Mesebirodalom
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapGalleryKeresésLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 Damian (Nimphadirah)

Go down 
SzerzőÜzenet
Shadel
Nagy dumás
Nagy dumás
Shadel


Férfi
Hozzászólások száma : 132
Age : 32
Location : Vigadó
Registration date : 2007. Nov. 02.

Damian (Nimphadirah) Empty
TémanyitásTárgy: Damian (Nimphadirah)   Damian (Nimphadirah) EmptyVas. Márc. 15, 2009 11:07 pm

Damian

Egyedül vagyok. A sötétséget semmi sem választja el a világosságtól. Amerre nézek, minden legalább ugyanannyira fekete, mint fehér. De ezek nem színek, csupán képzelgések.
Alig egy perce még éreztem a testemben a hűs pengét. Amint átszakítja a bőrömet, a szöveteket; ereket és csontokat szaggat. A vér különös útját a testember. A számban is éreztem az ízét, de arra már nem emlékszem, mit láttam. Emlékképek, talán azok lehettek.
Tizennyolc évvel ezelőtt születtem Emotion városától délre, egy farmon. Érzetem a boldogságot, ami már születésemkor is körülvett. Két bátyám is várt engem. Ash négy évvel volt nálam idősebb, míg Nate hattal.
Hatalmas volt a birtok, amin felnőttem. Apám rengetegek dolgozott a földeken, anyám a házimunkával volt elfoglalva. Amikor egyikük se ért rám, akkor általában Ash vagy Nate foglalkozott velem, hogy szüleink zavartalanul dolgozhassanak. Nem mondanám, hogy hiányt szenvedtem volna bármiben is.
Majd öt éves lehettem, de pontosan emlékszem a történtekre. A háború kiterjesztette szárnyait, és elért bennünket. Apám Ash-sel és Nate-tel együtt egy kastélyba ment. Csak onnan tudom, hogy anyám sírva kérlelte őt, hogy maradjon velünk. Majd amint meglátott, hamar összeszedte magát, és rám mosolygott. Megfogta a kezemet és kivitt a szobából. Ash-t és Nate-et nem láttam többé, ahogyan apámat se.
Másnap reggel korán keltem, nem tudtam nyugodtan aludni, de anyám már fent volt, és várt. Pirkadatkor elhagytuk a házat, és a közei erdőbe indultunk. Egésznap az erdőbe gyalogoltunk, de az évszakhoz képest elég hideg volt. Túl fiatal voltam még, így hamar elfáradtam, és olyankor anyám inkább a kezében vitt tovább. Valamiért nem állhattunk meg. Majd elértük a szomszéd birtokot, onnan lóval mentünk tovább.
Legalább három napon keresztül ültünk a lovon, amikor egy hatalmas kastély közelében is elhaladunk. Vágyakozva néztem az épületkomplexus után, hátha itt vannak a testvéreim.
Végül egy igencsak jómódú családhoz tartozó háznál álltunk meg. Anyám testvére lakott itt, a feleségével. Már csak egy ágyra emlékszem a hatalmas házból, és hamar elnyomott az álom.
Amikor felkeltem, ismét sötét volt. Franz-nek hasonló mosolya volt, mint anyámnak. Mögötte ott állt Giselle is.
Anyám itt hagyott az ő nyakukon, mondván, hogy itt biztonságban leszek. Legalábbis Franz ezt a választ adta. Bár idővel megszoktam, hogy velük élek, nagyritkán mégis eszembe jutnak a testvérem, és valódi szüleim.
Tizenkét éves koromra profin bántam a karddal, köszönhetem ezt Franz-nek, aki mindennap gyakorolt velem, mióta itt élek. A lovaglás szintén nem jelentett problémát, majd rá egy évre a kettő kombinációja se okozott gondot. Mint később kiderült, Giselle egy víznimfa, így hatalmában áll irányítani a vizet. Valahol mélyen én is reménykedtem benne, hogy ilyen képességeim nekem is vannak, de akárhányszor próbálkoztam, a víz meg se moccant. Így újabb harctechnikákat tanultam Franz-től.
Távol a háborútól és a harcoktól mondhatni boldogan éltem, és tanultam az életet. Tudtam, hogy egyszer úgyis szembe kell néznem a harctérrel, és nem akartam felkészületlen lenni.
Tizenhét évesen viszont már teljesen késznek éreztem magamat, így megállítani sem lehetett, pedig Giselle és Franz egymást túl harsogva akartak marasztalásra bírni. Végül nem tudtak jobb belátásra bírni, lóra szálltam és elindultam az ismeretlenbe. Kisebb falvakban találkoztam rettegett halandókkal, de sohasem jöttem rá, hogy mitől félnek. Végül megtudtam, hogy a druidák és a nimfák még inkább mozgósították magukat, hogy háborút nyerjenek. Egészen Emotion városig jutottam, de ott rettentő méreteket öltött a pusztítás.
A halál szele túl nagy energiával csapott el mellettem, és rá kellett döbbennem, hogy a valódi harcokra még nem állok készen. Ezek nem szabályok szerint játszanak, csupán a pusztítás hajta őket.
Visszaindultam Franz-ékhez, de a várostól nem messze elfogtak. Pontosabban valaki fejbevágott egy hatalmas kővel, én meg leszédültem a lóról, persze csak az eszméletvesztést követve.
Egy cellában tértem magamhoz, idegen emberek között. Nem tudom, hogy mik voltak, azt se, hogy mit akartak. Idegen nyelven beszéltek hozzám, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem tervezik a szabadon engedésemet. Volt olyan, hogy több napon át kínoztak, de olyan is előfordult, hogy csak kétnaponta bedobtak valami minimális ételt és italt, hogy ne haljak meg.
Nem tudom, mennyi ideig voltam itt, de lassan már az elmémet is kezdtem elveszíteni. Először azt képzeltem, hogy mozognak a falak. Majd rájöttem, hogy valóban mozognak a falak. Majd egy hirtelen omlás, és végre több fényt láttam, mint az ittlétem alatt összesen. Kimásztam, és jó három emelet zuhanás után földet értem. A romokba kapaszkodtam, így sikerült nem eltörnöm semmimet. Nem sokon múlott.
Még hátranéztem, hogy tudjam, hol is voltam eddig. A kastély romosan állt a puszta sivárság közepén. Nem is tudtam, hogy ennyi kastély van a szigeten.
Végül már nem tudom, merre mentem, se ismét a sziget közepén lévő csatás városban találtam magam. Emotion semmit se változott, mióta elraboltak, hogy megkínozzanak.
Egy kedves idős hölgynek köszönhetően sikerült túlélnem az érkezésemet, ugyanis majdnem kilapított egy repülő faldarab. Egy rejtett kis házikóba vitt, ahol adott ruhát, és minden megvolt, hogy rendbe tegyem magam. Nem értettem, miért segített nekem, de végül is jól jött a segítség. Nem bíztam benne, mivel az egész odúját átjárta a mágia szaga. Vagyis, nem tudom, hogy volt-e szaga, de Giselle körül is hasonló érzésem támadt, amikor a vízzel dolgozott. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de valami feltűnhetett neki, mert elvitt egy helyre. Nem tudom pontosan, mi volt ott, csupán egy hely. Többen körbeálltak, és az öreg néni átváltozott. Nem tudom, mivé, de szép lett, ez volt az utolsó, amit láttam belőle, mielőtt elnyelte volt az árnyék.
A kör nem szűkült, de érezhetően fojtogatóbb lett a levegő. Fáklyák fénye vette rám a fényt, s rájuk az árnyékot. Egyre inkább csak forgolódtam, és nem tudtam, merre nézzek. Végül egy gyorsan elsuhanó árny, vagy talán annyi se, előttem termett. Nem tudtam pontosabban szemügyre venni, mert szúrt.
A tőrrel a testemben térdre rogytam, és elveszítettem az uralmamat a testem felett. Eldőltem, akár egy zsák. Meglékelte a tüdőmet, eltörte a bordáimat, és megsebezte a szívemet is. A számban éreztem a saját vérem ízét, végül mindenhol csak azt éreztem. A vért. A fájdalom elkerült, akárcsak a hangok. Végül a fények kihunytak, engem, pedig magához rántott a semmi.
A fehér és a fekete között nem volt különbség. Hosszú percekig tűnődtem, talán tűnődtem. Azt hiszem. A percek különböző gyorsasággal teltek. Valamelyik egy másodpercnek tűnt, míg olyan is akadt, ami felért volna egy emberi élettel a Földön.
De hirtelen valami rángatni kezdett kifelé. Vagy inkább visszafelé. Ismét azt éreztem, mintha testem lenne, amikor épp kitörni készül valami. Hatalmas mancsok szakították fel a mellkasomat, és egy pillanatra eluralkodott az elmém felett valami állati ösztön. Majd állat visszabújt, foltos bundáját mutogatva eltűnt. De éreztem, hogy az is én voltam. Ahogy most ez.
Kinyitottam a szemem, pedig azt hittem, meghaltam. Egy erdőben tértem magamhoz, emberektől távol. Gyalog vágtam neki az útnak, de minden másképp éreztem. A látásom, a hallásom, vagy akár a tapintásom is különös volt. Megváltozott a világ. Vagy csak bennem változott meg valami.
Nem tudom, hol vagyok. Azt se tudom, hogy mi történt, és ki lettem. Nem értem a furcsa, állatias érzéseket és ösztönöket, se a hatalmas erőt. De talán mégis az foglalkoztat a legjobban, hogy megértsem, mi is történt, és miért vagyok itt: ezen a világon, életben.
Damian
Vissza az elejére Go down
 
Damian (Nimphadirah)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dylan (Nimphadirah)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mesebirodalom :: Shadel :: Karakterleírások-
Ugrás: