Maci, Mama, Metallica

Maci, Mama, Metallica

Délután kettő, én fekszem az ágyamon, rózsaszín takarómba burkolózva rögtönzött pizsomámban feszítve, kezemben a Faust, és mondjuk meg őszintén, nagyon unom. Mérhetetlenül büszke vagyok magamra, már hajnali tízkor felkeltem, meg is reggeliztem, csak aztán… Hát igen… Elgyengültem.
Lépteket hallok a lépcsőn közeledni. Korántsem ismerős lépteket. Töröm a fejem, kapaszkodok Mephistoba, remélem, nem ő jön fogadást kötni velem. Éééés…
Nem!
Az én drága jó nagyim dugja be mosolygós arcát az ajtó keskeny résén.
-Szia Uzsiiii!!!!- visítok fel egyrészt afeletti örömömben , hogy nem a fent említett nyomult be a szobámba, másrészt…
Nagy puszik, ölelések, húzom az ágyam felé.
-Gyere ide, ülj le!- utasítom egy ötéves, dackorszakban lévő kisunokát megszégyenítő hangsúllyal. –Olvass nekem Brumiiit!!! Légyszi!- hangosan nevet:
-Melyiket kismackóm?
-Ööö…- odaszaladok a könyvespolchoz, és diadalmas arccal felemelek egy sárga borítójú könyvecskét –Ezt.
Az én külön életet élő magnómban megszólal a Metallica. Már el is felejtettem, hogy elindítottam. Kb fél órával ezelőtt. Gyorsan reagál a drága. Na mindegy, ha már elindult, had menjen!
Odafészkelem magam Uzsi oldalához, párnástul, sünöstül, takaróstul, persze úgy, hogy lássam a képeket!
-Bevezetés, amelyben én, Brumi mackó, medvebocs, bemutatkozom…- kezdi a nagyim. Egyre többször kerül szóba a méz…
-Várj! Mindjárt jövök vissza!- lerohanok a lépcsőn, és egy kipróbált kommandós ugrásával rávetem magam a mézescsuporra. Egy kis, na jó közepes… oké… egy hatalmas bögrébe mézet öntök, s mint aki a koronaékszereket vigyázná, úgy lopakodtam vissza az emeletre. Elégedetten visszakucorodom előző helyemre.
-Folytathatod.
És én csak hallgatom, amint Brumi maci, a medvebocs eljut Mackóvárosba, Lalival a mókussal, hallgatom a vonatot, a mézet, a málnát, Pulykapipit, a mézet, a málnát, Lalit, a mézet és a málnát.
Elszánt arccal, átszellemülten iszom a mézet, s ahogy a jóféle pálinkától szokás, minden korty után összerázkódom, cuppantok egyet és sóhajtok is a biztonság kedvéért.
Csupán három kortyig jutottam, utána ugyanis összeragadt a szám, és amint még egyszer szóba került a méz Bruminál, azonnal letettem a szinte teli bögrét, a könyvvel együtt.
Némileg émelyegve, ragadós szájjal és mancsokkal fekszem a nagymamám ölében, szárnyal a Metallica, nagyim mesél, mesél, mindenről, simogatja a buksimat, mesél arról, amikor még kis bocs voltam, miket csináltam, mármint én, a kis Brumi. Az ő kis Brumija.