5. nevező - Aurelia

Tanács

Angyalként az égig szállhatok,
Üdvözölhetem a fenséges Napot,
Meghajolnak előttem ősi csillagok,
Hisz védelmezőjük én vagyok.

Óvom őket démonok átkától,
Elűzöm a rosszat a fény várából,
Megmentem világuk a gonosz kárától,
Kitépek egy tollat fekete szárnyából.

Szélnek eresztem vele a vágyakat,
Elfeledem az engem ért iszonyú vádakat,
S hagyom, hogy sodorjon az áradat,
Lelkem menekül, hiába hiszed, tán marad.

Mert vágyom a szabadságot,
A magányos vadságot,
De kérlek, emberek, hagyjátok,
Hogy segítsem eme átkozott világot!

Bűnök szava ne kísértsen,
Ember embert meg ne sértsen,
Fénynek pajzsa minket védjen,
Angyalt halandó is értsen!

S a Földön béke lészen,
Ha hit segít a sebes kézen,
Szív nem nyugszik vörös késben,
Toll nem fürdik holt vérében.

Fogadd hát tanácsomat,
Higgyed mind a varázsokat,
El ne feledd barátodat!
Mit segíthet? Talán sokat.