Látomás
Ne hidd el, hogy lesz új nap!
Az éj leszállt, a világ vak.
Démonok tartják a fátylakat,
Korbács suttogja a vádakat.
Ne hidd el, ha mondom, hogy van remény.
Ne hidd el, hogy holnap lesz újra fény!
Már örök marad e sötét.
A semmibe mered most a lét.
Behunyt szemeden át láthatod
Csak azt a sötét varázslatot,
Mely béklyóba köti társadat,
Megbénítja a vágyakat,
Elpusztítja a lelkeket,
Pusztává váltja az életet.
Jajszó kiált füledbe ma:
Véget nem ér az éjszaka.
Nem szól más, csak a vér szava,
A fog csattanása, a kéz nyoma.
Az angyalok kórusa fényt kiált,
S egy szikra áttöri a határt.
De élő embert már nem talál.
Mindent romba döntött a halál.
Ne hidd hát, ha mondom, hogy lesz holnap.
Ne higgy semmi reményt keltő szónak!
Az életed ma örökre elhagy.
A körötted élő lét a vérbe fagy.
