Igazlátók II.
Kinek lelke rosszal van telve,
Így kiált a mennyei égre:
Harcolok az élettel, a halállal,
E sötét, múló világgal!
De az igazlátó égi seregek,
Így felelnek a vétkesnek:
Harc a rosszal, a hamissal,
Elérni minden jót az igazzal!
A rossz csak felesel egyre,
S feljut a vétkek hegyére,
Átkoz bármit, amit csak lát,
Mindent a halálba kíván!
De ők véghetetlen türelemmel,
Sok jóval és szeretettel,
Próbálják tanítani őt minduntalan,
Ám a vétkes nyughatatlan!
Minden egyes alkalommal,
Rendíthetetlen nyugalommal,
Szelíden mosolyogva egyre,
Nem engedik fel őt a hegyre.
