*R ismét az utcán van, amint leszáll a sötétség. Maga sem tudja, hogy miért, de képtelen aludni, pihenni. Valami különös nyugtalanság hajtja, amit maga sem ért. Nem tudja kiverni a fejéből a titokzatos nővel való éjszakai találkozást. Öntudatlanul is a főtér felé veszi az irányt, a szökőkútnál pihen meg újra a padon.*
*M ismét állat-alakban száll le a szökőkút tetejére, iszik néhány kortyot, és ha már ott van, szemügyre veszi a lányt. Azt még az ő újonc-sirály szeme is megállapítja, hogy valószínűleg ez a lány lesz az, úgyhogy aránylag halkan rikkantja el magát, hogy a társai is jöjjenek oda, de a lány ne ijedjen meg.*
*Q a közeli 6 emeletes ház tetejéről figyeli a teret, de szirti sas alakjában könnyedén meghallja M figyelmeztetését, és rögtön a szökőkút környékét kezdi vizsgálgatni. A sasszemek sokkal jobban látják a lányt így messziről, mint ahogy emberi szemmel látná. Q szíve gyorsabban kezd verni. Íme a kiválasztott. Q kitárja a szárnyait, és habozás nélkül leszáll a szökőkút peremére szemben a lánnyal.*
*R riadtan ugrik fel a hatalmas ragadozó madár láttán, és hátrálni kezd.* Jól van pipi, csak nyugalom, én nem akarlak bántani. Te ott maradsz, én meg már itt sem vagyok, a szökőkút a tied!
*M felkuncog, ami sirályként érdekesen fest, mivel arra gondol, hogy D vajon miféle belépőt szán... Felröppen, és leszáll Q másik oldalán.*
*D ennél jóval egyszerűbb belépőt válasz... Emberi alakban, mivel víz nélkül nem tud átváltozni, sétál ki a főtérre.* Ne félj ettől a két madártól. Ártalmatlanok *szólítja meg a lányt, miközben barátságosan mosolyog.*
*Q Kitárja a szárnyait, hogy a lány teljes pompájában megcsodálhassa.*
R: A tieid? Hívd vissza őket, a nagyobbik eléggé félelmetes. Mi ez, griff
D: Szirti sas, de nem emberevő. Legalábbis eddig nem az volt *vonja meg a vállát.* Nem fog bántani. A sirályt akár meg is simogathatod, elég szelíd. *mosoly.*
*R óvatosan közeledik néhány lépést a madarak felé, de nem meri odanyújtani a kezét.* - Érdekes hely ez a szökőkút, furcsa embereket vonz *mondja inkább magának, mint másnak.*
Q: Mire gondolsz *megszólal a szirti sas.*
*D megcsóválja a fejét.* Q... elrontod a meglepetést... *mosoly.* Miért, miféle furcsasággal találkoztál már itt? *lép közelebb a lányhoz.*
*M közben felröppen ismét, és ezúttal R vállán köt ki, ott egyensúlyoz, az egészséges lábára nehezedve...*
*R szája tátva marad.* Nem hallottam, amit most hallottam. Nem beszélt a sasod! *szögezi le tényként* - Kezdek becsavarodni, de komolyan! A boszorka tehet róla!
M: Miféle boszorka? *csúszik ki a száján.*
Q: Milyen boszorka *a lány szavai aggodalommal töltik el. El is felejti, hogy nem emberi alakjában van.*
*D megcsóválja a fejét.* A madarak még elég neveletlenek, bocsáss meg nekik *mosoly, bár őt is érdekli, hogy milyen boszorkát emlegetett a lány.*
*R felsikkant* - Nem tudtok beszélni! *ordít a madarakra* - Neveld meg őket! Nem tudhatnak beszélni! *ismét hátrál. és felbukik a padban, fenékre ül rá.*
D: Nem egészen madarak.... de kérlek, áruld el, miféle boszorkát láttál itt? *komoly a tekintete.*
*M megunja a sirály-alakot, úgyhogy visszavált emberré, amikor a lány épp nem néz rá. Így azt is hiheti, hogy káprázott a szeme.*
*Q mag is átvált, mielőtt halálra rémítené a kislányt.* Nyugi, nem vagyunk madarak! Meséld el, milyen boszorkát láttál!
*R Szeme tágra nyílik a madarak átváltozása láttán, próbál megszólalni, de egy darabig csak levegő után kapkod. *Kik vagytok ti *suttogja végül*
D: Mágusok. A fény őrei, a Holdfényőrjárat... *vonja meg a vállát.* Ne ijedj meg, de velünk kell jönnöd. Benned is megvan a képesség erre... és még egy kicsit többre is, ha igaz a legenda. *kedvesen beszél, igyekszik nem letámadni a lányt.*
M: Bocs, ha megijesztettünk, de a levegőből könnyebb átkutatni a várost, mint a földről. *leül a szökőkút peremére, a lábát kímélendő.*
*R riadtan pislog egyikükről a másikukra.* Fényőrök, éjszakai őrjárat? Nem néztétek ti túl sokat a Bűbájos boszorkákat? Nézzétek, engem hagyjatok ki belőle! Csak egy átlagos gimnazista vagyok, nem fényőr, vagy boszi, vagy tudom is én! Szóval játsszatok nélkülem, oké?
*M csalódottan lebiggyeszti az ajkait.* Nem mondod komolyan, hogy nem győztek meg a beszélő madarak... A sirály és a szirti sas... az átváltozás...
D: Erről szó sincs, kislány... csak szeretnénk, ha velünk jönnél, és akkor megtanítunk a többi dologra is, ami fontos az életünkben... ami immár a tiéd is. *mosoly.*
*Q megnyugtatóan felemeli a kezét, és komolyan néz R szemébe.* - Figyelj, tudom, hogy ez furcsa neked! Nem vagyunk veszélyesek rád, hidd el! Segíteni akarunk neked! Nézd, semmit nem kell tenned, amit nem akarsz! Rendben
*R gyanakodva néz Q-ra* - Miért aggódik értem hirtelen mindenki? Az a nő is a múlt éjszaka! Mit akartok tőlem?
*D-nek nagyon rossz érzése van amiatt a nő miatt...* Csak azt, hogy velünk gyere, ígérem, semmiféle bántódásod nem fog esni, és amit nem akarsz, azt nem kell megtenned. *komoly a hangja.* Olyan dolgokra taníthatunk meg, amiket csak a szíved legmélyén kívántál idáig.
M: Ki volt az a nő a múlt éjszaka?
*R ide-oda kapkodja a fejét, egyre zavarodottabb.* Nem megyek sehová! *jelenti ki, mert csak azt az egyet érti biztosan, hogy ezek magukkal akarják csalni ugyanúgy, mint a tegnapi nő.*
*Q ismét nyugtatóan felemeli a kezét.* - Hé! Mondom, hogy nem akarunk bántani! Kérlek higgy nekem! Bízz bennem, segíteni akarok! Mesélj arról a bosziról, akit az előbb említettél! Mit akart tőled
R: Ugyanazt amit ti! Hogy menjek vele! Gondolom, ismeritek!
*D komolyan Q-ra pillant, majd ismét a lányra néz.* Ismerjük, és hidd el, nem lenne jó, ha vele tartanál... Velünk kell jönnöd, kérlek... *szinte könyörgő a hangja.* Egyetlen hajad szála sem fog görbülni, ezt megígérem, és akaratod ellenére nem fogunk ott tartani...
*M-nek elszorul a torka a haragtól és a rossz érzéstől, amiért az a boszorkány előbb talált a kiválasztottra. Nem tud megszólalni, de ő is kérlelőn néz a lányra.*
*Q a lány szemébe fúrja a tekintetét.* - Kérlek higgy nekem! Ha velünk jössz, biztonságban leszel!
*R már-már hallgat Q-ra, de ekkor valami sötét árny mozdul a lány válla felett. R nem látja, mint ahogy azt sem veszi észre, hogy az árny a tarkójára tapad. Valami hűvösséget érez, majd megkeményedik a tekintete.* - Nem! Nem megyek el perverz őrültekkel! Hagyjatok békén! Thyra! Thyra segíts!
*M hátrahőköl, és káromkodik, úgy mered a lányra, mintha kísértetet látna...*
D: Az nem lehet, hogy őt választja... *suttogja Q-nak, miközben a lányra mered.*
*T feketepárduc alakban szeli át a várost, majd ahogy a sikátorba ér, ismét emberalakot ölt. Elmosolyodik, és kihívón mered a három kis őrre.* Nocsak... igazam lett, tényleg megpróbálkoztatok vele? *gúny lángol a tekintetében.*
Q: Ne! Várj! Kérlek! *de már tudja, hogy késő. Thyra személyesen jött, és a hold fogyóban van. Nincs erejük a harchoz* Visszavonulni! *parancsolja csendesen az embereinek, és még egy fájdalmas pillantást vet R-ra.* Fogalmad sincs, mit tettél! *szól oda a lánynak, majd átváltozik, és felszáll.*
*M követi Q példáját, átváltozik, és felszáll ő is. D még egy pillanatig marad, de tudja, hogy tehetetlen. Ő gyalog indul el hazafelé. Egyszerre dühös és fél is, hogy Abilasha mit fog szólni, ha meghallja a hírt... és hogy mit vesztettek most el.*
*T a lányhoz sétál, és rámosolyog. Mostanra már kedves a tekintete.* Most már nem bánthatnak, nem érhetnek hozzád. Ezek őrültek, Reekha... *mosolyog a lányra, majd a kezét nyújtja neki.*
*R félénken visszamosolyog.* Hogyan tudtak madárrá változni? *kérdezi zavarodottan*
T: Mágusok, ahogy én is... de azért sokban különbözünk egymástól *mosolyog a lányra.* Ne hidd, hogy olyan nehéz, nem is sokára te is képes leszel rá *kacsint a lányra.* Persze, csak ha szeretnéd megtanulni.
*R tétován bólint* Szeretném. *feleli vágyakozó hangon* Taníts meg mindenre, amit tudsz!
T: Eljössz velem? Otthon, nálam sokkal kényelmesebben tudlak tanítani. *mosoly.* Persze, ha nem tetszik a hely, nem kell ott maradnod, de szerintem imádni fogod *a lány felé nyújtja a kezét.*
*Csak egy másodpercig habozik, aztán megfogja Thyra kezét.* Rendben, elmegyek veled. De ha nem tetszik, akkor nem maradok ott!
T: Ez csak természetes! *bólint, és sikeresen elrejti győzedelmes mosolyát. Felhúzza Reekhát a padról.* Csak egy kis séta, nem lakom innen túl messze. *mondja a lánynak, majd a sikátor felé indul.* Remélem, nem félsz a sötétben...
*R a fejét rázza, bár valójában nem kicsit fél. De ezt nem meri elárulni az idegen nőnek. Követi T-t a sötétségbe.*
