*Dalya beszélni akar Ravennával, az előbb túl elhamarkodottan cselekedett, de ezt még magának is nehéz beismernie. Tudja, hogy most elveszítheti a vámpírok szövetségét, és helyre akarja hozni a bakit, ha lehet. Ravenna szobájához siet, és bekopog.*
*Ravenna épp végez a pakolással. Az ágy takaróját gyorsan ráhajtja a táskára, mert sejti, hogy ki jött. Nyugalmat erőltet magára, és csak utána szól ki.* Gyere be, Dalya.
*Dalya belép a szobába, és rögtön Ravenna mellkasára esik a pillantása.* Látom sikerült begyógyítanod a sebet...
Ravenna: Kristen segített. *nem nagyon néz Dalyára.* Úgyhogy nem rajtad múlt.
Dalya: Elnézést kérek, felhúztam magam! Arra kértelek, büntesd mg, nem arra, hogy ellenem bujtogasd! *kissé ingerült a hangja*
Ravenna: Megbüntettem, Dalya. Azt mondtad, büntessem meg, ahogy akarom. A végén átöleltem. Ez fáj neked? Épphogy óva intettem, hogy ne támadjon ellened. *baromira elege van ebből a színjátékból, és már nagyon menne.*
Dalya: Mióta vagytok ti ilyen jóban? *érdeklődik dühösen.* Nemrég még félholtan hagytad ott az erdőben! Én mentettem meg, most meg téged imád? Mit akarsz te ettől a kislánytól mondd!
Ravenna: Nem akarok tőle semmit, de nem hagyom, hogy meggyűlöljön. Gratulálok, te már ugyanezt elérted nála, Dalya! *dühösen csattan fel.* Hagyd végre békén szerencsétlent!
Dalya: Az én tanítványom, nem a tied! Beleszólok én abba, hogy hogyan bánsz te Jemmával? Ameddig nem, addig bízd rám Kristent!
Ravenna: Rendben. Viszont a vámpírok segítségére a továbbiakban ne számíts! Inkább menj, és próbálj meg kibékülni azzal a kislánnyal! *reméli, hogy addig lesz ideje megszökni... Kristen szobája a kastély másik végében van.*
Dalya: Azért kérlek, gondold meg, mielőtt felbontod a szövetséget! Neked is szükséged van ránk! *Az ajtó felé indul.* Gondolkodj Ravenna, később még beszélünk!
Ravenna: Még meggondolom, Dalya. *hűvös mosolyt villant a nőre, és kimérten biccent, de részéről már nincs szövetség...*
*Dalya kimegy a szobából, és elindul, hogy felkeresse Kristent.*
*Ravenna pedig sóhajt, majd a táskát kiveszi a takaró alól, és elindul, ki a kastélyból.*
