Igazlátók
Ó ti, oly sokan vagytok vétkesek!
Miért a látszat alapján ítéltek?
Miért mondtok véleményt,
Mikor nem ismertek semmi előzményt!
Mindenkiben a hibáját keresitek,
Ha valami jót tesz, nem hiszitek!
A külső, az fontos csak nektek,
A jót nem is keresitek!
És ha külseje elnyeri tetszésetek,
Nyogodt még akkor sem lehet!
Úgyis találtok kivetnivalót,
Kímélitek talán csak a haldoklót!
Kevesen vagyunk mi, az igazlátók!
Ám nem félünk mi sem a haláltól,
De mi látjuk a jót, az igazat,
S nem mondunk rosszat, hamisat!
Próbáljuk megmutatni azt,
Ami jó, ami színigaz,
De ti, ó vétkesek!
Nem a valóság, mit kerestek!
Néha mi is feladjuk,
S megjelenik homályos alakjuk,
Azoknak, kik a valót hirdették,
Ám arcukat már elfelejtették!
Ekkor újra egy kis erőt merítünk,
S megfogadjuk: soha nem felejtünk!
De ti felejtitek mit egyszer tudtatok,
S mi megint jó példát mutatunk!
De, ó ti vétkesek!
Ti mindig felejtetek!
