*A a közösségi teremben áll az ablak előtt, és kibámul rajta. Még nappal van, késő délután. Az eligazítás után az őrjáratoknak el kell indulnia ismét, és a Hold fogyóban van, erejük is gyengül. A sötétség erősödik. Nekik pedig meg kell találniuk a lányt, aki a jövőjük záloga.* - Nem szabad hibáznunk *suttogja maga elé az utcát bámulva, és várja az őrök megérkezését.*
*Q érkezik először, ahogy belép, meghajtja a fejét Abilasha előtt.* Hivattál, mesterem. A többiek is úton vannak. *mondja halkan. Nem tudja még, hogy a nő miért kérette őket ide, ez elég ritka alkalom.*
*M is megérkezik, bár még egy kicsit húzza a lábát, az egész szépen rendbejött időközben. Meghajol, és meghúzódik a terem fala mentén, ahol támaszkodni tud.*
*A összerezzen, hirtelen ocsúdik fel töprengéséből. Megfordul, és elmosolyodik.* Üdv Quendra és Martin! Foglaljatok helyet! Mielőtt elkezdeném, bevárjuk a többieket is.
*M megkönnyebbülten ül le az egyik padra, bár fészkelődik ültében, rettentően kíváncsi rá, hogy A miféle feladatot szán nekik.*
*A terembe további férfiak és nők lépnek be, mindannyian fejet hajtanak Abilasha előtt, majd helyet foglalnak.*
*Q lassan, méltóságteljes mozdulatokkal ül le a kedvenc helyére, még mielőtt bárki elfoglalná. Vet egy szúrós pillantást Martinra, de nem teszi szóvá, hogy a fiú szerinte még nem harcképes.*
*D is megérkezik, kissé álmatagon, mert éjszaka őrjáratban volt, és most elaludt. Kávéval a kezében huppan le a M melletti fotelbe.* Lemaradtam valamiről *súgja*
M: Még semmiről. *rázza meg a fejét D-re kacsintva.*
*A megáll az emelvényen szemben az őrjárat tagjaival, és felemeli a kezét, csöndet kér.*
*A kis csapat tagjai befejezik a fészkelődést, és várakozón néznek A-ra.*
A: Üdvözlöm a Holdfényőrség tagjait! Mint tudjátok, a hold ismét fogyóban van, és erőnk lassan elenyészik. Itt létetek egyik oka az, hogy óvatosságra intselek titeket!
*D zavartan néz* A Hold minden hónapban fogy, de ezért még sosem hívott ide...*súgja M-nak.*
*M fészkelődik egy kicsit ezekre a szavakra... Ő még teliholdkor is veszélyben van, de mit is lehetne várni egy újonctól...?*
M: Biztos valami komoly oka van, hogy épp most hívott *vonja meg a vállát, próbálja leplezni zavarát.*
*Q felsóhajt, és vet egy figyelmeztető pillantást M-re és D-re, hogy maradjanak csendben.*
*D fogja Q pillantását, és befogja a száját. Ismét A-ra figyel.*
*M is elcsendesedik, és mereven nézi A-t.*
A: Természetesen most azt kérdezitek, múl hónapban, meg azelőtt, és még korábban miért nem hívattalak ide benneteket a Hold fogyása miatt. És ha akkor nem tettem, akkor miért teszem éppen most. Nos...*jelentőségteljes szünet* A mostani idő különleges. a kiválasztott, akit vártunk, lassan eléri a nagykorúságot. Feladatunk, hogy megtanítsuk bánni a mágia adta erejével. Meg kell találnotok!
*M szemei elkerekednek.* A kiválasztott? *suttogja, és nem ő az egyetlen a teremben... pusmogás támad, de hamar elcsendesedik.*
Q: Hogyan kezdjünk hozzá, Abilasha? Hol találhatnánk meg a kiválasztottat?
D: Mi ez a kiválasztott sztori *súgja M-nak.* Azt hittem, ez csak legenda.
M: Én is azt hittem, de reméltem, hogy létezik... *súgja vissza D-nek.*
A: *Q-ra nézve felel.* A kiválasztottat is csábítja a mágia. el fogja vezetni hozzánk. De vigyáznunk kell! A sötétség is érzi a jelenlétét. Ha gyorsabban csapnak le és találják meg, mint mi, akkor elvesztünk! El kell ide hoznotok őt! De vigyázzatok! Csak önként jöhet! Nem szabad kényszeríteni!
*D a fejét rázza.* Ez a sztori elég őrülten hangzik. Hogy vegyem rá, hogy önként idejöjjön
*Q bólint, hogy megértette, majd ismét felnyársalja a pillantásával D-t.*
*M hevesen bólogat D kérdésére, észre sem veszi Q pillantását. A teremben ismét mozgolódás támad.*
Őr1: És ha nem akar önként velünk jönni
*D elkapja Q pillantását, és ismét behúzza a nyakát, A-ra figyel.*
A: Kell, hogy jöjjön önként, különben elveszünk! Csábítsátok, de ne kényszerítsétek! Döntsön ő mellettünk önként! Mutassátok meg neki a mágia szépségét, hiszen ő is része annak.
Q: Azt mondod, felfedhetjük előtte állati alakunkat? Ez az egyetlen módja, hogy meggyőzzük. Az emberek nem szoktak csak úgy hinni a mágiában, és mivel ő is emberek közt nevelkedett, nem tartom valószínűnek, hogy hinni fog nekünk, ha csak beszélünk erről. Inkább őrültnek tartana bennünket. *komolyak a szavai.*
*M most az egyszer egyetért Q-val, de ezt a világért sem vallaná be.* Miért kell csábítgatni? Hiszen bennünket is kényszerítettek, ő ennyire kivételes lenne?
A: Bármilyen eszközt bevethettek, ha ezzel meggyőzitek, hogy minket válasszon! De ha kényszerítitek, a benne nyugvó mágia sosem szabadul fel. Csak szabad akaratából választhatja az útját.
*D Q szúrós pillantásai után már nem mer szólni, csak pislog egyik beszélőről a másikra, egy szót sem ért.*
*M magában morogva dől hátra a padon, de az arcán továbbra is mosoly tükröződik. Bólint, hogy megértette a feladatot.* Hol kezdjük keresni? Vagy csak figyeljünk a szokott őrjáratunkon, hátha felbukkan a kiválasztott?
Q: Kényszeríteni nem fogjuk *rázza meg a fejét, bár elkönyveli magában, hogy az első, akit elővesz a legközelebbi őrjáraton, az Martin lesz...* Megértettük a feladatot.
A: Figyeljetek, és legyetek résen, ahogy mindig! Akkor rátok fog találni. Már nincs nyugalma! Érzem az ébredező erőt! Ő maga is az éjszakai utcákat rója, keresi a sorsát. Óvjátok meg a sötétség ármányától!
*A int, hogy távozzanak, majd visszafordul az ablak felé.*
*D még mindig Abilashát nézve feláll a helyéről, és társaira néz.* Hát nem lettem okosabb...
*M elsők között áll fel, de fel is szisszen, mert hirtelen volt a mozdulat.* Meg kell találni valakit, akiben ébredezik a mágia, és aki a kiválasztott, és ide kell csábítani *összegzi a hallottakat D számára, miközben kifelé mennek - mármint a jobba, Martin erősen biceg.*
*Q megvárja, míg a többség kitolong az ajtón, csak utána indul el ő is. Elhaladtában odaszól Martinnak és Daquannak* Fél óra múlva álljatok készen! Most együtt indulunk, nem akarlak titeket szem elől veszteni. *morogja oda nekik, majd eltűnik a saját sátra felé.*
D: Igen is parancsnok! *dünnyög az orra alatt, és a szállására indul készülődni.*
*M úgy veszi, hogy ez neki is szólt. Sérülése óta először ő is felkészül az őrjáratra, a lába egész jól van, ha nem erőlteti meg túlzottan... Búcsút int D-nek az elkövetkezendő fél órára, majd gyorsan készülődéshez lát a saját szobájában.*
