*Ravenna lassan megy hazafelé. Sajnálja Kristent otthagyni, de most nem tehet mást. Visszamegy az erődbe, szinte automatikusan beengedik a vérfarkasok. Ahogy belép, az udvaron Myrjant látja meg.*
*Myrjan az udvaron várta Ravennát, mert a hír amit kapott, rendkívül fontos. Ez látszik is az arcán, ahogy Ravennára néz.*
*Ravenna odamegy hozzá.* Szia, Myrjan! Mesélj, mitől vagy ennyire izgatott?
*Myrjan komoly tekintetet vet Ravennára.* Dalya meghalt *mondja csendesen.*
*Ravenna nagy szemeket mereszt.* Meg...? De hát hogyan? *nem tudja elég gyorsan letörölni az arcáról az elégedett mosolyt.*
Myrjan: Ne örülj! A fejemet merem rá tenni, hogy Asaph keze van benne. Ha pedig meg merte ezt tenni, akkor van valami terve, hogy a saját emberét ültesse Dalya posztjára.
Ravenna: Meglehet, de amint Kristen készen áll, semmit nem tehet majd ellene. A kiválasztotthoz képest Asaph egy kis senki. *kacsint.* És ne kérd, hogy gyászoljam Dalya halálát, nem volt az a vezető, akit megsiratnék.
Myrjan: Én sem siratom Dalyát, csak figyelmeztetlek, hogy Asaph kemény ellenfél, és úgy látom, nagyban játszik. Meg merném kockáztatni, hogy az a levél Kristennek is az ő műve volt, nem Dalyáé. fogadni mernék, hogy Dalya nem is tudott róla. Most, hogy ő nincs, Kristen nagyobb veszélyben van, mint valaha.
Ravenna: Kristen a tündéknél van, és ha nem is hozzáértő kezekben, legalább biztonságban. Fiona aljas és érzéketlen, de nem megvehető, ez az egyetlen előnye.
*Myrjan bólint, és sóhajt.* Tudom, mennyire fájt nektek az elválás, de azt kell mondjam, jobb helyen, mint a tündéknél nem igen lehet a kiválasztott. Ők biztos nem szolgáltatják ki Asaphnak. Hogy nekünk visszaadják-e, az persze megint más kérdés.
Ravenna: Hacsak engem nem tesznek el láb alól, akkor nem fogják maguknál tartani, az egyszer biztos. Fiona pedig túl gyáva ehhez a lépéshez.
*Myrjan aggodalmas tekintett vet a vámpírra.* Neked legyen igazad Ravenna!
VÉGE
