4. nevező: Hannah

Megengedett beszéd…

Ó… hogy szeretlek, ha tudnád…
Ha csak sejtenéd, mit érzek!
Többet mint gondolnád,
S belül csak vérzek…
Mert nem veszed észre
Mit jelentesz nekem…
Nem hiszed el, hogy életem része,
És irányítója te vagy…. Kedvesem…

Karod hetykén a vállamon pihen,
Szólsz hozzám, nevetsz, és sírsz velem,
De nem tudod, ez nekem mindenem,
Nem érzed… mi bánt engem idebent.
Csak… állsz… és nézel némán.
Úgy hiszed, megérted a némát…
Szemed csillog, és mosolyog…
S oly sötétek… mint a csillagok.

Szólnék hozzád… de nem teszem.
Nem tudom elmondani, mi most az érzelem.
Csak figyellek én is mereven.
És hallgatom a dobpergést szívemen.
Megremegek… mozdulnék feléd,
De megáll félúton a mozdulat.
Mit is mondanék?
Bilincsbe köt a tudat!

Suttogom, hogy Szeretlek!
Hozzád fújja a szél…
Így végre megérinthetlek…
Ez megengedett beszéd.