*Kristen korán felébred új szobájában, és nem tud magával mit kezdeni. Érzi, hogy Ravenna és Jemma még alszik. Egy darabig járkál a szobájában, majd kimegy a nappaliba, és leül. Türelmetlenül várja, hogy felébredjenek, de a két vámpír továbbra is mélyen alszik. Végül megunja a várakozást, az ajtóhoz megy és kinyitja. Kiles rajta, de nem lát senkit. Kimerészkedik, és elindul a folyosón, majd ki egy tágas csarnokba.*
*Több vérfarkas van jelen, és felkapják a fejüket a kislány közeledtére.* Nocsak, egy betolakodó! *hallatszik az egyik sarokból, majd röhögés követi. Bartal jelenleg nincs az erődben, elintéznivalója akadt.*
*Kristen megtorpan, rájön, hogy ostobaságot követett el, próbál visszahátrálni a folyosóra.*
*A farkasok elállják Kristen útját a folyosó felé. Öten vannak a teremben.* Maradj csak, kicsikém... Mesélj, miért is tévedtél erre a helyre? Meglátod, jó szórakozás lesz...
Kristen: Hagyjatok békén! Bartal vendége vagyok! Nincs jogotok bántani. *megpróbálja kikerülni a vérfarkasokat, és átkozza magát meggondolatlanságáért.*
George: És ezt higgyük is el neked, ugye? Fiatal vámpírhusi... *kéjesen vigyorog, és Kristen elé lép. Végigsimít a nő mellein.* Ha jó kislány leszel, talán még élvezheted is! Nekünk jó szórakozás lesz, abban biztos lehetsz!
*Kristen rémülten ugrik meg, megpróbálja félrelökni a farkasokat, a folyosó felé törekszik.* Ravenna segíts!
*A folyosónál álló farkasok visszalökik a lányt középre, és röhögnek.* Úgysem hallja, hiába kiáltozol! Megtagadnád tőlünk ezt a kis élvezetet?
*Kristen körbenéz, és rájön, hogy nem menekülhet. Igyekszik lenyugodni, és némán várja az elkövetkezőket.*
*Két vérfarkas lép oda a lányhoz, és letépik a rajta lévő ruhákat. George elé áll, és durván, de nem túl fájdalmasan a lány melleibe markol.*
*Kristen némán áll, és George tekintetét keresi. Nem védekezik, nem is kiált fel.*
*George a lány szemébe néz, a vigyor eltűnik az arcáról, a vágynak adva át a helyét.* Jól van, kislány, ígérem, nem bántunk... *szájon csókolja a lányt, a keze lefelé indul. Izgatni kezdi Kristen csiklóját. Nem meri komolyan bántani a lányt, emlékszik Zachar esetére.*
*Kristen felnyög az izgatásra. Nem csókol vissza, de hagyja magát, bár nem tud igazán felizgulni.*
*George nem hagyja abba. A másik két farkas elfekteti a lányt a földön, és leszorítják a karjait a feje felett. George benyúl Kristen hüvelyébe két ujjal, és finoman masszírozni kezdi a csontot. A többiek bíztatni kezdik, hogy csinálja durvábban.*
*Kristen reszketni kezd a félelemtől és az önkéntelen izgalomtól, becsukja a szemét, és összeszorítja a fogát, de nem próbál védekezni.*
*George kioldja a saját nadrágját, és széthúzza a lány combjait. Elég durván hatol be, és mozogni kezd. Közben a lány melleit harapdálja, de nem ejt sebet.*
*Kristen felsikolt a fájdalomtól, ahogy George behatol. Sírni kezd, és nyöszörög, egész testében reszket.*
*George most már nem tud, és nem is akar lassítani. Egyre hevesebben mozog a lányban, míg el nem élvez. Akkor leszáll róla.* Ti jöttök, de ha kárt tesztek benne, velem is meggyűlik a bajotok! *mondja a többieknek. George elég magas rangban van... Odalép Kristenhez, és megsimogatja az arcát* Ne sírj, kislány, nem olyan rossz dolog ez... *mosolyog rá. Közben a következő vérfarkas simogatni kezdi Kristen szeméremdombját.*
*Kristen undorodva elhúzza a fejét George-tól. Még mindig remeg, és retteg a következő menettől. Ahogy szeméremdombjához érnek, önkéntelenül összezárja a lábait.*
*A vérfarkas erővel széthúzza a lány lábait, és behatol. Ő is elég durván kezd mozogni.*
*George közben felhagy a lány vigasztalásával, és hátrébb lép, csak figyel.*
*Kristen újra felsikít, és ezúttal nem is hagyja abba, ereje végére kezd érni, megvonaglik, szabadulni próbál, hangosan sír.*
*A vérfarkasok könyörtelenül végigmennek a lányon. Mikor végre befejezték, ismét George lép oda. Most már mehetsz, kislány, csak vigyázz, nehogy ismét megtaláljon valaki, aki hasonló kellemes perceket vár el!
*Kristen összegömbölyödik a földön, és zokog. Oda sem figyel George-ra.*
*George int a többieknek. Magára hagyják a kislányt.* Menj vissza oda, ahonnan jöttél! *szól még a lánynak, majd ő is kimegy a teremből*
*Kristen egy darabig még sír a földön, majd lassan feláll, és vissza indul a lakosztályba. Lábán a combjától a bokájáig egy vércsík fut lefelé. El akar tűnni a szobájában, mielőtt valaki észrevenné. Belép a nappaliba.*
*Ravenna most ébredt, nagyon rossz érzése van, hogy Kristent nem találja a szobájában. Mikor meglátja, egyből tudja, hogy mi történt... Részvéttel néz a lányra, de egy kis szigorúság is van a szemeiben.* Szia, Kristen... *nem kérdez semmit, csak odalép a lányhoz, és átöleli*
*Kristen Ravenna mellkasára borul, és keservesen zokogni kezd. Két karjával szorosan Ravennába kapaszkodik.*
*Ravenna a lány hátát simogatja.* Jól van, nyugodj meg... nincs semmi baj, Kristen. Tudom, hogy milyen szörnyetegek. *a lányt az ölébe veszi, és beviszi a saját szobájába*
*Kristen szorosan Ravennához bújik.* Sajnálom Ravenna, tudom, hogy az én hibám!
Ravenna: Figyelmeztettünk, Kristen, nem csak én, de Bartal is... Most nem hibáztathatod a vérfarkasokat. *szomorúan cseng a hangja.* Bántottak másképp is?
*Kristen megrázza a fejét.* Nem, csak... *nem tudja befejezni.* Tudom, csak unatkoztam, és nem akartam messzire menni, a folyosó kihalt volt. Csak meg akartam nézni, hová vezet.
Ravenna: Sajnálom, kislány... *Kristen hátát simogatja. Feltűnik neki a vércsík, egyáltalán nem örül neki...* Szűz voltál?
*Kristen könnye ismét elered, ahogy bólint. Képtelen megszólalni, ismét Ravenna mellkasára borul.*
*Ravenna magához szorítja a lányt, és próbálja nyugtatgatni.* Tudom, hogy szörnyű volt... és sajnálom, hogy így kellett megismerkedned ezzel. *sóhajt.* De nem lesz semmi baj, erős lány vagy, túl fogod tenni magad rajta.
*Kristen lassan megnyugszik Ravenna karában. Mélyet sóhajt, és abbahagyja a sírást.* Nem történt, semmi, csak meg kell fürödnöm. Nagyon mocskosnak érzem most magam. *letörli a könnyeit.*
*Ravenna sóhajt, és a karjába veszi a lányt.* Rendben, csak nyugodj meg... Jemma bezzeg még mindig alszik... *a fürdőbe viszi Kristent, egy fürdőszoba jut hármukra itt. A lányt leülteti a székre, és a kádba megengedi a vízcsapot.*
*Kristen hálásan figyeli Ravenna ténykedését, és kezd teljesen lenyugodni.* Köszönöm Ravenna! *suttogja*
*Ravenna rámosolyog a lányra, közben szétnéz a fürdőben. Egy szekrényből törülközőt vesz elő, és a szekrény tetejére teszi.* Nincs mit megköszönnöd. Velem is elbántak már... *sóhajt.* mindenesetre fogom említeni Bartalnak, bár nem hiszem, hogy most a pártunkon állna.
*Kristen visszamosolyog.* Ne is említsd neki, ez az én hibám volt. Többször nem megyek ki innen, megígérem.
Ravenna: Legalábbis ha kimész, akkor tudod, hogy mire számíthatsz... *sóhajt. Elzárja a vízcsapot, amint a kádban már elég víz van. Forró, de nem kellemetlenül. Kristent a karjába veszi, és óvatosan belefekteti a kádba.*
*Kristen jólesően felsóhajt, és elengedi magát a forró vízben. Fejét hátrahajtja, és becsukja a szemét.* Most már sokkal jobban vagyok.
Ravenna: Azt gondolom... fürödj nyugodtan, hozok tiszta ruhát *mosolyog a lányra.*
*Kristen bólint, de nem nyitja ki a szemét. Mozdulatlanul lebeg a vízben, és hagyja, hogy a rossz emlékek elhalványuljanak.
