Megbocsátok…
Váratlan, amikor egy régi barátnőről kiderül, mégsem vagy neki fontos…
Összevesztél lelked másik részével… és ő nemcsak, hogy nem a te oldaladra áll, nem vigasztal, inkább annak a pártját fogja a szívével együtt, akit a világon a legjobban szeretsz. Mély barátsággal, félreértve szerelemmel, majd szeretnéd, hogy barátod legyen megint. Fáj mérhetetlenül, hogy nem neked sírja el bánatát többé az, aki több bármelyik fiúnál, lelkileg egyek voltatok, ha ideges lettél, bár más városban volt és nem tudta mi történik veled, írt neked rögtön, mi a baj?
Most őt elvesztetted, s vele együtt barátnődet. Általad ismerték meg egymást, szeretted mindkettőt, a lányt még előbb ölelted a fiúnál. Többé azonban te nem kellesz…
S az, akiről azt hitted barátnőd, az, akinek megbocsátottad korábbi hűtlenségét, mikor nem tartotta titkodat, ő most nem meri neked szemedbe mondani… Fáj, éget, sírsz, nézed a csillagokat, szenvedsz… Örökre így maradnál, siratnád ezt a felszínes barátságot, de érzed mást siratsz… Egy valaki ismerte csak lényed egészét, az igaz éned, mit nem tudsz mutatni, csak annak, kit igazán szeretsz, szívvel, lélekkel, nem szerelemmel, őt siratod…
Élsz tovább, nem nézed őket… de hiányzik az, ki elhagyott téged… van új barátja, élete, álma… és te ott nem szerepelsz, kitörölt, mint foltot, tiszta lapot akart magának, elhagyott…
Utolsó szavaidat idézed magadban egyre…
-Lehetsz most boldog, érhet majd bármi bánat, de felém az ajtók mindig nyitva állnak… Én siratlak, megbocsátok, felejtek és várok… Tudod te is, hogy segítek, s csak a jövőbe nézek egyre, bár nem hiszem a Krisztusod, magam alkotta, szinte egyazon tanításokat élem, s felejtek neked hűtlen barátom… Lehet, nem most döbbensz rá tetted súlyára, csak évekkel később tűnik fel hiányom, én várlak, jöjj! Addig is érted mondok fohászt, nem Istennek, valami másnak… a fohász, ha meghallgatásra lel, életed újra tiszta lesz, mint rohanó hegyi patak, én partján állok majd és… nem tudom, majd egyszer talán még kellek, addig is Istened veled, légy boldog, én megbocsátok…
És sírok…
