A Pokol Hercege
Az igazság köntösébe bújva,
Szerelmes szavakat súgva,
Öleli kedvese
A Pokol Hercege.
Hamis alázattal telve,
Mint a kígyónak forog a nyelve,
Bűvöli szerelme
A Pokol Hercege.
Rabolnia sem kell már,
Átadja önként szívét a lány,
S elhagyja istene
A Pokol Hercege,
Végigjárja érte a földet és az eget,
Már csak egy helyen lehet,
S meglátja remegve:
Ő a Pokol Hercege.
Letérdel elé, megcsókolja palástját,
Kezébe adja életét halálát,
Ott áll felette
A Pokol Hercege.
Fejét maga felé fordítja,
Halálát az arcába ordítja,
A halálba ejtette.
A Pokol Hercege.
Jeges tekintetét reá szegezi,
Üzeni velük: csak őt szereti,
S megcsókolja kedvese
A Pokol Hercege.
Ihlette: Flora Hercegnő című verse
