*Erica már egész jól van, fel is kel, és a kastélyban mászkál... nem akar kimenni, semmi áron.*
*Jemma a szobájából jön, és lemegy a hallba. Ott találja Ericát.* Üdv, Nebántsvirág! Jobban vagy?
*Erica felmordul* szia, Jemma. Egész jól... de muszáj gúnyolódnod? A végén felveszem ezt a nevet.
Jemma: Nem gúnyollak, csak már megszoktam, hogy így hívlak. *leül egy fotelbe.* Ne légy már ilyen érzékeny! Nem kell mindenért megsértődni!
*Erica morog magában, és ő is leül.* Azért megnézném, te hogy viselnéd, ha gúnynéven hívnának mindig.
*Jemma vállat von.* Szerinted még nem hívtak? És akkor mi van? *rámosolyog a lányra.* Én nem azt nézem, hogy mit mondott, hanem, hogy ki mondta.
*Erica inkább témát vált* Tényleg kösz, hogy kihoztál onnan... nem tudom, mi lett volna, ha nem találsz meg.
Jemma: Szívesen... *elkomolyodva néz a lányra.* Tudom mit éreztél, velem is megtörtént már. De ne fogd fel úgy, hogy tragédia történt. Egy kád forró víz mindig segít. *kacsint*
Erica: Már próbáltam, de még mindig elég szörnyű visszagondolni rá *megborzong* Te hogy... hogy tetted túl magad rajta?
*Jemma kicsit szomorúan elmosolyodik.* Nehezen. Fiatal voltam, mint most te. Aztán ahogy múlt az idő, rájöttem, hogy nem történt semmi jóvátehetetlen. Ne aggódj, elhalványul majd az emlék.
Erica: Bár már ott tartanék én is... Nekem nem áll előttem egy öröklét, hogy elfelejtsem.
*Jemma mosolyog, és közelebb húzódik a székével Ericához. Megfogja a lány kezét.* Hé! Ne gondolkozz rajta, csak rosszabb!
*Erica halványan elmosolyodik.* Nehéz másra gondolni.
Jemma: Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg! A saját érdekedben! *megsimogatja a lány arcát, és megértőn mosolyog rá.*
*Erica bólint* Megteszem, amit lehet.
Jemma: Soha nem volt még... Úgy értem, nem voltál még férfival?
*Erica megrázza a fejét* Tizenöt éves korom óta vagyok itt, és azóta nem volt rá alkalmam.
*Jemma sóhajt.* Akkor ez így még rosszabb. Sajnálom, hogy így kellett megtapasztalnod. Tudod ez a dolog jó is lehet. *mosoly*
Erica: Hát, most valahogy nem tudom elképzelni a jó oldalát, ne is várd...
Jemma: Majd rá fogsz jönni magadtól, ha eljön az ideje. Csak ne keseredj el, Erica. Helyes kislány vagy te, csak ne nyafogj mindig. *megszorítja a lány kezét.*
Erica: Jól van na, ilyen az alaptermészetem *nyelvet nyújt* Nem tehetek róla.
Jemma: Változtass rajta, mielőtt valaki más teszi meg! *kacsint* Nem könnyű ám elviselni!
Erica: Nem is muszáj elviselned *nyelvet nyújt* És most nem nyafogok, bár szívesen tenném.
Jemma: Nem most tényleg nem, és azért ülök itt veled. Így egész jó társaság vagy! Úgy hogy el ne kezd! *játékosan rémült arcot vág*
*Erica elneveti magát* Jól van na, nem kezdem, feltéve, hogy nem akarsz megtámadni.
Jemma: Nem akarlak, ha nem kötekedsz... *kacsint* Ne tudd meg, mit kaptam a múltkoriért. Bár láttam, te sem úsztad meg jobban a tűzlabdás akciódat.
Erica: Elmeséled, hogy mit kaptál érte? *kacsint* Engem Dalya órákig kínzott egy tűzgömbbel, pedig te húztál fel, és a becsületemet teszem rá, hogy ez volt a célod, hogy engem büntessenek meg.
*Jemma ártatlan arcot vág.* Még hogy nekem? Honnan veszed ezt? *kuncog* Na joh, elmondom.
Erica: Kíváncsian várom *kacsint, és ő is kuncog egy kicsit*
Jemma: Ravenna megforgatott párszor egy tőrt a beleimben, majd addig szurkálta a hátamba a forró tűket, míg bocsánatot nem kértem. Pedig elhiheted, nem vagyok az a bocsánatkérős fajta.
*Erica egy kicsit megborzong* Elhiszem... nem lehetett valami kellemes.
Jemma: Hát nem volt, úgyhogy ne vedd zokon a provokációt, kicsit ki voltam rád akadva... *kacsint*
Erica: Nem csodálom, Ravenna nem a kíméletességről híres... Nem tudod, hogy most hol van? Meg akartam keresni, de Dalya szerint nincs a kastélyban.
*Jemma tanácstalanul vállat von.* Ravenna nem szokta meghagyni az útitervét, ha elmegy. Lehet, hogy jobb is ha nem tudom...
Erica: Ez nem tud megnyugtatni valahogy... *sóhajt, és hátradől, de nem engedi el Jemma kezét.* Azt mondtam, meghálálom, amit tettél értem... de ötletem nincs rá egyelőre, úgyhogy szólj, ha neked van *kacsint*
*Jemma nevet.* Ígérem, szólni fogok, ha alkalom adódik rá. Momentán nem tudok semmit mondani, de bármi előfordulhat...*kacsint* Még jól jöhet a segítséged.
*Erica komolyan bólint* Nem ringatom bele magam, hogy komoly segítséget tudnék nyújtani, de hátha.
Jemma: A kis segítség is jobb mint a semmi... És ki tudja, mit hoz a sors. *feláll* De most megyek, megéheztem, vadásznom kéne. *mosoly* Légy jó, Nebántsvirág!
Erica: Jó leszek, de te vigyázz magadra! És mire visszajössz, te is kapsz tőlem egy nevet *nyelvet nyújt, aztán elneveti magát, és kacsint Jemmára.*
*Jemma felkacag, és visszaint Ericának, majd elhagyja a kastélyt.*
*Erica még mindig mosolyogva dől hátra a fotelban.*
