*Ravenna felébred, és elmosolyodik, hogy Bartal még mindig itt van mellette... bár horkolt egy „kissé” a férfi, de most Ravenna úgy is tudott aludni. Ad egy puszit a férfi szájára.*
*Bartal kinyitja a szemét a puszira, és elmosolyodik. Felemeli a kezét, és megsimogatja Ravenna arcát.* Jól aludtál?
*Ravenna bólint* Egész jól, és nyugodtan. *a férfihoz bújik.* Köszönöm a gondoskodást *rámosolyog*
Bartal: Ez csak természetes az után, amit az embereim tettek veled... Bár ha nem tették volna, akkor is szívesen gondoskodtam volna rólad. *kacsint*
*Ravenna megcsókolja a férfit* Nem gond, már túl vagyok rajta. *kacsint.* De jól esik, hogy itt vagy mellettem.
*Bartal átöleli a nőt, és visszafekszik a párnára.* Én is örülök, hogy velem maradtál.
*Ravenna hozzásimul, és úgy öleli meg Bartalt, hogy közben végigsimít a férfi mellkasán.* Tehettem mást?
*Bartal elmosolyodik, és megcsókolja Ravennát.* Nem, nem igazán. Ha kipihented magad, megbüntethetnénk Zachart.
Ravenna: Benne vagyok, akár máris. Élvezet lesz nézni. *hidegen elmosolyodik.*
*Bartal bólint, és kibontakozik a nő öleléséből, majd felkel, és felöltözik. Közben két szolgának int, hogy Zachart vigyék a szomszédos terembe.*
*Ravenna is felkel.* Tudnál kölcsönadni valamiféle ruhát? Nekem jelenleg nincs raktáron.
*Bartal elmosolyodik.* Csak férfiruháim vannak, de a semminél jobbak. *Egy tiszta inget, és egy némileg nagy nadrágot ad a nőnek saját készletéből.*
*Ravenna felöltözik, bár elég furcsán állnak rajta a ruhák, de most ez a legkisebb gondja. Az ing két szárát összecsomózza a gyomránál, a nadrágon pedig övként köt meg egy kötéldarabot. Elég furcsán mutat, de nem először van férfiruhában.*
*Bartal levezeti Ravennát a börtönbe a kínzókamrába, ahol már korábban előkészítették Zachart.*
*Ravennának máris tetszik ez a hely főleg, hogy Zachar van benne *
*Zachar a kamra közepén egy vaságyhoz kötözve fekszik. Szemében látszik a rettegés.*
*Bartal nyugodt léptekkel az ágyhoz sétál, és Zachar szemébe néz.* Elfelejtetted, hogy kell bánnod a vendégeimmel! Ezért komoly büntetés jár Zachar!
Zachar: Honnan tudhattam volna, Bartal? *igyekszik nyugodt hangon beszélni, de kiérződik rajta, hogy mennyire kétségbe van esve.*
*Ravenna arcán egy fanyar mosoly terül el, ahogy a falhoz támaszkodik.*
Bartal: Ha nem tudod biztosan, akkor megkérdezel! Olyan nagyon nehéz ezt megérteni? *Zachar arcába üvölt*
*Zachar erre nem tud mit mondani, könyörögve néz Bartal arcába, de nem szól.*
*Bartal arca közömbös marad.* Garantálom, hogy legközelebb egyetlen vendégemet sem fogod bántani! Ami azt illeti, mást sem! *Egy éles kis kést vesz elő, és egy rostélyon felhevíti. ugyanakkor a rostélyra helyez két vasgolyót is. Mielőtt munkához látna, gondosan leszíjazza Zachar derekát is, valamint a combjait terpeszben.* Készülj fel a büntetésre!
Zachar: Bartal, térj már észhez, hűséges szolgád vagyok, egyetlen apró hiba miatt nem teheted ezt! *rángatja a köteleit*
*Ravenna halkan felnevet.* Megmondtam, hogy meg fogod bánni *kacsint*
Bartal: Ha más valaki tette volna ezt, már halott lenne! Csak azért kapsz még egy esélyt, mert rólad van szó. De a büntetést nem kerülöd el! *A kést lassan Zachar herezacskója felé közelíti.*
*Zachar arca eltorzul a rémülettől, egyre nagyobb erővel próbál szabadulni, de esélye sincs rá.*
*Bartal továbbra is nyugodt arccal a zacskóba döfi a kést, és lassan lefelé húzza. Amint teljes hosszában felvágta, két újjal feszíti szét a sebet.*
*Zachar őrjöngve üvölt kínjában, megfeszül a teste, nem képes uralkodni magán*
*Bartal a késsel nyúl be a sebbe, és kivágja Zachar heréi, majd egy tányérkára teszi maga mellett egy asztalon.*
*Zachar már férfi létére is zokog a fájdalomtól, reszket egész testében, és képtelen megszólalni.*
Ravenna: Legalább megpróbálhatnád méltósággal viselni, de látom, nem megy. *mondja kárörvendő hangon, és odalép Zacharhoz, először csak végigsimít a mellkasán, majd végig is karmolja.*
*Bartal nyugodtan vár, míg Zachar magához tér az első sokkból, és képes érzékelni a környezetét. Közben felemel egy fogót, és megforgatja az immár vörösen izzó vasgolyókat a rostélyon.*
*Zachar továbbra is zihál, könyörgően néz hol Ravennára, hol Bartalra.*
*Bartal tűt és cérnát készít elő, majd felemeli az első golyót a rostélyról a fogóval, és Zachar herezacskójába helyezi.*
*Zachar ismét felüvölt a kíntól, embertelen hangon, és a fájdalom megnöveli az erejét. Az egyik kezét sikerül kiszabadítania a bilincsből*
*Ravenna gyorsan mozdul, és azonnal le is fogja Zachar karját.*
*Bartal újabb szíjjal kötözi vissza Zachar karját, és a másik oldalon is megerősíti a kötést, majd visszatér munkájához, és felemeli a második golyót.* Megbocsátható! *kegyetlen mosoly* Embertelen a fájdalom, de most megtanulod tisztelni a vendégeimet!
*Zachar már könyörög, hogy Bartal hagyja abba, bár a szavait alig lehet érteni*
Bartal: Nem értem pontosan mit mondasz, de sejtem! Azt kéred hagyjam abba? Nos, nem hiszem, hogy jó ötlet, még a végén elbíznád magad. *Továbbra is nyugodt a hangja, miközben a második golyót is a sebbe nyomja.*
*Zachar ismét felüvölt, de ezúttal csak röviden, annyira legyengíti a fájdalom. Nem tud elájulni, úgyhogy nyöszörög és könyörög továbbra is*
*Bartal fogja a tűt, és nekilát összevarrni a sebet. Az vasgolyókat benne hagyja.*
*Zachar zokog a fájdalomtól, de egyre gyengébb a hangja.*
Bartal: Nos, azt hiszem, ez elég, hogy felfogd, mihez van jogod, és mihez nincs...
Zachar: Igen… tudom… *alig hallhatóan mondja*
*Bartal Ravennának nyújtja a karját, és a szolgákra hagyja Zachar kioldozását, és ellátását. Kivezeti a nőt a kamrából.*
*Zachar mozdulni is képtelen, de iszonyú bosszún kezd gondolkozni ezért a megaláztatásért…*
