Mentás lány!
Szeretem a gyümölcsöcs dolgokat. Meg a színeseket is.
Egyik nap átsétáltunk egy nagyon jó barátommal a közeli drogériában. Nevetve nézelődtünk, és megakadt a szemünk egy dobozkán. Gyönyörű színeket és izgalmas ízeket ígért. Megvontam a vállam és cinkosan kacsintva bűntársamra felkaroltam egy gyümölcslevet is a dobozka mellé.
Halkan kacarászva indultunk a pénztár felé, anekdotázgattunk a hasonló tartalommal bíró dobozkákról, amikor két lány, akik nem viselnek nagy barátsággal irántam –mondjuk meg őszintén, ahol tudnak, megpróbálnak ártani, és legszívesebben bevernék a képemet, persze csak a hátam mögött, a szemembe mosolyognak- beállt mögénk a sorba. Halkan intettem, hogy jobb lenne lelépni, amíg ők is lelépnek. Így szinte az összes tesztert végigpróbálgattam, mire elmentek.
Fizettem.
Diszkréten zsebre vágtam a dobozt, visszaindultunk. Izgatottan kibontottam a dobozkát, ott, ahol senki nem zavar és kérdez őrültségeket. Mosolyogva konstatáltam mit rejt a tartalma. Imádom az áfonyát, a színezéktől pedig gyönyörű mélykék színben tündökölt, a másik a kedvenc színemet öltötte fel, a sárgát és a banán aromáját idézte. A harmadik még engem is meglepett. Menta. Tejfehér.
Egyik szeretett barátnőmet más is –még nálam is jobban és behatóbban- szereti így nekiajándékoztam a mentásat.
Kiröhögött.
Két órával később még mindig röhögött.
Elmúlt még egy óra és a másik barátnőm is röhögött.
Hazafelé tartottam és elértem a HÉVhez. Kerestem az ismerős arcokat, már a peron végén jártam, amikor két őrült barátnőm visítja a nevem a megálló elejéről. És még valamit:
-MENTÁS LÁNY!- rohannak felém, átölelnek, nevetnek, én is nevetek.
Kettes számú barátnőm a fülembe súgja:
-Majd nekem is adsz mentásat?
-Jól van na…- motyogom.
-Hallottam az áfonyásat megtartottad magadnak, mert te azt szereted… Itt a HÉVem! Sziasztok!
