egy kis idő, túl hirtelen jött minden.
Jemma: Nem sajnállak, erős lánynak látszol, túl fogod élni. De tudom milyen itt egyedül lenni, volt benne részem hosszú ideig. Szóval, a szobám ott van. Ha gondod van, kopogj be! De most megyek mert egyre éhesebb vagyok, innom kéne végre. Találkozunk még kislány! *még egyszer végig simít a lány arcán, és elindul lefelé a lépcsőn*
*Kristen rámosolyog* Majd keresni foglak... viszlát. *miután elköszönt, ő is visszamegy a szobájába.*
