Szereplők:
Q: Qendra
M: Martin
D: Daquan
*Q (Qendra) alakja felsejlik egy sikátor falánál, de nem lép ki a főtérre, mivel az még üres. A főtér közepén egy szökőkút áll, démonszerű vízköpő szájából csorog a víz a medencébe. Körülötte sétatéri padok állnak, jelenleg üresek. Qendra a sikátor fedezékéből lesi a szökőkút környékét, és a környező utcákat. A többieknek jönniük kell már.*
*M (Martin) egy sirály képében repül a helyszínre, és leszáll a szökőkút tetején. A sirályfej körbekémlel, majd megnyugszik, hogy senki nincs még itt, szóval nem késett sokat. Iszik néhány kortyot a szökőkút vizéből, majd leszáll a földre, és mivel üres minden, ezért visszaváltozik emberré.*
*Q elmosolyodik, mikor a sirályt meglátja a szökőkúton, és kicsit sajnálja most, hogy neki nem ennyire hétköznapi az állatalakja. A szirti sas megjelenése a városban már máskor is okozott galibát, sajtó, média kirohant leleplezve őt, így egyelőre Qendra még nem vált alakot, és nem bújik elő. Biztos akar lenni benne, hogy tiszta a levegő. Azért leadja a szokásos jelét, halkan felvijjog, hogy Martin tudja, hogy ő itt van*
*D (Daquan) zsebre dugott kézzel sétál be a főtérre. Elmegy a szökőkútig, és hanyagul leül egy padra. Lábát kinyújtja, keresztbe fonja, és zsebéből cigarettát és öngyújtót vesz elő. Rágyújt. A világért sem nézne a sirályra, míg nem biztos benne, hogy tiszta a levegő. Sejti, hogy Qendra is itt van valahol a közelben.*
*M immár az emberi alakjában néz körül. Qendrát hallva elfintorodik, eszerint mégis késett legalább egy kicsit, majd Daquant meglátva mellésétál teljes nyugalommal.*
*D felpillant Qendrára, és ráhunyorog.* Üdv haver! Mit keresel erre ilyen késői órán? *nem jelzi egy rezdüléssel sem, hogy ismeri Martint*
*M elmosolyodik.* Csak a szokásos, járom az utcákat. Én ugyanezt kérdezhetném tőled. *nem túl barátságos a hangja.*
*Q kilép a sikátorból, mikor látja, hogy Martin alakot váltott, és odasétál hozzájuk.* - Szép éjszakát! Elnézést, tudnának tüzet adni?*szájába cigit lök, és várakozóan néz a másik két férfira.*
Q: Én gyakran csövezek errefelé, ha jó idő van. Vétek az ilyen szép éjszakát a négy fal között tölteni. *felel Martinnak, majd Qendrára néz.* Tudnék, ha tudom, ki kéri...
*M felsóhajt, ő nem foglalkozik efféle udvariatlankodásokkal, és megkínálja tűzzel a jövevényt.* Úgy látom, hármasban vagyunk. A sirályoknak jó a hallásuk... *mosoly*
D: Én is úgy látom. Nekem jók a megérzéseim, de nem érzek gonoszat ma éjjel. Qendra?
M: Nem hiszem, hogy megérezné a cigi füsttől a gonosz bűzét, de azok most úgysem tudnak előjönni. Ez a mi éjszakánk...
Q: Jó darabig figyeltem a teret, mielőtt előjöttem, de nem észleltem démoni mozgást. De tegnap, úgy hírlik, kemény csata zajlott le pár utcával lejjebb, úgyhogy ne lankadjon az éberségetek!
D: Martinnak igaza van, telihold van, Qendra. Te meg ne húzd, Martin!
*M vállat von, majd nagyvonalúan int.* Nem lankad. És nem húzom *fordul Daquan felé.* Csak magamat adom, már ez is baj? *morogja.*
*Q vállat von* - Nem Martin lenne, ha nem kötne belém. Persze megértem, hogy akinek egy nyavalyás sirály álcára telik csak, az irigyli a nagyobb vadakat. *gúnyos hang*
*M felvont szemöldökkel néz Qendrára.* a nyavalyás sirály sokkal több helyre bejut, mint egy keselyű, akit így is, úgy is puskával kergetnek. *közli nagyon édes mosollyal az arcán... Ornitológiából csak az első tíz oldalt olvasta.*
*D a szemét forgatja.* - Nem fejeznétek be? Unalmas minden éjszaka a hülyeségeteket hallgatni!
M: Én kifejezetten jól szórakozom *mosoly.*
Q: Nem tudom, hová jut be egy keselyű, mivel az álcám szirti sas... Mellesleg szívesen táplálkozom állatalakban sirályokkal is... *dermesztő mosoly*
*A sikátor felől mozgás támad, mintha megmozdulnának a fák árnyékai, bár szélcsend van.*
*M felsóhajt, és csak legyint Qendra fenyegetésére, majd a sikátor felé néz.* Most vagy teljesen meghülyültek a démonok, vagy a mieink jönnek... *morogja inkább magának, mint a többieknek.*
*Q követi Martin pillantását.* - Ezek nem a mieink... *jegyzi meg csendesen* - Mikor voltak a démonok normálisak? Viszont azt hiszik, nem vettük észre őket. Ne hagyjuk őket túl korán kiábrándulni!
*D nem mozdul a padról, nyugodtan szívja tovább a cigarettát.* - Nincsenek kevesen! Lehet, hogy telihold van, de a létszámfölényt nem kellene lebecsülni!
M: Sosem voltak azok, de nem lehetnek többen tíznél. *vonja meg a vállát. Egyelőre ő sem mozdul, a fejét lassan visszafordítja a társai felé, de kivételesen semmi olyasmi nem jut eszébe, amivel bosszanthatná őket.*
*D belepöccinti a cigi csikket a szökőkútba, majd lassan feláll, és a sikátor felé fordul.* Tudják, hogy kik vagyunk, felesleges a színlelés. De maradjunk a medence közelében, delfinné válás víz nélkül nem megy... *jegyzi meg, és a szökőkút felé hátrál.*
*Q széttárja karjait, és átváltozik. Sas alakjában repül fel a szökőkút tetejére, onnan lesi a jövevényeket harcra készen.*
*M továbbra is fülel, majd amint meglátja a sast a szökőkút tetején, elfintorodik.* Az az én helyem... *morogja a sasnak, de ő is átváltozik, ehhez előbb egy picit összekuporodik. Végül sirály alakjában felröppen a szökőkút egyik szörnyének fejére, és továbbra is figyeli D-t, nah meg a démonokra fülel, hogy mikor akarnak megjelenni...*
*Az árnyékok egyre közelednek a három alakváltó felé, és lassan maguk is alakot öltenek. Körvonalazódik egy farkas, négy holló és kicsivel később egy varánusz is. z alakok azonban vibrálnak, mint mikor rossz a tv képernyője.*
*Q magában kuncog, hiszen az ellenfélnek arra sincs ereje, hogy szilárd alakban jelenjen meg.* ~Ez nem a ti éjszakátok, fiúkák!~
*M: ~Nah, ezeknek megártott a telihold...~ *gondolja magában kárörvendően, de mivel Q a rangidős, arra vár, hogy ő vezényelje a támadást... Majd utána elkezd csipkelődni.*
*D még mindig emberi alakban vár.* Szerintem át sem kell változnom, ezeknek esélyük sincs ellenünk. *nevet fel, és emberi alakban várja a támadást. Látja, hogy a varánusz feléje lendül, így kést vesz elő. Most valahogy nincs kedve a medencében várni a dögre.*
*Q sas alakjában felvijjog, és lecsap a farkasra. Az állat pofájába vágja a karmait, és csőrével keményen a tarkójába csíp. A hollók rögtön nekirohannak.*
*M látja a Q-t ért támadást, és azonnal a hollók közé repül. Előbb az egyik nyakát kapja el a karmaival, majd amikor az csapkodni kezd, keményen belecsíp a hátába, és egy tollköteget tép ki belőle, majd a másik felé lendül, de az elkapja a lábát. Felvijjog, hisz a dög valószínűleg el is törte az egyik lábát, de most nem a fájdalom érdekli. Szárnyaival tartja távol a többieket, majd durván megcsíp még egy hollót, amelyet sikerül a szemétől megfosztania.*
*D emberi alakban várja be a varánusz támadását, és ahogy a hüllő rásziszeg, ráemeli a kést. Hirtelen ugrik előre, és a gyík nyakába vágja. A varánusz a levegőbe dobja magát, és megvonaglik, közben kirántja a kést D kezéből. D káromkodik, és fegyver után kutat, miközben várja a gyík újabb támadását.*
*Q ismét nagyot csíp a farkas
*M röptében változik vissza, a fájdalom miatt nem tudja tartani az állatalakot. Sikeresen ép lábára érkezik, és a tőrével szétcsap a hollók között. Egyelőre visszatartja a fájdalmas kiáltásait, de az arca fintorba torzul.*
*Q ismét nagyot csíp a farkas nyakába, mire az nyüszíteni kezd, és megpróbálja lerázni Q-t. Q azonban nem kíméli a farkas ábrázatát sem, így annak már kocsányokon lógnak a szemei, és véres a pofája. Vinnyogva hátrál.*
*M a maradék hollót megsebzi annyira, hogy azok visszavonuljanak, bár megölni csak az egyiket sikerül. Lepillant a lábára, és rájön, hogy amellett, hogy eltört, vérzik is, csúnya, hosszú és mély csípés éktelenkedik benne. Inkább gyorsan elkapja a tekintetét, és a varánusszal küzdő D-t figyeli.*
D: Jól vagy, Martin? *kissé aggódó hang, mert nem érti, miért változott vissza idő előtt a társa. Nem látta az előbbi jelenetet. A varánusz ismét feléje rohan, D megbotlik a mögötte levő medence szélében, és átesik rajta bele a vízbe. Ha már ott van, alakot vált, és támadóját delfinként várja. Farkával mér a rázúduló gyíkra csapást, mire az nagy ívben kirepül a medencéből.*
*Q miután a farkas meghátrál, a hollók felé fordul. Azok látván a sas túlereét szintén menekülésre adják a fejüket. A varánusz fürgén kocog utánuk, belevesznek az éjszaka árnyaiba.*
M: Nem, nem vagyok jól, de még pár percig használható vagyok *morogja, megsaccolva az ájulásig levő idejét, és addig is visszarakja a tőrét a tokjába.* Takarítani nem én fogok, az biztos... *néz körül a csatatéren, fintorogva.*
*D visszaváltozik, és kiemelkedik a medencéből. Nem hallotta ugyan M szavait a vízben, de magától is látja, hogy barátja nincs túl jó állapotban.* Örülök, hogy egy ilyen ostoba támadás után még cipelhetünk is...*jegyzi meg*
M: Nem szeretnél utánuk úszni? *mutat a távozó démonok felé.* Alkalomadtán szívesen megküzdenék veled is... *sikerül kipréselnie magából egy mosolyt.*
*Q megcélozza a földet, és mire a szökőkút mellett talajt ér, már emberi alakban van. Ő is M-re pillant.* És még mondja valaki, hogy az albatrosz nem hoz balszerencsét! *M-ra céloz.*Teliholdkor ilyen hülye támadást kapni..
*D fintorog.* - Inkább a halál, minthogy ezekkel kússzak a földön... Undorító népség.
*M a szemeit forgatja, de a fájdalom kezdi elönteni a zsigereit... * Én hoznék balszerencsét? Örülj, hogy nem lettél hollócsemege... *mondja, bár már jóval kevesebb gúnnyal, mint az előbb. A fájdalom túl erős, meg kell kapaszkodnia a szökőkút egyik szörnyében.*
*D odalép, és támogatja M-t a másik oldalról.* - Menjünk vissza a menedékbe. Ezek ma már nem fognak újra próbálkozni, de ha próbálkoznának is, Martin nem bírna ki még egy harcot ma éjszaka.*
Q: Miért? Melyik éjszaka bír ki Martin egy harcnál többet? *gúnyosan megvető hang, de azért maga is odalép, hogy támogassa barátját.* Induljunk! Csak nehezedj ránk, és lépés indulj. Egyik lábad a másik elő. Kérlek szépen, próbálj nem elájulni, mert nem kellemes dolog holt súlyt cipelni!
*M a barátaira támaszkodik, és bár ki nem mondaná, de hálás a segítségért.* Az a rohadék megcsípte a lábamat, és a madárláb nem épp egy erős valami. *morogja.* Sorolhatnám, Q... *morogja, de nem fűz hozzá több megjegyzést. Nem ígéri meg, hogy nem fog elájulni, és nem is igazán mer ránehezedni a sérült lábára... de valamelyest igyekszik haladni a társaival.*
*A három harcos eltűntével a tér elcsendesedik.*
- Jelenet vége -
