Vörös eső sír
Ott fenn ott fenn
Olymposz gyászol
Téged-engem
Elvesztem
S nem vagy te sem
Forog a tornádó
Azért a csend
Itt bent
Csak sóhaj a szél
Ma nem mesél
Hová dugtad
Az egyszer voltot
Hol nem van?
Megszemélyesítettem
Magam
Így lettem allegória
Egy életre
Önmagam hasonlata
Leírta valami
Tréfás isten(nő)
Egyszer egy télközeli estén
Az első hangot
S mivel csak két betűt ismert, így hangzott:
OÁ!
Az első szimfónia
És kitör a vastaps
Így lettem ÉN
Hasonlítok
Tiszta apja
Az anyjáé a szeme, a mosolya,
A bal orrlyuka
És a kezei!
Szegény Bandié volt
ilyen....
Hatujjú-sámánisztikus
Ez fantasztikus!
Azok a csillagok is csak álltak
Olyan összevissza
A skorpió jegyében
OÁ-ba vésték a szemöldököm ívét
A hajlamaimat
Tiszta szívás
Ez az eleve elrendelés
Valaki költőt rendelt
Az égi kávéházban
Úgy eleve
Az a tréfás minden-...vagy legalábbis sokatható
Nem leírta?
Az OÁ-t
Azt.
Az elsőt.
És most kitört a
Körbeszél
Hard rock halleluját zenél
És középen ott állok én
Körben áll egy kislányka...
Lássuk!
A Medvét vagy valami más nagyot.
Aztán meg ott vannak ezek a...
Vérkönnyeket síró angyalok
Még nem tisztázott, hogy
Buktak-e
Nah igen, az égi parlament
is a földről veszi a mintát
mióta törvénybe hozták
hogy hazudni bűn,
de jó.
Oké, erről nyíltan beszélni
Nem való
Most elhallgatok
Egy kis időre
Mert sokáig nem tudok
Mert eleve elrendelt elveim vannak
Ezt van ki irigyli, van ki féli
Néhányan tisztelik
De érteni nem érti senki sem.
Kellett ez nekem?
Nem kellett, de van
Ajándék nyihaha...
