Mennyek Országa

Volt valamim, s mágján égettek el,
Egy olyanom, mit Isten adott, és én nem dobtam el.
Én felvállaltam, hogy ki vagyok,
S ezért most a máglyán állok.

Meg kellett halnom azért,
Mert megmentettem egy gyermek életét.
De nem úgy, ahogy más tenné,
A kezemet tettem rá, és ő visszanyerte eszméletét.

A kezemből fénysugár csapódott pici arcára,
Majd felébredt ennek hatására.
Ezt látva az emberek azt kiáltották,
"Varázsló vagy!" Nevemet így átkozták.

Másnap már jött is a hóhér,
Dorongjával ütött, ahol ért.
Az emberek csak kiabálták:
"Vidd már, vidd már!

Nem érdemel mást,
Csak a halált!"
Hangzott ajkaikból,
Hangzott az utca minden pontjáról.

Miközben a máglya felé vontak,
Csak egy nő jött hozzám, hogy köszönetét mondja.
A hóhér megállt, majd a nő az arcomhoz hajolt,
S úgy súgta a fülembe: "Köszönöm, de meg kell halnod."

A máglyára dobtak,
Körülöttem mindent meggyújtottak,
Majd ujjongva ordították:
Meghal végre a boszorkány!

Eleinte csak a lángok melegét éreztem,
Majd égett a lábam, az arcom, a kezem.
Nem állt mellém senki, akit szerettem,
Letagadtak, hogy sérelmük miattam ne legyen.

Amikor meghaltam,
Hogy lelkem elszáll, láttam,
Láttam, hogy az ég felé vág,
S ott Isten mosolyogva vár rá.

Tudta Ő is, hogy nem vagyok vétkes,
Ezért vett magához a fényes,
Boldog világba,
Amely a Mennyek Országa.