Bolond
Robog a HÉV.
Az ajtónál áll egy férfi. Piszkosszőke haja vadul száll a levegőben. Kezében póráz, a végén kutya. Olyan picike. Az egyik szeme beteg, de a kutya maga az élet. mintha a férfi lelkét láttam volna meg.
A gazda nagy zöld hátizsákja súlyának engedve nekidől az ajtónak.
Motyog…
Mások azt hinnék, részeg.
Vagy bolond.
Nem részeg.
Hogy bolond-e? Ha a többi utazó, a nép többi része normális, akkor én nem akarok az lenni. Lennék én is bolond, de boldog és szabad.
Nézem a kutyát.
Nézem a férfit.
A szemeiket.
Az arcukat.
A nyitott ablakon beúszik a vihar illata.
Megálló.
A férfi és a kutya leszáll.
Én maradok…
Nézek ki az ablakon, keresem a tekintetemmel a férfit és a kutyáját.
Eltűntek.
És robog tovább a HÉV.
