*Ravenna épp Bartalt keresi. Reméli, hogy a férfi itt van, és azt is, hogy út közben a farkasok nem fogják letámadni, mert egy időre elege volt belőlük. Úgy tűnik, valamelyest megjegyezték az arcát, úgyhogy gond nélkül ér Bartal szobájához, és bekopogtat.*
*Bartal a szobájában van, épp egy távolról jött levelet olvasgat, mikor meghallja a kopogást.* Szabad! *leteszi íróasztalára a levelet.*
*Ravenna belép a szobába.* Szia, remélem, nem zavarlak. *a férfi szemébe néz*
*Bartal azonnal feláll, és Ravenna felé indul.* Te sosem zavarsz. Valami baj történt?
Ravenna: Kristen összeakadt az embereiddel. *sóhajt.* Ismered őket.
*Bartal elkáromkodja magát.* Az isten szerelmére, de hát kértem, hogy ne hagyjátok el a lakosztályt!
Ravenna: Tudom, és Kris meg is bánta. Ő ment ki. De neked is meg kell értened, hogy nem tarthatom bezárva őket, mindketten a szabadsághoz szoktak.
*Bartal a fejét rázza, és felsóhajt.* Hogy van a kislány? Nagyon megkínozták? *int Ravennának, hogy üljön le.*
*Ravenna helyet foglal.* Abból, amit mondott, szerintem nem léptek túl bizonyos határokat. De ez volt számára az első alkalom, amiért nagyon nem irigylem. Erős lány, és túl fogja tenni magát rajta... és kérte, hogy ne is említsem neked.
*Bartal felnyög, és egy pillanatra a kezébe temeti az arcát, majd újra Ravennára néz.* Nem fogom megdicsérni ezért az embereimet, és megpróbálom komolyabban megfenyegetni őket. De ezek vérfarkasok Ravenna, az ösztöneik gyakran erősebbek a józan eszüknél. Tudom, hogy nehéz, de próbáld bent tartani a két lányt, legalább egyedül ne csatangoljanak, amíg a farkasok meg nem szokták a jelenlétüket. Sajnálom a kislányt! Remélem sikerül túltennie magát a dolgon.
Ravenna: Ne aggódj érte, vigyázni fogok rá. Az embereid engem már egész jól ismernek, néha majd megpróbálok egy kicsit járni a lányokkal az udvaron belül. Talán ezzel meg fognak elégedni *sóhajt*
*Bartal kissé aggodalmasan, de bólint.* Próbáld meg, de legyetek óvatosak. Inkább csak akkor sétálgassatok, ha tudjátok, hogy az erődben vagyok. *mosoly*
Ravenna: Úgy lesz, ígérem *mosolyog, aztán hirtelen elkomorodik, és felmordul* Jemma...
*Bartal meglepetten felkapja a fejét.* Mi van vele? Őt is megtámadták?
Ravenna: Egyelőre úgy tűnik, hogy nem... most már rejti magát, de sétára indult.
*Bartal nagyot sóhajt, és felugrik.* Jemmának azért több esze lehetne. Kristen csak egy kis tapasztalatlan újonc, de Jemma nem most kezdte, ismeri a vérfarkasokat is! *az ajtó felé indul*
*Ravenna is feláll, és megfogja Bartal karját.* Hadd menjen. Legfeljebb az embereid elveszik a kedvét a sétától. *mosoly*
*Bartal megáll, és sóhajt.* Hát jobb büntetést te sem adhatnál neki, az biztos. És ez talán elveszi a kedvét a további mászkálástól. De tartok tőle, hogy jobban fog ellenkezni, mint Kristen. Akkor pedig nem lesznek könnyű percei.
Ravenna: Tudod, hogy benne vagyok, ha Jemma büntetéséről van szó. Szeretem azt a lányt, de nagyon kezelhetetlen, és ráfér a fegyelmezés... bár nekem eddig úgy tűnt, mintha nem izgatná különösebben.
Bartal: Nos, talán ha nem tőled kapja, felfogja. *Visszaül.* Nem fogják megölni, ebben biztos vagyok. De ha ellenkezik, sikoltozni fog a fájdalomtól. Biztos, hogy ezt akarod? *Ravenna szemébe néz.*
*Ravenna tekintete megkeményedik, és határozottan bólint* Igen, ezt. Feltéve, hogy elkapják. Ha nem hallgat rám, akkor talán ez hatni fog.
*Bartal bólint.* Akkor nem avatkozom közbe. De most dolgom lenne Ravenna! Szólj, ha segítségre van szükségetek!
Ravenna: Szólni fogok *elmosolyodik, és röviden megcsókolja a férfit.*
*Bartal mosolyogva viszonozza a csókot, és kinyitja az ajtót Ravennának.*
*Ravenna búcsút int, és visszamegy a lakosztályába.*
