Hajsza

Álltam a sötét kis utcában,
Menekültem, s elfáradtam.
Egy doboz hevert a betonon,
„Hideg van, és vacogok!”
Mondtam, s belebújtam,
De akkor jött egy árny, láttam,
Ahogy felém közelít,
Majd jöttek az emberek, mind így ordít:
Menekülj! Menekülj!
De testem továbbra is nyugodtan ül.
Tudta ő, hogy nincs már tovább,
A hajsza véget ért itt már.
Eddig tartott az életem,
Hát elfogadom, véget ért földi létem.