*Dalya nem találta előző nap Kristent a szobájában, és máshol sem a kastély területén. Nagyon rossz érzése van vele kapcsolatban, és a végtelenségig dühös. Szerencsére most Erica nincs a közelében, mert biztosan rajta töltené ki a dühét. Most a saját szobájában van, és tör-zúz mérgében.*
*Asaph érkezik, mert előző nap szöget ütött a fejébe valami. Kristen nem nagyon akar boszorkány lenni, ezért figyelmeztetni akarja Dalyát, hogy tartsa rajta a lányon a szemét. Ezúttal már otthonosan törtet be a kastélyba, és egyenesen Dalya szobáján kopog botjával.*
Dalya: Nyitva van! *kiált ki dühösen, észre sem veszi, hogy ki jött. Épp próbálja lenyugtatni magát, nem sok sikerrel.*
*Asaph belép.* Üdv, Dalya! Mitől vagy ilyen ideges? *aggódva néz rá.* Csak nem késtem el?
Dalya: Kristen megszökött *közli rögtön a tárgyra térve.* Az az álnok, álszent Ravenna elvitte magával... és vámpírrá tette. Neked is üdv egyébként, Asaph. Hasonló jó hírekkel tudsz szolgálni?
Asaph: Ettől féltem! Éreztem, hogy instabil a kislány, de arra nem számítottam, hogy segítséget kaphat! Mi okuk lehetett a vámpíroknak, hogy felrúgták a szövetséget?
Dalya: Teljesen mindegy! *nem akarja részletezni, hogy mi történt.* Ezzel véglegesen felbontották. Kristent vissza kell szereznünk!
*Asaph kutatva néz Dalyára.* Ravenna magától nem bontaná fel a szövetséget! Mi történt Dalya? Azt mondtad, nyugodtan rád bízhatjuk az erdő sorsát, most meg minden a szakadék szélén! Mivel sértetted meg a vámpírt?
Dalya: Kristent akartam büntetni, de elé állt, és őt érte a tűzgömb. Ezt végzetes sértésnek vette. *morogja, és nem néz Asaph szemébe.* Helyre tudjuk hozni, akár a vámpírok ellenére is!
*Asaph felhördül.* Egy tűzgömböt küldtél a fővámpírra? Gratulálok Dalya, nagyon okos lépés volt! *dühös, gúnyos hang.* És megmondanád milyen terved van a helyrehozatalra?
Dalya: Nem a fővámpírra küldtem, hanem Kristenre! A kislány megérdemelte a büntetést, még nevelni kell! *dühösen vágja Asaph szemébe* Vissza kell szereznünk, ez legyen az első lépés!
Asaph: Remek, eddig még én is lejutottam! A hogyanra is tudsz választ adni? Egyébként ráértél volna négyszemközt büntetni, akkor Ravennával nem kell összeveszned, és nincs ez az egész!
Dalya: Nincs rá szükségem, hogy kioktass! *üvölti dühében* Úgy nézek ki, mint aki olyan állapotban van, hogy tervezgessen?
Asaph: A hisztidre végképp semmi szükség! *már ő is üvölt* Ha elrontottad, ne a sebeidet nyalogasd, hanem próbáld helyrehozni! Tudod, hogy hová mehettek?
*Dalya egy pillanatig szikrázó szemekkel néz Asaphra, aztán sóhajt. Próbálja végiggondolni.* A vérfarkasokhoz... Ravenna bevallotta, hogy Bartal szeretője.
*Asaph elgondolkodva bólint.* Tehát a vérfarkasokhoz. Még mindig jobb, mintha a tündékkel szövetkeznének. Egy ideig óvatosak lesznek, de utána ki fognak járni az erdőbe. Lesben kell állnunk, és nem mutatkoznunk, csak ha már elaludt a gyanakvásuk. Akkor visszaszerezzük Kristent!
*Dalya határozottan bólint.* Az a kislány nem fogja ilyen egyszerűen kijátszani a sorsát! De szükségem van a segítségedre, Asaph!
*Asaph leveti magát egy karosszékbe.* Máris a rendelkezésedre állok! Bár erre korábban is rájöhettél volna. Kristen sírva fog könyörögni, hogy boszorkány lehessen, ha kezelésbe veszem. *mosoly* Talán jobb is, hogy megszabadultunk a vámpíroktól, sosem bíztam bennük igazán.
Dalya: Én is rühellem őket, tudod jól. *sóhajt, próbál végre rendesen megnyugodni.* Az a kislány boszorkány lesz, és nem teheti majd ki a lábát ebből a kastélyból, sőt, a szobájából sem! Bármilyen mágia van benne, még képzetlen, és nem fog tudni minden varázslatot megtörni.
*Asaph mosolyog.* Elővigyázatosnak kell lennünk vele, nem tudjuk mi rejlik még benne, de majd olyan varázslatokat használunk, mint képzett varázslók ellen a tanács börtönében. Ha láncon kell tartanunk, hát majd úgy tartjuk! Előbb vagy utóbb kezessé válik, ha rájön, hogy nem szabadulhat.
Dalya: Csak ne feledd el, hogy már vámpír lett belőle, Asaph. De ezzel a csellel még nem fog menekülni a sorsa elől!
*Asaph nevet.* Legalább sokáig él, és sokáig látja el a posztját. Az, hogy ezután véren él, nem változtat azon, hogy itt a helye!
*Dalya bólint és elmosolyodik* Ravenna viszont ezért akár az ellenségünk is lehet. És a tettéért halált érdemel... De legalább évszázadokra szóló rabságot.
*Asaph a fejét csóválja.* Ravennát bízd csak rám! Ő nem az alattvalónk, a szövetségesünk, és a törvény szerint ez a szövetséget te rúgtad fel. Ám ha nem hajlandó lemondani a kis új tanítványáról, akkor ellenségként kezeljük, akár a tündéket.
Dalya: Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog ez a terv. *ravaszul mosolyog* Mihez kezdenék nélküled, Asaph...
Asaph: Bárcsak előbb kimondtad volna ezt Dalya. *feláll.* Most elmegyek, intézkednem kell néhány dologban, szükségünk lesz néhány varázslóra, hogy figyelni tudjuk a vérfarkasok erődjét! Amíg visszatérek, foglalkozz Ericával. Nem egy nagy szám a kislány, de legalább mellettünk áll! *int, és az ajtó felé indul.*
Dalya: Ericát bízd rám, még rengeteget fejlődhet. Köszönöm. Most minden segítségre szükségünk van...
Asaph: Akkor addig ég veled Dalya, sietek vissza! *elhagyja a szobát, és a kastélyt.*
Dalya: Viszlát, Asaph... *szól utána, majd leül, és elgondolkozva mered maga elé.*
