HomeGalleryGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 61

Go down 
SzerzőÜzenet
Agatha Ravenna Moon
A billentyű ördöge
A billentyű ördöge
avatar

Female
Hozzászólások száma : 769
Age : 31
Registration date : 2007. Jul. 27.

TémanyitásTárgy: 61   Hétf. Okt. 20, 2008 11:48 pm

*Bő fél órás séta után Ravenna és Kristen megérkeznek végre a tündékhez. Most Fiona nem mutatkozott, de nem is állt útjukat.*
*Kristen arcáról egyfolytában peregnek a könnyek, hiába próbálja visszatartani őket. Ahogy közelednek, egyre szótlanabb, legszívesebben azonnal visszafordulna.*
*Ravenna is szótlan, ahogy már a tündék tisztására érnek, Kristen felé fordul.* Ne sírj, kislány... Meglátod, hamar el fog telni ez az idő.
*Kristen Ravenna szemébe néz, és igyekszik abbahagyni a sírást.* Sajnálom, igyekszem erős lenni.
Ravenna: Ahogy méltó hozzád *rákacsint a lányra, majd magához öleli.* Ne félj, addig is látni fogjuk egymást. Itt legalább biztonságban leszel.
*Kristen szótlanul megöleli Ravennát, nem mer megszólalni, fél, hogy ismét elsírja magát. Ravenna vállára hajtja a fejét, és összeszorítja a száját.*
Ravenna: Csak tarts ki, Kristen, és használd ki ezt az időt! *elengedi a lányt, és felnéz Flora fája felé. Látja, hogy a tündenő már jön lefelé.*
*Kristen is felnéz, és ahogy meglátja Florát, gyorsan letörli a könnyeit, és felszegi a fejét.* Ne aggódj! *mondja még Ravennának.* Büszke leszel rám.
Ravenna: Máris büszke vagyok. *súgja oda Kristennek.*
*Flora végre leér a fáról, nem siette el.* Üdv! *mosolyog.* Elbúcsúztatok egy kis időre? Ne aggódj, Ravenna, nem tartom túl sokáig magamnál a tanítványodat, csak addig, ameddig feltétlenül muszáj!
*Ravenna rámosolyog Florára.* Szia, Flora. Igen, ezt vártam, és köszönöm.
*Kristen kényszeríti magát, hogy rámosolyogjon Florára.* Üdv Flora! Én készen állok a tanulásra. *Azért még mindig kapaszkodik Ravennába, mert retteg attól, hogy a nő elmegy.*
*Flora közelebb lép hozzájuk.* Ne félj tőlem, nem harapok úgy, mint a mestered. *kacsint Kristenre.*
Ravenna: Mégis, meddig akarod magadnál tartani? *nem követelőzően, csak érdeklődő hangon kérdezi.*
Flora: Csakis rajta múlik. Lehetnek évek, vagy csak néhány nap. Majd meglátjuk, milyen gyorsan tanul. *kacsint*
*Kristen mosolyog.* Nem félek. *hazudja, és Ravennára néz.* És Ravenna sem harap, csak ha muszáj. És ígérem, gyorsan fogok tanulni!
Flora: Vigyázz, mert szavadon foglak! *vidáman mosolyog a lányra.* Most viszont el kell raboljalak a mesteredtől. Gyere! *int Kristennek.* Ravenna, jövő héten ugyanígy beengedünk, ha Fiona megszegné a szabályokat, hát küldj egy hollót nekem, és elrendezem a nővérkémet.
Ravenna: Úgy sejtem, hogy retteg ettől a lehetőségtől. Menj, Kristen... nem sokára látjuk egymást.
*Kristen még egyszer Ravenna szemébe néz, és nagy nehezen elengedi a kezét. Végül bátran megfordul, és követi Florát.*
*Ravenna sóhajt, és még egy helyben áll egy darabig, majd halkan elköszön, és elmegy.*
*Flora nem a saját lakására, hanem a tisztás túlsó feléről induló ösvény felé vezeti Kristent.* Csak rajtad múlik, hogy hogyan osztod be az idődet, kislány. Ha akarod, máris elkezdhetjük a tanulást.
*Kristen kap az alkalmon.* Kezdjük akkor máris! Minél előbb, annál jobb. Közben szaporán siet Flora után.*
*Flora bevezeti a lányt az erdőbe, a fák alá. Itt érdekes módon az egymást követő fák mintha a négy évszakban felváltva járnának, némelyek még csak most rügyeznek, másokon elsárgult a levél. Aranyló avaron lépkedhetnek.* Ahogy gondolod. Tőlem nem tanulhatsz meg ölni, de tudom, hogy szükséged lesz vérre, míg itt vagy... erre készültem is. *kacsint*
Kristen: Bármit is kell megtanulnom, állok elébe, és igyekszem jó tanuló lenni. A vér most ráér, csak taníts! *szinte toporzékol türelmetlenségében. Legszívesebben non-stopp tanulna, míg véget nem ér ez a dolog, és haza nem mehet.*
*Flora elmosolyodik.* Amint látom, leginkább egy kis türelemre van szükséged! *int a lánynak, hogy kövesse. A fák alatt egy nagyon vékonyan folyó patak keresztezi az útjukat, Flora leguggol mellé.*
*Kristen megáll Flora mellett, és a patakot figyeli. Azt még elkeseredésében is megjegyzi, hogy a táj nagyon szép. Vár, hogy Flora megszólaljon.*
*Flora felnéz Kristenre, de közben a patakra is figyel. A kezét tölcsérként tartja, mire a patakból belefolyik a kristálytiszta víz.* Boszorkányos trükkökkel itt semmire nem mész. A tündék hatalma a természetben rejlik, ezt a hatalmat kell felfedezned magadban.
*Kristen homlokát ráncolva figyel. Leguggol Flora mellé.* Eddig értem, de hogyan tehetem meg?
*Flora int Kristennek, hogy tartsa ugyanúgy a kezét, mint ő. A vizet a tenyeréből Kristenébe csurgatja.* Te is a természet része vagy, legyél halandó vagy halhatatlan. Csak csukd be a szemed, és figyeld a hangokat, lassan rá fogsz jönni, hogy a föld szíve együtt dobban a tiéddel. *kacsint*
*Kristen engedelmeskedik, és tarja a kezét. Lehunyja a szemét, és figyeli az erdő hangjait. A patak csobogását, a fák susogását, és lassan megnyugszik, elengedi magát. Egyelőre azonban nem történik semmi, csak békesség tölti el, és élvezni kezdi az erdőt.*
*Flora rámosolyog, és ő is figyel az erdőre. Ahogy Kristen megnyugszik, valami változik, a fák évszakonkénti változásai felgyorsulnak.* Úgy látom, a természet már észrevett téged! *súgja halkan. Aranyló levéleső hullik körülöttük.*
*Kristen egy másodpercre kinyitja a szemét, és körülnéz, majd elmosolyodik, és becsukja újra. Hirtelen úgy érzi, hogy a természet hangjai felerősödtek, és a fejében zúgnak tovább. Átadja magát ennek a hang-kavalkádnak, és hagyja, hogy ringassák.*
*Flora leengedi a kezét, és ő maga nem avatkozik bele a természetbe. Figyeli Kristent, nem szól. Fel van készülve rá, hogy ha bármi baj történik, akkor közbeavatkozzon, de reméli, hogy erre nem fog sor kerülni.*
*Kristen lassan teljesen a természet hatása alá kerül, minden más megszűnik körülötte, csak az erdő hangjai veszik körül, majd úgy érzi, mintha belülről szólnának, a bensejéből, a szívéből. Lüktető ritmust hall, és tudja, hogy ez a föld szíve. Saját szíve rááll erre a ritmusra, és úgy érzi, eggyé válik a földdel. Elveszti idő és realitásérzékét. Észre sem veszi, mikor esik a földre.*
*Flora megsimítja a lány arcát, közel hajol hozzá, és a fülébe suttog.* Ébredj, Kristen!
*Kristen kábultan nyitja ki a szemeit, és felnéz Florára, majd zavartan körülnéz.* Hol vagyok? *motyogja*
Flora: Még mindig a tündéknél *kacsint, és felsegíti a lányt.* Azt hiszem, most már kezdhetjük a tanulást!
*Kristen kábultan áll fel, és imbolyog egy kicsit. Csak lassan térnek vissza emlékei, és végre rájön, mit és miért kell tanulnia. Bólint.* Akkor kezdjük! *feleli kissé elhalló hangon.*

_________________
"Hogyha kell egy tánc, mostantól megmondom, kivel, tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét!"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
61
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mesebirodalom :: Szerepjátékok :: Két lábbal a földön 1 (+18)-
Ugrás: