HomeGalleryGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 Gerard (Death Valley)

Go down 
SzerzőÜzenet
Shadel
Nagy dumás
Nagy dumás
avatar

Male
Hozzászólások száma : 132
Age : 26
Location : Vigadó
Registration date : 2007. Nov. 02.

TémanyitásTárgy: Gerard (Death Valley)   Vas. Aug. 16, 2009 10:21 pm

Gerard
A nevem Gerard Kléber. 1989. december 12-én születtem Párizsban, Franciaországban. Már a nevemből is kiindulva jó életem volt, hiányt semmiben sem kellett szenvednem. Hugo Kléber, az apám, diplomata volt, így neki köszönhetően rengeteg helyre eljuthattam. Anyám, Madeleine-Élysée Clichy szintén magas rangú családból származik. Hugo-nak köszönhetően neki semmi mással sem kellett foglalkoznia, csak velem, és a négy évvel fiatalabb húgommal, Lorette-tel.
Kiskoromban nyáron gyakran lejártunk a nagyiékhoz Lyonba, a birtokra. Ház helyett egy kisebb kastély várt ránk, köszönhető ez a de Lyon névnek. Persze az év többi részében is távol voltunk a párizsi villánktól. Az ország valamennyi táján volt egy kisebb, vagy éppenséggel nagyobb birtokunk, mint például Nancy közelében vagy Marseille-ben.
Szüleim egész korán kezdték az én, majd később testvérem taníttatását. Már négy éves koromtól magáttanítót fogadtak mellém, persze ő még csak az alapokat ismertette velem. Majd amint elérkezett volna az iskola ideje, én már többet tudtam mint a velem egyidősek, ezért továbbra is magántanuló voltam. Ekkortájt kezdtem vívni, focizni és kézilabdázni, bár utóbbit hamar felváltotta a vízilabda.
Magántanulóként elég sok időt töltöttem Lyonban, mivel a birtokon minden szükséges kellék megtalálható volt, még a sportedzésekhez is. Nem sokat érintkeztem a külvilággal, megszoktam a magányt. Volt pár ismerős velem egykorú Lyonban, vagy csapattársak az edzésekről, de úgy igazán egyiket se neveztem volna a barátomnak.
Végül elérkezett a gimnázium, és én visszaköltöztem Párizsba. Szüleim jobbnak látták, ha mostantól rendes iskolába járok, és elkezdek ismerkedni, barátokat szerezni. Az elején hihetetlenül furcsa volt az egész. Egyáltalán nem ezekhez a körülményekhez szoktam. Elég sokáig magam voltam, mert nehezemre esett bármiféleemberi kapcsolat kialakítása. Ez még új volt számomra.
Az első pár hónapban nem tudtam mit kezdeni magammal, aztán november körül meghirdették a felvételt a különböző tanuló, sport- és társasági különórákra, klubokba, csapatokba. Elgondolkoztam rajta, de nem tudtam dönteni, hiszen senkit se ismertem. Végül egy lánynak sikerült meghoznia a kedvemet a focihoz. Jelentkeztem, és felvettek. Itt volt egy esély az ismerkedésre.
Újabb hónapok, és már tél végére elég nagy népszerűségnek örvendhettem az iskolában, pedig még csak az első évem felén voltam túl. Lettek barátaim; olyanok, akik nem csak azért keresték a társaságomat, mert ismert voltam. Szüleimet is megkértem, hogy ne a sofőr vigyen iskolába, hanem én magam menjek, gyalog és metróval. Elég sokáig ellenezték a dolgot, de nekem fontos volt, mert mint kiderült, a barátaim nem laktak tőlem olyan messze, így tudtunk reggelente vagy suli után találkozni. Ha kedvünk tartotta, elnéztünk a La Fayette-be, vagy együtt átkozódhattunk a metró miatt, netán az Avenue des Champ-Élysées-n néztük a turistákat, esténként pedig együtt jártuk a szórakozóhelyeket. Tizedikben többször is előfordult, hogy a Pigalle és a Blanche között kötöttünk ki. A nevemnek köszönhetem, hogy bejutottunk a Moulin Rouge-ba, és asztalunk is van a Chat Noir-ban.
Az elmúlt két évben is gyakran látogattam Lyont, a nyaram felét is ott töltöttem, de egyáltalán nem töltöttem ott annyi időt, mint előtte, hiszen itt volt az iskolám és a barátaim is.
Tizenegyedikben felajánlották nekem az iskolai focicsapat kapitányi címét. Természetesen nem hagytam kicsúszni a kezeim közül. Több feladattal járt ugyan, de hála magántanulói éveimnek, nem maradtam le a tanulásban se. Ekkor már igen magas szinten, folyékonyan beszéltem angolul, és az olasz nyelvvel is egész könnyen boldogultam. A tervem a Sorbonne volt, aminek a szüleim nagyon örültek, hiszen anyám is itt végzett történészként, és apám is itt végezte el az alaptanulmányait, mielőtt a Harvardra ment volna továbbképzésre.
Ugyanebben az évben, októberben, Lyonban is felkértek, hogy társuljak a helyi futballcsapathoz. Nagyon nehezen sikerült összeegyeztetnem a tanulást az iskolai focicsapat edzéseivel, valamint a lyoni tréningekkel. Végül az lett belőle, hogy hétköznap Párizs, hétvégén Lyon. Nehezen váltam volna meg Párizstól és az iskolámtól, hiszen az előző két évben teljesen sikerült alkalmazkodnom ahhoz az élethez, hiába imádom Lyont. Fél évig bírtam ezt a huzavonát, végül visszaadtam Lyon játékos mezét. Nagyon élveztem az elmúlt félév összes hétvégéjét, amit Lyonban töltöttem, hiszen rengeteg emlék fűz oda, és számomra is meglepő, de ismerősök is. De itt volt Párizsban a másikoldal. A tanulás, hiszen nem mondhattam le a Sorbonne-ról, és a barátaimtól még kevésbé kívántam megválni.
Más volt egy iskolai edzés, hiába voltam kapitány, akkor sem ért fel egy város nevében játszani. Nagyon hiányzott Lyon, ezt a barátaim is látták, és próbáltak boldogítani. Volt olyan is, amikor páran lejöttek velem Lyonba.
Elérkezett az utolsó évem, és én egyre kevésbé voltam biztos, hogy tényleg jó ötlet-e a Sorbonne. Már nem éreztem annyira elhatározottnak magam, mint két éve. Belekóstolhattam Lyon csapata által a sportoló életbe, aminek az emlékétől még mindig képtelen voltam megszabadulni. Ebben az évben ismét megpróbálkoztam, amivel egy éve; a lehetetlennel, hogy egyszerre legalább három vagy négy helyen legyek.
Ekkor télen történt, hogy a nagyapám, Charles André Clichy elhunyt, és a nagyim, Château de Lyon egyedül maradt. Château és Alésia néni, anyu nővére nagyon vallásos emberek voltak. Hittek a Mindenható létezésében és jóságában, rengeteget láttam imádkozni őket, hogy angyalok őrizzék nagyapa útját. Alésia néni újságíró volt, és egyedülálló, így megtehette, hogy anyuval együtt gyakran meglátogassák a nagyit, vagy akár több napig is Lyonban maradjanak. Anyu nem mindig ért rá, mert Párizsban is rendben kellett tartani a lakást, és Lorette még csak tizennégy volt, így nem nagyon szerette volna egyedül hagyni őt.
Ezen a télen nem csak hétvégén látogattam el Lyonba, hanem hétköznaponként is. Folyamatosan tartottam a kapcsolatot a barátaimmal telefonon vagy interneten, velük együtt haladtam az utolsó éves tananyaggal, csak épp egyedül. Itt tartózkodásom alatt persze Lyon csapata egyre többször csapott le rám, így még többször jártam edzésekre.
Nem tehettem más, egyszerűen itt ragadtam Lyonban. Vonzz ez a város, akár mágnes a vasat, és nem enged. Ezt a barátaim is belátták, így Benoit, Duroc és Orsay is lejöttek Lyonba. Később csatlakozott Tolbiac és Clemenceau is. Persze egy hétnél tovább nem maradhattak, hiszen iskola, és be kellett látnom, hogy a továbbtanulás engem is kötelez. Persze a lyoni játékosok nem akartak odaadni „holmi Sorbonne”-nak, túl nagy kincs vagyok a csapat számára.
Közeledett az érettségi, és az értesítő levelek. Duroc és Orsay teljesen be voltak zsongva, minden áron Orly-ba akartak menni; Benoit szintén kiválóan beszélt angolul, így ő a Princeton-t célozta be. Én ugyan beadtam a jelentkezésemet a Sorbonne-ra, amit szüleim annyira támogattak, de már ez volt minden vágyam. Rájöttem, hogy ki kell állnom magamért, különben senki más nem fog. Ez az én életem, ha szeretnék valamit, nem szabad tágítanom mellőle, hogy el is érjem a célom.
Kijelentettem, hogy én focizni fogok. Anyám félrenyelt a meglepettségtől, apám viszont hallani se akart róla. Szerinte a foci csak egy hobbi, másra alkalmatlan. Arra, hogy kiegyensúlyozott élete legyen az embernek, esély sincs. Összeveszett anyuval. Őt okolta, amiért olyan sok időt töltöttem Lyonban. Hiába mondtam neki, hogy én szerettem ott lenni, szerettem az edzéseket, mintha meg se hallott volna.
Már csak alig egy-két hét volt hátra az iskolából, hazafelé a metrón az embereket nézegettem. Nem tűntek boldognak. Mindegyik hazafelé jött a munkából, fáradtan. Nagyon kevés embert láttam mosolyogni. Én nem ilyen akarok lenni. Nem akarok olyasmivel foglalkozni egész életemben, amihez még egy kicsit sem kedvelek.
Megjött az értesítés a Sorbonne-tól is. Kinyitottam, amiben ez állt: „Örömmel értesítjük, hogy…”. Nem is kellett tovább olvasnom, így ledobtam a levelet a földre. Kedvetlenül vetettem le magam az ágyamra és a plafont bámultam kifejezéstelen arccal. El is aludtam, és anyu keltett fel este, hogy menjek vacsorázni. Majd meglátta az értesítést, és mosolyogva fordult felém, de amint azt egyeztette az én arckifejezésemmel, inkább szótlanul letette a levelet az asztalra. A vacsora szótlanul zajlott, mint az utóbbi időkben általában. Lorette néha meg-megszólalt, de csak rövid témákat dobott fel, amire anyu próbált reagálni. Apa egyre gyakrabban hagyta ki a vacsorákat. Nem értem, miért kellet ennyire megsértődnie emiatt.
Eljött az érettségi napja. Reggel gondtalanul felkeltem, és mosolyogva indultam útnak. Különösnek tűnhet, az oka mégis az, hogy tegnap este anyu egyetértett azzal, hogy azt a jövőt válasszam magamnak, amit én szeretnék. Ő akkor is szeretni fog, ha harmadosztályú csapatoknál vízhordó fiúként vagy kabalaállatként szerepelek.
Az érettségik gyorsan lezajlottak, én, pedig egyből indultam haza. A bőröndjeim már össze voltak pakolva, készen álltam, hogy ismét huzamosabb ideig éljek Lyonban. Végre teljes erővel koncentrálhattam a lyoni csapatra, és most már a nagyobb meccsekre is vihettek játszani. Még szerencse, hogy az elmúlt két évben rengeteg edzésen részt vettem, így nem volt újdonság egy csapatban játszani velük.
Az elkövetkező egy évben mondhatni igen jó idényt zártunk. Az utolsó meccs Firenzében volt, így alkalmam nyílt gyakorolni az olasz tudásomat és gyönyörködni a tájban. A csapat elhatározta, hogy miután ezt megnyertük, visszamegyünk Londonba, ahol szintén hatalmasat buliztunk egy nehéznek mondható, de nyereséges meccs után. A londoni kiruccanáshoz mindenki hívhatta barátját, barátnőjét, így én is hívtam Melanie-t, a barátnőmet. Ő tizenegyedikben volt nálunk cserediák, és meglepő módon itt találkoztunk viszont.
Hosszú éjszaka volt és elég rendesen kiütötte magát a csapat. Visszafelé sétáltunk a hotelt keresve, de nem volt elég beszámítható állapotban ahhoz, hogy meg is találjak. Sikerült eltévednünk, végül egy parkban kötöttünk ki, innentől pedig filmszakadás. A limuzinnak kellett volna elénk jönnie, mert valakinek sikerült menetközben jó számot hívnia, de nem találtuk. A parkban elaludhattam, vagy nem tudom, mi történhetett velem.
Egy poros országúton ébredtem. Sötét volt, ijesztően csöndes minden. Egy pillanatra mintha az egyik csapattársamat, Brody-t látnám, de a következő pillanatban ismét csak a sötét éjszaka van előttem. Nem éreztem magam túl jól, sőt, nem kevés erőfeszítésembe telt, hogy legyűrjem a pánikot. Elég hamar rájöttem, hogy még soha nem jártam erre azelőtt. Az út csak egy irányba vezetett, így azt kellett követnem. Így sikerült megérkeznem Silent Hill városába, örökre magam mögött hagyva eddigi életemet. Persze, akkor ezt egy percig se voltam hajlandó elhinni.
Gerard
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Orora
A billentyű ördöge
A billentyű ördöge
avatar

Female
Hozzászólások száma : 657
Age : 26
Registration date : 2007. Aug. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Gerard (Death Valley)   Kedd Aug. 18, 2009 7:30 pm

hmm... örülhetsz, ebben most nem találtam hibát. de ha akarod, még 1x elolvasom, hááátha... Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shadel
Nagy dumás
Nagy dumás
avatar

Male
Hozzászólások száma : 132
Age : 26
Location : Vigadó
Registration date : 2007. Nov. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Gerard (Death Valley)   Kedd Aug. 18, 2009 8:47 pm

ezt úgy veszem h tetszett, jo?Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Orora
A billentyű ördöge
A billentyű ördöge
avatar

Female
Hozzászólások száma : 657
Age : 26
Registration date : 2007. Aug. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Gerard (Death Valley)   Szomb. Szept. 19, 2009 11:30 pm

megbeszéltük Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Gerard (Death Valley)   

Vissza az elejére Go down
 
Gerard (Death Valley)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mesebirodalom :: Shadel :: Karakterleírások-
Ugrás: