*Ravenna bekopogtat Kristenhez. Ahogy megpróbál benyitni, észreveszi, hogy zárva az ajtó.* Kristen! Ravenna vagyok, nyisd ki!
*Kristen felemeli a fejét, őszintén megörül Ravenna hangjának, és ösztönösen felugrik, és az ajtó felé indul, majd észbe kap.* Nem tudom kinyitni! Dalya bezárt! *kiált vissza, és elkeseredésében leül az ajtó mellett a földre.*
*Ravenna halkan elkáromkodja magát, majd sóhajt.* Jól van, semmi gond... ki tudom nyitni... Már ha nem használt hozzá komoly mágiát. *az ajtónak feszül, de fordítva sül el: ahelyett, hogy az ajtó megmozdulna, Ravennát vágja falhoz.*
*Kristen felugrik a robajra.* Ravenna! Jól vagy?
*Ravenna feltápászkodik, és leporolja magát. Nem sérült meg.* Persze, nincs semmi bajom, ne aggódj. De feltett szándékom volt bemenni hozzád. *morogja.* Dalya miért zárt be? Egyszer szárazra szívom azt a vén boszorkányt!
Kristen: Mert nehezményeztem, hogy az elmebeteg vendége megkínzott, pedig mindketten megígérték, hogy nem esik semmi bajom.
*Ravenna ismét káromkodik, de most valami ősi nyelven.* Hadd találjam ki: Asaph volt itt?
Kristen: Igen, ő. Egy undorító patkány fekete talárban. Ismered?
Ravenna: Jobban, mint szeretném. *sóhajt.* Jobb nem összeveszni vele, mert erősebb Dalyánál.
Kristen: Szóval Dalya azért hagyta, hogy bántson, mert félt tőle! Ő a gyáva, és még engem zár be! *dühösen az ajtóra üt.*
Ravenna: Dalya már csak ilyen, szerinted miért nem vagyok jóban vele? *gúnyos a hangja, de nem Kristen a célpont.* Vannak nagyon kellemetlen dolgai a boszorkánylétnek, nem csodálom, hogy eleged van belőle. *az ajtónak támaszkodik.*
*Kristennek szöget üt a fejébe valami.* Ravenna! Nem tudod véletlenül, hogy milyen elven működik ez az ajtózáró varázslat? *nem mondja meg Ravennának, de feltett szándéka kijutni a szobájából.*
Ravenna: Nem vagyok nagy boszorkány, ha nem tűnt volna fel eddig. *morogja, majd eszébe jut valami... hátha Erica ismeri a varázslat lényegét, tudja, hogy a lány elég jól tudja az elméleteket.* Várj egy kicsit... *nem mozdul el, csak beméri Ericát, és a lány gondolatai között kutat, úgy, hogy észrevétlen maradjon. Végül sikerül kideríteni, amit akart.* Le van blokkolva az útja, az biztos... hozzáragad a zárhoz, és van rajta még egy védőbűbáj, ami a próbálkozókat löki el. Ha ezzel tudsz kezdeni valamit, akkor hajrá...
*Kristen felsóhajt, és reménykedve koncentrálni kezd, először a védőbűbájra. Arra az elvre gondol, hogy a mágia a teste része, így a védőbűbáj is, ezért vissza is tudja fordítani. Erősen szuggerálja az ajtót, és érzi, ahogy szétárad benne a mágia. Lassan magába szívja az ajtót védő bűbájt, majd a zárra koncentrál, és a nyelvet mozgató bűbájjal igyekszik visszahúzni. Nagyon sok idő telik el, de végül kattan a zár. Kristen a kimerültségtől visszarogy a padlóra.*
*Ravenna kinyitja az ajtót most már, de csak úgy, hogy épp hogy beférjen. Leguggol Kristen mellé.* Ügyes kis boszorkány *kacsint, majd felemeli és magához öleli a lányt.*
*Kristen szorosan Ravenna nyaka köré fonja a kezét, és a nőhöz bújik.* Ravenna, vigyél el innen! *sírva fakad*
Ravenna: Sajnálom, Kristen... nem tehetem. *sóhajt. Kristent az ágyhoz viszi, de nem fekteti le rá, csak ő maga leül. A lányt még mindig a karjában tartja.* Nincs olyan hely, ahová elvihetnélek.
*Kristen kétségbeesetten felzokog.* Úgyis megszököm innen, amint eleget tudok, hogy megvédjem magamat Dalyától, vagy akár Asaphtól is. Tudom, hogy félnek tőlem, láttam Asaph szemében. Egy napon megölöm, az biztos!
*Ravenna simogatni kezdi Kristen hátát* Amint Dalya eltűnik a színről, vámpírrá teszlek. Asaph nem fog tudni beleszólni, a magad ura leszel. És én nem foglak jobban bántani, mint amennyire muszáj, de mondtam, hogy nem kellemes dolog vámpírnak lenni.
Kristen: Bármi jöjjön is, ennél csak jobb lehet, de rosszabb semmiképpen. Kérlek, ne csapj be jó? Mindenki hazudik nekem, csak benned bízom. Várom azt a napot!
Ravenna: Nem hazudok neked, Kris... csak félek, hogy csalódni fogsz. És lehet, hogy még ezzel is újabb bajt hozok rád.
Kristen: Az én döntésem! Ha én döntök, bármit ki fogok bírni, csak utálom, hogy olyasmit kényszerítenek rám, amit egyáltalán nem akartam. *lassan megtörli a szemét, és Ravennára mosolyog.*
*Ravenna ringatja a lányt egy kicsit.* Ne félj, beszélni fogok Dalyával az érdekedben. Amint látom, már nem nagyon tud tanítani téged... De engem aggasztott, ahogy Fiona el tudott bánni veled. *sóhajt, meg tudná tanítani a lánynak komolyabban használni ezt a képességet, de nem biztos, hogy sikerül, és akkor Dalya segítsége kell hozzá.*
Kristen: Akkor még nem tudtam, hogy mágiával mennyi mindent el tudok érni. Most már sokat fejlődtem, és tudom irányítani. Vigyázz Dalyával, jó? Nem akarom, hogy elküldjön a közelemből. Nem akarlak elveszíteni!
Ravenna: Vigyázni fogok vele, ne aggódj. Nem mer ellenem támadni, és megtiltani sem tud semmit, amíg téged vagy valamelyik tanítványát nem bántom. *mosoly* A képességeidet pedig használd ki, ha már a tieid *kacsint* És te is ismersz olyat, aki boszorkányból lett vámpír.
*Kristen meglepetten néz Ravennáre.* Te boszorkány voltál? Akkor azért értesz meg ennyire! *ránevet Ravennára.*
Ravenna: Csak egy kis mágia van bennem, sosem tudtam rendesen használni. *egy kicsit fintorog* Azért amit megtanultam, nem felejtettem el *kacsint, és be is mutatja... egy tűzgömböt gyújt a szabad kezén, de nem dobja el. A tűz nem égeti meg a tenyerét, hanem egyszerre kialszik rajta.*
*Kristen elmosolyodik, ahogy Ravenna tenyerét nézi. Egy tűzgömböt csinál ő is saját tenyerén, és hagyja, hogy ott rezegjen. Ravenna szemébe néz.*
*Ravenna rámosolyog a lányra* Csak vigyázz, hogy ne égessen meg!
*Kristen mosolyogva eltűnteti a tűzgömböt.* Már jó ideje nem éget meg. *Lassan kienged, felszabadultabban nevet Ravennára.*
Ravenna: Még a végén túlteszel mindkét mestereden *kacsint* És a sebek gyógyításával hogy állsz?
Kristen: A legtöbb sebet már be tudom gyógyítani. De Fiona támadása óta nagyobb sérülésen nem volt alkalmam tesztelni. *mosoly*
Ravenna: A nagyobbakra rá kell segíteni... főleg a csonttöréseknél rossz, mert ott előbb helyre kell tenned a csontokat. Ezt is ugyanúgy kell mozdítani, mint a tárgyakat *kacsint*
*Kristen megborzong.* Hát nem örülnék, ha ki kellene próbálni, de lehet, hogy jó lenne valahogy tesztelni, hogy éles helyzetben jól menjen. *kuncog*
Ravenna: Nem akarlak megkínozni, és ha nem sikerül, akkor Dalyától kell segítséget kérnünk. Halandót még mindig nem tudok gyógyítani.
*Kristen sóhajt.* Tudom, és nem akarlak bajba keverni. Dalyától különben sem várok segítséget ezek után. Majd csak lesz rá lehetőségem, hogy megtanuljam.
*Ravenna bólint.* Azért ne próbálj elémenni a lehetőségeknek, mert még komoly bajod is származhat belőle! És ha rám hallgatsz, miután elmentem, próbáld meg visszazárni az ajtót, hogy az a vén boszorkány ne vegye észre a trükköt.
Kristen: Nem félek tőle, azt akarom, hogy tudja, hogy nem zárhat be csak úgy be. Nem megyek ki innen, de nem is fogok visszazárkózni.
*Ravenna vállat von.* A te döntésed, Kris... csak aggódom, lehet, hogy megbüntet érte. Kiszámíthatatlan az a nőszemély.
Kristen: Ha meg akar büntetni, hát büntessen! Nekem úgyis mindegy. Ha bezár, vagy ha fájdalmat okoz, attól már nem lesz sokkal rosszabb, ki fogom bírni. De nem vagyok hajlandó rettegni tőle. *mosoly*
Ravenna: Bátorságod van bőven, az egyszer biztos *kacsint Kristenre, majd felkapja a fejét, ahogy megérzi, hogy Jemma végre hajlandó volt hazajönni. Egy kegyetlen mosoly jelenik meg a szája sarkában.*
Kristen: Mi történt? *kérdezi, mert észreveszi Ravenna arckifejezését.*
Ravenna: Jemma visszajött... tudod, én is szeretem, ha hallgatnak rám, és Jemma előszeretettel szegi meg a szabályokat, de még a saját ígéreteit is.
*Kristen kicsit elfintorodik, de játékosan.* Meg akarod büntetni? Azért ne nagyon bántsd, szeretem őt!
Ravenna: Tudom, én is szeretem, de most nagyon fogom bántani. *sóhajt.* Ha csak egy büntetést kihagyok, akkor jönnek a kihágások és a nagyszájú válaszok. Remekül választok tanítványokat, mondhatom... *morog*
*Kristen szomorúan mosolyog.* Kérlek, ne vidd túlzásba! *kéri, de elengedi Ravennát, és feláll.* Menj, ha már muszáj!
Ravenna: Nem viszem túlzásba, talán az a legnagyobb baj, hogy már nagyon edzett a kislány *halkan felnevet.* Te meg ígérd meg, hogy vigyázol magadra! *ő is feláll, és homlokon csókolja Kristent.*
Kristen: Megígérem. Csak miattad nem próbáltam még megszökni innen. *kacsint* Ki fogom várni a soromat. Inkább te kínozz, mint Dalya. *röviden átöleli Ravenna nyakát, és egy puszit ad neki.*
Ravenna: Nem tudod, mit kérsz, sokkal több üvöltésben lenne részed, ha én kínoználak, Kris *kacsint, magához öleli a lányt, majd elengedi, és indulni készül.* Csak tanulj annyit, amennyit csak lehet *kacsint még, majd tényleg elindul kifelé*
Kristen: Megígérem ezt is! *kiált még Ravenna után, majd halkan becsukja az ajtót, de azért sem zárja vissza.* Bárcsak a te kezedtől kellene üvöltenem. *suttogja csendesen, majd visszamegy az ágyára, és hátát a támlának vetve felül rá. Csak néz maga elé, és gondolkodik.*
