A két angyal
Két angyal közt vergődve,
Szállok reménykedve.
Két kezemet egy-egy angyal fogja,
De szívemet melyik tartja fogva?
Imádkozom, ahogy tudok,
Dönteni még nem akarok,
Egy-egy csók ettől és attól,
Remegek a rideg falaktól.
Börtönbe zárták szívemet,
Közel egy angyalt sem engednek.
Én nem tudom, melyiket szeretem,
Melyik angyal kell nekem.
Egyikük édes szavakkal hív magához,
Közeledünk a mennyországhoz.
A másik néz rám forró tekintetével,
S röptében elém térdel.
Nézek felváltva rájuk,
Lebeg körülöttük ruhájuk,
Szerelmet ígér mindkettejük szeme,
A levegő szikrákkal van tele.
Sokat csalódtak már földi lányban,
Kiket láttak angyalruhában,
Felhelyezték őket isteni trónusra,
S rátaláltak saját sorsukra.
Végzetük a földi lány, ki szemükben isten,
Rajta kívül számukra senki sincsen,
Most megint próbát tesznek,
Engem néznek az istennek,
Apró csókot lehellek arcukra,
Félek gondolni haragjukra,
Magukat utálják majd helyettem,
Pedig szerelmüket el én vetettem.
Látom, osztozni nem tudnának,
Két trónt nem adhatnak egy földi lánynak
Remegek, ahogy közeledik az égbolt,
Felettünk ragyog a hold.
Megcsókolom hosszan egyik kedvesem,
S kezét elengedem.
Szomorúan száll fel az égbe
Elveszett minden reménye.
Aki még velem repül, végtelenül boldog,
De elengedem az ő kezét is, lezuhanok…
Két angyal közt vergődve,
Szállok reménykedve.
Két kezemet egy-egy angyal fogja,
De szívemet melyik tartja fogva?
Imádkozom, ahogy tudok,
Dönteni még nem akarok,
Egy-egy csók ettől és attól,
Remegek a rideg falaktól.
Börtönbe zárták szívemet,
Közel egy angyalt sem engednek.
Én nem tudom, melyiket szeretem,
Melyik angyal kell nekem.
Egyikük édes szavakkal hív magához,
Közeledünk a mennyországhoz.
A másik néz rám forró tekintetével,
S röptében elém térdel.
Nézek felváltva rájuk,
Lebeg körülöttük ruhájuk,
Szerelmet ígér mindkettejük szeme,
A levegő szikrákkal van tele.
Sokat csalódtak már földi lányban,
Kiket láttak angyalruhában,
Felhelyezték őket isteni trónusra,
S rátaláltak saját sorsukra.
Végzetük a földi lány, ki szemükben isten,
Rajta kívül számukra senki sincsen,
Most megint próbát tesznek,
Engem néznek az istennek,
Apró csókot lehellek arcukra,
Félek gondolni haragjukra,
Magukat utálják majd helyettem,
Pedig szerelmüket el én vetettem.
Látom, osztozni nem tudnának,
Két trónt nem adhatnak egy földi lánynak
Remegek, ahogy közeledik az égbolt,
Felettünk ragyog a hold.
Megcsókolom hosszan egyik kedvesem,
S kezét elengedem.
Szomorúan száll fel az égbe
Elveszett minden reménye.
Aki még velem repül, végtelenül boldog,
De elengedem az ő kezét is, lezuhanok…
