Fúria
nyávognak a macskakövek a sietős léptek után
por csillog a nyarakon
sír az éjszaka a nappal után
kacagnak a csillagok éktelen nyomorán
a télnek
jönnek és jönnek
távolból a közelbe vesznek
vértől izzik a tűz
zokogva omlik a tenger vállára
jönnek és jönnek
csilingelve
sikoltozva
szárnyukat az arcokba csapva
