*Jemma a nappaliban van, várja, hogy Kristen előjöjjön a szobájából. Most már egész jól érzi magát, és legszívesebben menne ő is, ha Ravenna engedné...*
*Kristen előlép a szobájából a csomagjával. A szeme fel van dagadva a sírástól, látszik, hogy nem rég hagyta csak abba. Ránéz Jemmára, és újra megremeg a szája széle.*
*Jemma feláll, szomorúan rámosolyog a lányra. Odamegy hozzá, és átöleli.* Nagyon fogsz hiányozni... *suttogja*
*Kristen szorosan átöleli Jemma nyakát, mint aki soha nem akarja elengedni.* Te is nekem. Gyertek gyakran, kérlek!
*Jemma sóhajt, már tisztázták Ravennával, hogy ő nem mehet a tündékhez, de ezt most nem meri kimondani. Helyette szorosan öleli a lányt, és az ő szemeiből is könnyek kezdenek peregni.* Sajnálom... miattam van ez az egész...
Kristen: Ne mondd ezt, ez az egész az én hibám! *ő is újra sírni kezd, és odabújik Jemmához.*
Jemma: Hamar túlleszel rajta, meglátod... *próbál vidámabban beszélni, de megremeg a hangja.* Utána viszontlátjuk egymást, és minden úgy lesz, ahogy most...
Kristen: Csak már ott tartanánk! Minden nap egy örökkévalóság lesz addig.
Jemma: Tudom, és nekem is iszonyúan fogsz hiányozni... de fel fogod találni magad ott is, te mindent túlélsz, Kristen *egy kicsit elengedi, és rámosolyog*
*Kristen Jemma szemébe néz.* Vigyázz magadra Jemma! És ne szökj ki az erdőbe engedély nélkül! Megőrülnék, ha nem láthatnálak viszont! *még egyszer megpuszilja a lányt.* Mennem kell!
*Jemma is ad egy puszit Kristen arcára.* Ne félts, nem fogom keresni a bajt, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy betartsam a drága jó mesterem szabályait *ünnepélyes arcot vág*
*Kristen könnyei között is mosolyog.* Ez megnyugtatóan hangzik. A közeli viszont látásra Jemma! *kifelé indul.*
*Jemma sóhajt.* Viszlát, Kristen! Te is vigyázz magadra...
*Ravenna épp a szoba felé tart, a folyosón találkozik össze Kristennel. Rámosolyog, de egy kicsit szomorkás az ő mosolya is.* Szia, Kris. Indulhatunk?
*Kristen még mindig könnyes szemmel bólint.* Mehetünk. Még egyszer visszanéz a lakosztály ajtajára, majd elindul a kapu felé.*
*Ravenna a lányra néz.* Sajnálom, hogy így alakult. Próbáltam beszélni Fionával, hogy halasszunk egy kicsit, de hajthatatlan volt, Florát pedig el sem értem. Most viszont egész odáig foglak kísérni. *határozottan jelenti ki.*
*Kristen bólint.* Tudom, hogy mindent megpróbáltál. De ugye meglátogattok? *Ravenna szemébe néz könyörgő tekintettel.*
Ravenna: Fiona engem bármikor beenged, úgyhogy ha időm engedi, ott leszek veled. Sajnos nem tudok végig ott maradni, bár szívesen megtenném. Arról viszont hallani sem akar, hogy Jemmát is magammal vigyem. *érződik a sajnálat a hangjában.*
*Kristen rémülten néz Ravennára.* De Flora azt mondta, meglátogathattok! Az nem lehet, hogy ne lássam Jemmát egész idő alatt. *megtorpan és lecövekel.* Akkor oda sem megyek!
Ravenna: Jönnöd kell, Kristen! Ígérem, hogy elkövetek minden tőlem telhetőt, hogy alkalomadtán Jemmát is bejuttassam. Egyelőre legyen elég annyi, hogy legalább én elmehetek, mert Fiona ezt is bármikor megtagadhatná. Úgyhogy kérlek, gyere!
*Kristen vonakodva bár, de engedelmeskedik. Arcán újra megindulnak a könnyek kétségbeesésében.*
*Bartal a kapuban várja Ravennát és Kristent.* Viszlát Kristen! Várunk vissza minél előbb!
*Ravenna köszön Bartalnak.* Amint lehet, hozom is vissza! *a lányra néz.* Ne sírj, kislány, a könnyeiddel csak rosszabb lesz, inkább nézz szembe bátran azzal, ami jön!
*Bartal elmosolyodik, és egy pillanatra szorosan átöleli Kristent.* Fel a fejjel Kristen! Ami nem öl meg, az megerősít. Légy most kemény, és gyere majd vissza!
*Kristen viszonozza Bartal ölelését, majd letörli a könnyeit. Erőltetetten Bartalra mosolyog.* Köszönöm, és viszlát! *Kimegy a kapun Ravennával a nyomában.*
