Csilla Gyémánt fokozatú fórumtag
Hozzászólások száma : 3995 Age : 28 Registration date : 2007. Oct. 07.
| Tárgy: Hó volt, hó nem volt Kedd Okt. 21, 2008 8:01 pm | |
| Hó volt, hó nem volt
Kipillantok az ablakon és megdobban a szívem. Egy csalóka pillanatig úgy tűnik, hogy havazik, de ha jobban megnézem mégsem. Térülök-fordulok, tekintetem megint az ablakra siklik. Igenis havazik! Vagy nem? Az az idegtépő köztes állapot az eső és a hó között! Mélázok az üveg mögött a természet igazságtalanságán, hogy ilyen képtelen helyzetbe kerget. Nagy nehezen elszakadok a párkánytól. Ha a mandarin-időszámítást vesszük alapul (vagyis, hogy két darab mandarint pucoltam és ettem meg), legfeljebb tíz perc telhetett el, amikor ismét az ablak felé vittek a lábaim. Kész. Addig üldögélek a fotelban a kandalló előtt, kibámulva, amíg nem sikerül eldöntenem: havazik, vagy sem? Igazán kellemes időtöltés, tudom ajánlani mindenkinek! Remek dolog –ahogy mindenütt halljuk- a mai rohanó világunkban egy félórácskát üldögélni és semmit tenni, úgyszólván pihenni és közben az élet nagy dolgain filózgatni. Jelen esetben ezen a hókérdésen. Mert ugyebár az első hóban kell megmosni az arcunkat, hogy elérjük az örök szépséget és fiatalságot. De mit is nevezünk első hónak? Ezt, ami bár fehér pehelyszerűség, de amint a földre ér elolvad? Vagy azt, ami megmarad egy darabig, de pár perc múlva tovatűnik? Esetleg azt, amiben nyakig süllyedünk? Éppen itt tartottam a gondolatmenetben, amikor konstatálom, hogy jó pár perce szakad a hó. Na nem csak ímmel-ámmal, hanem úgy igazán! Minden fehér, mint sütisütés közben a fél konyha! Ahogy vagyok, mezítláb, rövidujjúban kirohanok a teraszon keresztül az udvarra. Táncolni kezdek a hóesésben, ellepi az arcomat a rengeteg hópehely, nevetve próbálom elkapni a nyelvemmel őket… -Mondd csak, mit művelsz?- néz rám öcsém, ahogy a bolondokra szokás, de azért érdeklődve, amint egy veszélyes kísérletet szemlél az ember kémiaórán. -Khmm. Semmit.- igazítom meg gyorsan a hajam, és végignézek magamon: cipő nélkül, teljesen átázva a hótól, őrült vigyorral az arcomon ugrabugrálok a hóban.- Semmit.- ismétlem önmagam, befurakszom mellette az ajtón, és elégedetten leülök a kandalló elé melegedni. | |
|