Mesebirodalom
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapGalleryKeresésLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 34

Go down 
SzerzőÜzenet
Agatha Ravenna Moon
A billentyű ördöge
A billentyű ördöge
Agatha Ravenna Moon


nő
Hozzászólások száma : 769
Age : 37
Registration date : 2007. Jul. 27.

34 Empty
TémanyitásTárgy: 34   34 EmptyHétf. Okt. 20, 2008 11:29 pm

*Ravenna végre beér az erdőbe. Nyugodt léptekkel halad, mintha csak vadászni indulna. Érzi, hogy hol vannak Jemmáék, úgyhogy oda megy egyenesen.* Felkészültetek a kalandra? *megáll mellettük.
*Jemma felkapja a fejét, és hosszan felsóhajt.* Nah, végre, már komolyan kezdtem aggódni! Hol voltál?
Ravenna: Dalya épp elkapott... *sóhajt.*
*Kristen egy kicsit aggódva néz Ravennára.* És mit csinált?
Ravenna: Próbálta menteni a szövetséget *fintorog.* Na gyerünk... hosszú az út az erődig.
Jemma: Hát gondolkodhatott volna előbb, is, de én örülök, hogy nem tette meg! *kuncog, és felkapja a hátizsákját. Elindul Ravenna és Kristen mellett.*
Ravenna: Nem szokása gondolkodni. *sóhajt, így főleg hosszú lesz az út, hogy egy halandó is velük van...* Bartaltól nem jött üzenet azóta? Nyugodtabb lennék, ha biztos lehetnék benne, hogy tud rólunk.
Jemma: Nem, még nem. Kellett volna? Hát ami azt illeti, szívesebben keresnék valami önálló rejtekhelyet, nem bízom a vérfarkasokban.
*Kristen egy kicsit megborzong.* Jól állunk, ha senki sem bízik bennük... Van más hely, ahová mehetnénk?
*Bartalnak közben jelentik kémei, hogy Ravennáék az erdőben vannak. Személyesen indul el a keresésükre. A kémek leírása alapján hamar eléri őket. Kilép a fák közül.* Üdv Ravenna! Mi ez a kollektív séta?
*Ravenna elmosolyodik.* Üdv, Bartal... megkaptad az üzenetemet?
*Kristen egy kissé elbizonytalanodik, de rámosolyog Bartalra, és köszön is neki.*
*Bartal elmosolyodik Kristen látványára.* Szia kislány, remélem jól vagy. *majd Ravennára néz.* Nem eddig még nem. Mit üzentél? És mikor küldted el?
*Kristen bólint* Köszönöm, jól vagyok...
Ravenna: Úgy fél órája... *sóhajt.* Annyit írtam, hogy menedéket kérnénk nálatok. Dalyával felbomlott a szövetség *sejtelmes mosoly*
*Bartal meglepetten felvonja a szemöldökét.* Csak nem? Érdekes hírek! De az üzenetet nem kaptam meg, és ez bevallom, aggaszt...*Jemmára néz, majd újra Kristenre.* A tanítványodat megértem, hogy veled van. De hogy elloptad Dalya üdvöskéjét is, hát nem tudom, hogy okos ötlet volt-e.
Kristen: Én kértem, hogy hozzon magával.
Ravenna: Dalya dühöngeni fog, az biztos, de ne aggódj, vigyázok á.
*Bartal sóhajt.* Hozzám jöhettek, azt tudod. De a két kislányra komolyan vigyáznunk kell. Az embereim nem vetik meg az ilyen csinos kis babákat...Nehogy megsértődjetek! *a lányokra kacsint*
*Kristen sóhajt, ezt sejtette előre, de inkább nem szól.*
Ravenna: Tudom, hogy te sem veted meg őket, Bartal *kacsint* Vigyázok rájuk, amikor tehetem, feltéve, hogy az embereid nem engem kapnak el ismét. Bár gyanítom, tanultak Zachar esetéből *mosoly*
*Bartal kuncog.* Jóval kezesebbek azóta, ezt el kell ismernem. De az ördög nem alszik, ahogy mondani szokták. De mindegy, ne maradjunk itt sokáig, ha Dalya rájön a szökésre sok mindenre képes lesz. Gyerünk fedezékbe! *int, hogy kövessék, és sebesen elindul visszafelé az erődbe.*
*Ravenna lépést tart vele, de közben figyel Kristenre is.* Dalya képes lenne felkutatni az erdőt Kristenért, de nem merne közel menni hozzátok.
*Kristen próbál velük haladni, de hamar kifárad, mert szinte rohannak a fák között
*Jemma észreveszi, hogy Kristen lemaradozik.* Várjatok már, a kislány ezt a tempót nem bírja! *maga is liheg kissé.*
*Ravenna hátrafordul, és Bartalt is megállítja.
*Bartal megáll, és visszafordul. * Igaz! Bocsáss meg Kristen! *Visszalép Kristenhez, és felkapja az ölébe a lányt.* Nah, csak kapaszkodj a nyakamba, és máris repülünk! *kacsint, és újra megindul sebesen.*
*Kristen átöleli Bartal nyakát* Köszönöm, egy kicsit gyors volt a tempó...
*Ravenna bevárja még Jemmát, majd elindul* csak bírd ki, most már nincs túl messze *kacsint a tanítványára.*
*Jemma Ravennára mosolyog.* Ne aggódj, kibírom! *feleli, bár kissé szúr már az oldala, de összeszorított foggal rohan tovább.*
*Bartal eléri az erőd kapuját, amely a fák, bokrok és indák között láthatatlan az avatatlan szemnek. Füttyent egyet elég furcsa hangon, mire az erőd kapuja megnyílik.*
*Ravenna elmosolyodik.* Csak nyugalom, Bartal társaságában biztonságban vagyunk *súgja Jemmának.*
*Kristen szinte magáról megfeledkezve néz körül, és látszik rajta, hogy máris megnyerte a tetszését ez az erőd.*
*Jemma kissé bizalmatlanul néz körül, de a hely mégis sokkal jobban tetszik neki, mint a kastély. Ravennára mosolyog.* Talán elleszek itt.
*Ravenna bólint, és Jemmára mosolyog ő is.* Gondoltam, hogy neked tetszeni fog.
*Bartal keresztül vág vendégeivel az erőd udvarán, és felvezeti őket egy falépcsőn. Egy tágas szobába nyit be, amelyből három oldalról három kisebb szoba nyílik.* A lakosztályotok... A hálókat majd beosztjátok egymás között. Remélem, megnyeri majd a tetszéseteket! *tréfásan meghajol.*
*Kristen most már lábra áll, és elragadtatva néz körül. Lehet, hogy nem díszesek a szobák, de épp megfelelőek, és a várakozással ellentétben egész otthonosak. Bartalra mosolyog* Köszönöm szépen.
*Ravenna odalép a férfihoz, és megcsókolja.* Ígérem, meghálálom *kacsint*
*Jemma körülnéz, és máris megnyeri tetszését a hely.* Ez nagyon szép, de nem lenne egy szoba távolabb a mesteremtől? Így percenként ellenőrizhet. Ez szörnyű! *játékosan Bartalra kacsint.*
*Bartal viszonozza Ravenna csókját.* Remélem is! *suttogja*
Ravenna: Remek helyen vagy itt, Jemma *kacsint a lányra. Átöleli Bartal derekát.* Azt hiszem, most lesz egy kis dolgom, lányok...
*Kristen elneveti magát, és Jemmára néz.* Akkor addig költözzünk be, majd Ravenna kapja, ami marad neki *kacsint*
*Jemma a szemét forgatja.* Rendben, már itt sem vagyunk! Gyere, Kristen, a nagyok papás-mamást játszanak!
*Bartal felnevet.* Azt hiszem, jobb, ha együtt maradtok Jemma, és megkérlek benneteket, hogy ne nagyon kószáljatok le egyedül az erődből, de magában az erődben sem! Jó berendezkedést! Ravenna: Két ilyen szemtelen lányt... kellett ez nekem? *Bartalra kacsint* Bízom benne, hogy majd
kisegítesz, ha gond van velük.
Kristen: Óvatosak leszünk, ígérem! *mosolyog, és Jemmára kacsint.* Felőlem mehetünk...
Jemma: Akkor hát gyerünk! *átmennek Kristennel az egyik hálóba.*
*Bartal még mindig kuncogva a lányok után néz.* A két gyerek kissé megnehezíti a helyzetünket. Nehéz lesz néhány nyugodt pillanatot elérni kettesben.
Ravenna: Ne is mondd... de legalább nem kell a találkozókra várni *megcsókolja újra a férfit, és a kezei Bartal mellkasára csúsznak*
Bartal: Ez igaz. *viszonozza a csókot, és felhúzza Ravenna blúzát. Lehajol a nő melleihez, és csókolgatni kezdi.*
*Ravenna megszabadítja a férfit a felsőtől. A hátát simogatja, miközben átadja magát a kényeztetésnek.*
*Bartal benyúl Ravenna nadrágjába, és a nő fenekét simogatja, majd belemarkol. Közben másik kezével kinyitja elől a nadrágot, és lesimogatja a Ravennáról. A nő combjai közé nyúl, és izgatni kezdi.*
*Ravenna felnyög, és ő is lefejti a nadrágot Bartalról. Kezelésbe veszi a hímvesszőt, és közben csókolgatja Bartal mellkasát, egyre lejjebb haladva.*
*Bartal felnyög az élvezettől, és Ravenna hátát simogatja.*
*Ravenna lassan halad lefelé. Mikor eléri Bartal férfiasságát, a szájával kezdi kényeztetni, a hegyét csókolgatja, majd be is kapja, és szívogatja közben. Az ajkait és fogait többször végighúzza rajta.*
*Bartal hosszan sóhajt az élvezettől, egy idő után felemeli Ravennát, és az asztalra ülteti. Széthúzza a nő combjait, és behatol. Közben újra szenvedélyesen megcsókolja a nőt.*
*Ravenna felnyög, amikor Bartal behatol. A férfi mellkasát simogatja, és hevesen viszonozza a csókot.*
*Bartal hevesen és ütemesen kezd mozogni a nőben, közben Ravenna nyakát és melleit csókolja, és nyelvével cirógatja.*
*Ravenna csípője így is mozog, bár így nincs túl nagy területe rá. Egyik kezével megtámaszkodik az asztalon. Nyögdécsel az élvezettől, és a másik kezével Bartal hátát simogatja és karmolássza.*
*Bartal élvezettel nyögdécsel, néhányszor kissé durvábban harap Ravenna melleibe, de nem ejt komoly sebet. Egyre nagyobb erővel döf közben, és a tempót is fokozza.*
*Ravenna fel-felsikkant az élvezettől közben, nem zavarja a fájdalom, sőt, izgatja is. Ívbe feszül a teste, amikor elélvez, de nem hagyja abba a mozgást.*
*Bartal ugyanabban a pillanatban élvez el, és közben szorosan átöleli Ravennát. Szenvedélyesen megcsókolja.* Jó, hogy itt vagy. *suttogja.*
*Ravenna viszonozza a csókot* És most már nem is fogok eltűnni innen, amíg nem lesz eleged belőlem...
*Bartal felsóhajt.* Nem hinném, hogy elegem lenne. Érezzétek otthon magatokat, de figyelj a lányokra!
Ravenna: Megteszem, ami tőlem telik... *sóhajt* És Kristent vámpírrá teszem, amint lehet. *mosolyog* Feltéve, hogy nincs ellenedre. Egy halandó még nagyobb veszélyben van itt, mint egy vámpír, akkor is, ha boszorkány.
Bartal: Már javasolni akartam! De én is megteszek mindent, hogy a két lány biztonságban legyen. *mosoly* Rendezkedjetek be! Egyelőre ne menjetek ki az erdőbe, az áldozatokat majd szállítom! *kacsint*
Ravenna: Ezt nem várnám el... *hálásan mosolyog Bartalra* De könnyebb lesz Kristennek, mert így fogalmam sincs, hogy mivel etessem a kislányt, nem hiszem, hogy túl nagy konyhátok lenne.
Bartal: Kérlek, tegyétek amit mondok, különben nem tudlak megvédeni benneteket. Kristennek küldetek fel vacsorát, nektek meg két facér foglyot. De most mennem kell, dolgom lenne. Maradjatok itt! *Ravenna szemébe néz.* Kérlek Ravenna!
*Ravenna határozottan bólint* A te házadban te vagy az úr, Bartal. Nem fogjuk megszegni ezt a parancsot, vagy ha a lányok mégis megteszik, kitekerem a nyakukat, és az embereidnek fogok igazat adni, ha véletlenül rájuk szállnak. És még egyszer köszönöm.
*Bartal Ravennára mosolyog.* Nincs mit, és remélem nem lesz szükség ítélkezésre közöttük. Kellemes berendezkedést! *Int, és kimegy a szobából.*
*Ravenna elköszön, majd visszaöltözik, és bemegy a lányokhoz.* Remélem, kezditek megszokni a helyet! *kacsint*
*Jemma vigyorogva fogadja Ravennát.* Ez az én szobám, és az ott Kristené! *Egy ajtóra mutat.* Innen is át lehet menni mindegyikbe, nem csak a nappaliból. Mind a három két ajtón át nyílik egymásba. Szóval a tied a harmadik. Így jár, aki a szórakozást előtérbe helyezi a berendezkedéssel szemben.
*Ravenna elneveti magát.* Nekem mindegy, a jég hátán is megélek. Viszont ti ne nagyon mászkáljatok egyedül... Bartal ígérte, hogy hamarosan küld fel vacsorát. És Jemma, tudom, hogy rühelled a bezártságot, de itt, ha kimész, nem vállalok érted felelősséget. Ez Kristenre is vonatkozik.
Jemma: De vadásznunk csak kell! Szép ez a szoba, meg minden, de muszáj néha szabad levegőt szívnom! Ravenna, ismersz! *könyörgő a hangja*
Ravenna: Ismerlek, de a vérfarkasok kéjvágyát is ismerem. *szigorú a hangja.* Úgyhogy ne keressétek a bajt. Kristen, szólj, ha kész vagy rá, hogy vámpírrá tegyelek... talán úgy nagyobb biztonságban leszel itt.
*Kristen szeme felragyog.* Persze, hogy készen állok, tudod, hogy csak erre vártam!
*Ravenna leül Kristen mellé az ágyra.* Csak nehogy megbánd később... *sóhajt*
*Kristen mosolyogva néz Ravennára.* Lehet, hogy megbánom, de az én döntésem! Ezt én akarom, tehát csak magamat hibáztathatom.
*Ravenna komolyan néz a lányra.* Utoljára figyelmeztetlek, hogy fájni fog.
Kristen: Az utóbbi időben megszoktam a fájdalmat. *mosoly*
Ravenna: Csak nehogy tévedj... *Kristen nyakához hajol* Kezdem, készülj fel... *átöleli a lányt, és óvatosan harap a nyakába. Lassan kezdi szívni a lány vérét, hogy ne legyen túl hirtelen veszteség.*
*Kristen igyekszik felkészülni, ellazul, és átadja magát Ravennának. Két karjával átöleli a nőt.*
*Ravenna csak néhány percre elegendő vért hagy Kristenben, de nem engedi el a lányt. A körmével megsebzi a saját nyakát.*
*Kristen lassan elgyengül, karja lecsúszik Ravennáról, csak a nő tartja meg, hogy el ne dőljön az ágyon.*
*Ravenna ráhajtja Kristen fejét a saját nyakára.* Igyál, amennyit csak bírsz. *a lány hátát simogatja.*
*Kristen kinyitja a száját, és szívni kezdi Ravenna vérét. Először csak lassan, gyengén, majd egyre erősebben.*
*Ravenna felszisszen, magához szorítja Kristent. Az egyik kezét a lány szívére teszi. Olyan, mintha lökéshullámokat küldene, minden szívdobbanásra egyet. Az erejét adja át.*
*Kristen még iszik egy darabig, érzi a forró lökéseket a mellkasában. Hirtelen egész testét iszonyú erős fájdalom járja át. Megvonaglik Ravenna karjában, és felsikolt.*
*Ravenna nem engedi el a lányt, még mindig a karjában tartja, és folytatja az erejének átadását. Tudja, hogy ezzel csak fokozza a fájdalmat, de Kristen erejét is. Erős vámpírt akar csinálni a lányból.*
*Jemma csak nézi a jelenetet a háttérbe húzódva. Szánja Kristent, tudja mekkora fájdalom ez.*
*Kristen vonaglik, és sikoltozik Ravenna kezei közt, szeretné csendben viselni a kínt, de képtelen rá, hogy elengedje magát.*
*Ravenna végez az erő átadásával, de továbbra is magához szorítja a lányt. Már nem tart sokáig, remélhetőleg.*
*Kristen még sikoltozik egy ideig, majd ahogy a kín enyhül elhallgat, és elernyed a nő karjaiban. Fejét Ravenna vállára hajtja.*
*Ravenna simogatni kezdi a lány hátát.* Jól van, Kristen... most már túl vagy rajta.
*Kristen felsóhajt, és felegyenesedik. Halványan elmosolyodik, ahogy Ravennára néz.* Ennyi volt?
*Jemma kuncog.* Isten hozott a vámpírok világában Kristen!
*Ravenna rámosolyog.* Nem elég? *kacsint*
Kristen: De igen, bőven. *kissé összeborzong.* Most már hozzátok tartozom! *szélesebben elmosolyodik.*
*Ravenna határozottan bólint* Most már senki nem vehet el tőlünk, még Dalya sem! Pedig biztos vagyok benne, hogy meg fogja próbálni. De esélye sincs.
*Kristen arca elborul.* Nagyon remélem! Nem akarok visszamenni abba a kastélyba soha!
Ravenna: Szavadon foglak, kislány *halkan felnevet.* Egyelőre mindenképpen itt maradunk.
Kristen: Remek, már kezdem megszokni, és itt legalább nem leszek egyedül, mint a kastélyban. *Jemmára néz.*
*Jemma elmosolyodik.* Nem leszel, én itt leszek veled. *odamegy az ágyhoz, és leül Kristen másik oldalára. Megfogja a lány kezét.*
Ravenna: És én is itt leszek, hogy vigyázzak rátok. És lehet, hogy valóra válik az álmod, Kris, és az én kezemtől kell majd üvöltened *játékos a hangja.*
*Kristen mosolyog.* Igyekszem nem okot adni rá. Rendes kislány leszek! *kacsint*
Ravenna: Hiszem, ha látom. *elneveti magát* Most viszont pihenjetek egyet, hosszú volt ez a nap, Jemmát ráadásul az ágyból rángattam ki.
*Kristen bólint, és feláll.* Hát én is régen aludtam egy igazi jót. Megnézem, milyen belülről az új ágyam. *mosoly* Szép álmokat!
Ravenna: Aludj jól, Kris! Én is megismerkedek az új szobámmal... Jó éjt neked is, Jemma! *ő is feláll. Még homlokon csókolja mindkét tanítványát, majd a szobájába megy.*
*Kristen egy pillanatra átöleli Ravennát, majd rámosolyog Jemmára.* Holnap találkozunk! *int, és kimegy a szobából.*
Vissza az elejére Go down
 
34
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mesebirodalom :: Szerepjátékok :: Két lábbal a földön 1 (+18)-
Ugrás: