ne kapd fel a vizet
csak hagyd
hagy follyanak a gondolatok
keresztül
az életen
végy egy nagy levevegőt
zuhanj
a végtelenben
ess szét
darabokra
és a fehér lyukon
kiszakadva
szóródjon fényed
a csillagokra
figyelj
sietned kell
-szól már a szférák zenéje-
a fehér nyuszi órája is ketyeg
hangosan
kiálts egyet
sikolyod betölti
a teret
és itt
a hely ahol
megpihenhetsz
