1. jelenet - Párbaj a kastélyért

Éjszaka borul Darkmoon kastélyára, ma még a hold sem kelt fel, csak néhány elszórt csillag ad annyi világot, amely egy vámpír szemének elég ahhoz, hogy felismerje az árnyékokat. A kastély mégis szokott pompájában ragyog, lámpái megvilágítják a folyosókat, szobákat, ahol az élet ugyanolyan hévvel folyik, mint máskor.
Kishen Mahdurt üres előcsarnok fogadja. A nő még csak szét sem néz, holott kívánsága szerint hamarosan ő veszi át Darkmoon trónját. A hosszú lépcsősor, mely kétszázötven emelet magasba visz, egy vámpírnak meg sem kottyan. A nő még akkor sem liheg, mikor a századikon belép a párbajterem kétszárnyú, boltíves ajtaján, hogy az egész szintet betöltő, hatalmas csarnokba érjen. Régen, míg Darkmoon a törvényhozó kastély volt, ez szolgált tanácsteremként – egész addig, míg Maddock nem vágyott egy kis újításra. Kishen elküld egy üzenetet Agathának, hogy megérkezett, s míg a nő nem szánja rá magát, hogy felvegye a kesztyűt, a terem falait díszítő kardokat, tőröket nézegeti. Néhányuk tán egyidős magával az épülettel, mások egyszerűsége árulkodik róla, hogy csak néhány éve került a falakra.
Agatha rossz előérzettel lép be, kezeiben már egy-egy tőrt tart, s ahogy megpillantja kihívóját, biccent neki, üdvözlésképpen, majd gúnyosan húzza el a száját.
- Hogy sikerült kiharcolnod, hogy megküzdhess velem?
- Ismersz, elérem amit akarok - viszonozza Kishen a gúnyos mosolyt, majd előveszi a tőreit, és a terem közepére sétál. - Ne is húzzuk fölöslegesen az időt. Remélem, a kastély kis lakóit felkészítetted a reménytelen rabszolgaéletre mellettem…
- Ne hidd, hogy olyan könnyen adom őket! Ha a kastélyt el is nyered, a tanítványaimat, az itt lakókat nem, hiszen ők nem az én tulajdonaim. Ha pedig megpróbálod bezárni a tanítványokat, akkor abba Miracle-nek bizonyára lesz némi beleszólása… - szögezi le Agatha, és elküld egy üzenetet Hindhának és Christinnek, két legkedvesebb tanítványának, hogy párbajozni fog, ne lepődjenek meg túlzottan, ha megérzik a halálát. - Meddig tartson a párbaj? - kérdi, miközben odasétál Kishenhez, két lépés távolságra, ahogy párbajoknál szokás. Védekező állást vesz fel.
- Természetesen halálig, nem szeretem a félig kész munkát. Szóval egyikünk itt ma meghal. Ha a tanítványaid nagyon vissza akarnak hozni, felőlem megtehetik, és veled együtt kulloghatnak el innen. Nekem úgyis csak az életre valók kellenek, az ilyen anyuci szoknyája mellé bújóktól hányni tudok… - válaszol a nő, és beszéd közben már támad is, mozdulataiból kétezer év gyakorlata sugárzik, bár Agathán nem lehet kifogni ilyen egyszerűen. Miközben védi a támadást, Kishen gyomra felé szúr a másik tőrrel.
- Az életrevalók sosem fognak behódolni neked! – gúnyolódik - Nálad sokkal értelmesebb vezetőhöz szoktak, a hozzád hasonló tyúkok sosem vonzották őket...
- Nem tudom, te mit nevezel életrevalónak, de nyilván mást takar kettőnk számára ez a fogalom. De majd meglátjuk, mit szólnak a halott mesterük felett – viszonozza Kishen a gúnyt. Nem lepődik meg rajta, hogy Agatha van olyan jó, mint ő, nem számíthatott másra, ha a nő ezer évesen már a mindenki által hőn áhított kastély birtokolja. Ám tőre végre megsebzi ellenfelét, Agatha rosszul időzít, és ahogy megpróbál kipördülni, az egyik tőr mélyen felhasítja az oldalát.
- Majd meglátjuk, hogy mit szólnak a mesterük újabb áldozatához! Régóta szeretnélek megölni téged, Kishen... – mosolyog Agatha, mintha mi sem történt volna, és villámgyorsan regenerálja a sebet.
- Sajnálom, hogy sosem jönnek össze az álmaid, de engem nem fogsz tudni megölni, mert én öllek meg, méghozzá most – veti oda Kishen, és a jobb kezében levő tőrön megnyom egy gombot, hogy abból egy tű ugorjon elő. Nem is próbál közelebb férkőzni Agathához, csak a nő csuklóját sérti meg. - És mindjárt itt a vége! - mosolyog, várva a pillanatot, amikor a méreg lebénítja ellenfelét.
Agatha észreveszi bár a tűt, de kitérni nem tud előle.
- Ezért neked lesz véged, ha rájönnek... - mondja még az utolsó erejével, majd a földre csuklik.
- De nem jönnek rá, mert nem lesz, aki elmondja nekik. Sajnálom Agatha, itt földi pályafutásod befejeződik – suttogja Kishen a nő fölé hajolva, és tőrét a mellkasába vágva kivágja Agatha szívét. Figyeli, ahogy az ezeréves vámpír szemében kihuny a fény, majd a kezében levő szívet porrá égeti, és a hamut holttestre szórja.
- Itt a vége, és a kastély az enyém! – visszhangzik győzedelmes kiáltása a csarnok falai között.

Amint Raymond megérzi a tanítványa halálát, azonnal Darkmoonba siet, hiszen tudja, hogy Agatha párbajozott Kishennel. Még a párbajteremben kapja el a nőt, erre az eshetőségre is megvolt a tervük tanítványával, bár a férfi reménykedett benne, hogy sosem kell majd valóra váltani.
- Üdv a kastély új úrnőjének. Gondoltam, először köszöntelek, Kishen! – kezdi a hangját metsző gúnnyal fűszerezve.
Ishtar Emilyvel játszik, Hindha és Agatha közös lakosztályát bitorolva, amikor Hindha megérzi a mestere halálát. A nő felsikolt, és kifelé szalad, Ishtarnak és Emnek azt parancsolja, hogy maradjanak a szobában. Ishtar azonban nem engedelmeskedik, rohan a nő után. Ahogy a párbajterembe érnek, látják Kishent és Raymondot, de Hindha senkivel nem törődve a mestere holttestéhez szalad, és ráborul. Ishtar azonnal követi, és letérdel Agatha másik oldalán.
- Nyírd ki ezt a szemetet, Raymond! – üvölti a kislány, mert Hindha nem tud megszólalni a zokogástól.
Kishen gúnyosan nevet Raymond szavain, majd a tanítványok berohanásán hangosan kacag.
- Nah erről beszéltem, ez a hozzáállás hányni való, mikor egy vámpír egy döglött gyengét így babusgat! Őket is el kéne égetni élve! És igen, jobb, ha tőlem tudjátok, a kastély új úrnője én vagyok!
-Nem sokáig! – sziszegi a férfi, és torkon ragadja Kishent. - Lehet, hogy neked több kört le kellett futnod, hogy megkapd az engedélyt a párbajra, de nekem csak egy üzenetbe kerül! Ishtar, ne aggódj, ez a szuka nem éri meg a napkeltét!
Ishtar Agatha halott arcát nézi, és neki is folynak a könnyei. Hindha nincs magánál, meg sem szólal, csak a nőt öleli a karjában. Ishi gyakorlottan nézi végig Agatha testét, majd valamin megakad a szeme a nő csuklóján.
- Raymond, a párbajban méreggel is lehet ölni? Mert Agathát méreggel ölték meg! - remeg a hangja a gyűlölettől.
Hindha felkapja a fejét, majd felugrik Agathát otthagyva, és fenyegetően Kishen felé indul.
- Méreggel? Ostoba kis tacskó, mit értesz te a mérgekhez! Honnan tudnád te? Egy ilyen ezer éves kölyök kinyírásához nincs szükségem mérgekre. – kacagja Kishen, de amint Raymond szemébe néz, megtörik a hangja.
A férfi Ishtarra kapja a szemét, majd sorompóként kinyújtja a kezét, hogy megállítsa Hindhát.
- Ishtar, meg tudod mondani, hogy milyen méreg volt? Csak azért kérdem, hogy ez a szuka mennyit szenvedjen a kezeim között… *azonnal küldi az üzenetet Maddocknak, hogy rendhagyó módon a három nap kivárás nélkül kihívja Darkmoon úrnőjét, mivel az illető csalt a párbajban. Elégedett mosoly suhan át az arcán, mikor megkapja az engedélyt, abban a tudatban, hogy ezt Kishennek is hallania kellett…
Ishtar megszagolja Agatha csuklóját, és azonnal tisztában van mindennel.
- Bénító méreg, és nézd, szívét utána vágta ki, mikor már nem tudott védekezni, mert az erek nem véreznek ott. Láthatóan nem is véreztek. Tuti, hogy lebénította! – vágja ki diadalmas a hangon, nem fél, biztos benne, hogy Raymond vissza fogja hozni Agathát. Hindha még mindig Kishenre mered.
- Csak csináld vele Raymond, amit ő csinált Agathával, és siess, aztán adom a fél szívemet, hozd vissza a mesteremet. Nekem ő fontosabb, mint ez a ribanc, de ne élje túl a szemétségét! *kéri Hindha dühtől és szomorúságtól reszkető hangon.
Kishen lassan hátrál Raymond elől.
- Ez szabálytalan, és panaszt fogok tenni a tanács előtt! - fenyegetőzik - Ezt még Maddock sem engedheti meg magának! Tisztességesen győztem le Agathát, ezeket a koholt vádakat bizonyítani is kéne!
-Bizonyítsam? Rendben! – kiált Raymond, és kikapja Kishen övéből az egyik tőrt. Azonnal rájön, hogy hol van a gomb, ami a mérgezett tűt ugrasztja ki. Elmosolyodik. - Ne aggódj, Hindha... a halálért fog könyörögni, és utána keresheti a tanács már meghalt tagjait a túlvilágon, mert az élőkkel többé nem beszél! - szikráznak a szemei. Két tőrt hív magához a falról, majd Kishen kezébe nyomja őket. - Ezekkel védekezhetsz, ha bírsz! És indulj középre, ne akard, hogy úgy végezzelek ki, mint egy utolsó senkit!
- Hajrá Raymond, nyírd ki! - szurkol Ishtar izgatottan. Hindha diadalmasan mosolyog.
- Érdekes, most nem olyan nagy a szája az új úrnőnek.
- Ezt nem ússzátok meg! – sziszegi Kishen, és bár megy középre, szeme szaporán jár ide-oda a menekülést keresve. Hátrál ellenfele elől, de alattomosan figyeli, hogyan is győzhetné le a férfit akár hátulról.
Raymond most se Ishtarra, se Hindhára nem figyel, a szemeivel követi Kishen minden rezdülését. Bár a szeméből gyűlölet sugárzik, minden mozdulata nyugodt, ahogy előhúzza a saját tőrei. Közelebb megy Kishenhez, biccent neki, majd azonnal támad, a nő térdeire.
- Ezúttal olyan ellenfeled akadt, aki erősebb nálad... mit gondolsz, így meddig bírod, ebben az új helyzetben, kislány? – kérdi, az utolsó szót roppant gúnyosan nyomva meg.
- Igen kislány! – vigyorog Ishtar, mert a megszólítás nagyon tetszik neki. - Mehetsz majd anyucihoz panaszkodni, meg, hogy cserélje ki a pelenkádat! - nagyon humorosnak gondolja magát, így vigyorog, és cinkosan átöleli Hindha derekát. Hindha elmosolyodik, és visszaöleli a kislányt.
Kishen Megpróbál hátraugrani a támadás elől, de mivel a menekülési útvonalat leste, a tőrökre nem figyelt eléggé, így a szúrások váratlanul érik, és mindkét térdét eltalálják. Felsikolt és a földre esik.
- Rég nyertem már párbajt egyetlen mozdulattal! - mosolyog diadalmasan Raymond, miközben blokkolja a sebeket, hogy Kishen ne is tudjon felállni. Lehajol a nőhöz, és a tőrökre figyelve közben, megszúrja a nő jobb könyökét.
Ishtar felkacag Raymond akcióin, és tapsol hozzá.
- Ez az dédapu, kanyarítsd le szárnyát, combját!
Hindha a dédapu szóra megpróbálja befogni a kislány száját, de önkéntelenül felkuncog ő is. Most, hogy biztonságban érzi mestere jövőét, nem gyászolja tovább.

Kishen ismét felsikít, és karja lehanyatlik. A balkezében próbálja felemelni a tőrt, és gyűlölettel, tiszta erőből vág Raymond combja felé – és ezúttal talál is, bár a férfi nem mutatja jelét, hogy fájdalmat érezne. Kishen bal kezét csuklóból metszi le. A nő felüvölt a fájdalomtól, megpróbál hátrálni, de a mellkasába mélyedő tőr nem engedi. Elakad a hangja.
- Meglesz, Ishtar... - kacsint hátra a lányra egy röpke pillanatra.
Ishtar nagyot kurjant a kéz elhullásán, majd örömében a levegőbe bokszol.
- Milyen érzés, hogy most te vagy abban a szerepben, aki üvölt? – Raymond gúnyosan mosolyog a nőre. A szabad tőrét Kishen szívébe szúrja. - Add fel, mert csak neked fog fájni tovább, ha élsz…
- Nem Kishen a kastélyúrnő, nem Kishen a kastélyúrnő! – dalolja Ishtar, és balettlépésekkel körbepiruettezi Raymondot és Kishent. Hindha közben visszatérdel Agatha mellé.
- Ezt még nagyon-nagyon meg fogod bánni egyszer! - sziszegi még Kishen, és próbál koncentrálni, de tudja, hogy nincs esélye, ezért feladja, és meghal.
Raymond megkönnyebbülten felsóhajt, amint a nő kileheli a lelkét, majd kihúzza a tőrt a szívéből, és Agatháékhoz megy.
- Most már vissza tudom hozni... - kacsint Hindhára. - Ishtar, ezt inkább ne nézd végig, sicc aludni! Agatha rendben lesz.
- Najoh, de Kincsemet vissza ne hozd, mert nagyon mérges leszek! - szól vissza játékos fenyegetéssel a kislány, és visszanéz még Hindhára. - Úgysem fogok aludni, és anyát is meg kell nyugtatni, ha hazajön, szóval azért szólj be, vagy inkább ne is szólj, Emilyhez megyek aludni! – azzal a végszóval kitáncol a szobából. Ahogy az ajtót kinyitja, azonnal beviharzik a kívül rekedt Souxie, aki még utánuk repült ki a szobából. Ahogy a csatateret, hullákat meglátja, az egyetlen idegenre gyanakszik, ezért Raymondra zúdítja minden dühét, és sivítozva szidja a férfit, miszerint csak nem képzeli, hogy itt mindenkit megint kibelez, aztán ráhagyja az altatást, nyugtatást, hiszen egy szegény sárkány ereje sem mindenható!
Hindha felnéz Raymondra Agatha mellől várakozóan, egyelőre ügyet sem vetve a kissárkányra.
- Csak mondd, hogy mit kell tennem, én készen állok, mindegy hogyan, de hozd vissza! -suttogja, majd keményebb hangon a sárkányra sziszeg, akinek visítása kezd fejfájdítóvá válni. - Souxie! Kusss! - a kissárkány csippant egyet, majd sértődötten magában dohogva, hogy ő egy szót sem fog szólni, leül egy asztalra, és onnan csóválja a fejét.
Raymond sóhajtva Hindhára néz.
- Csak akkor, ha elég erős vagy hozzá, a fél szíved fog kelleni, hogy visszahozzam… Maddock képes e nélkül is rá, de nekem még nem tanította meg. - azért halványan elmosolyodik. - Souxie, nem én voltam, azt a hullát szedd szét! - mutat Kishen testére, bár azon már nem sok minden szétszednivaló van. Időközben szakaszos repülésekkel Ikarosz is bejön, három-négy métert repül, majd pihegve megáll a földön, miután orra bukott. Az asztalhoz érve, ahol Souxie áll, felnéz, és csippant egyet-kettőt, hogy ő szeretne olyan magasan lenni, de még kicsi, hogy elérjen ilyen távlatokat, úgyhogy legyenek szívesek vele is foglalkozni, különben hiszti lesz…
- Hidd el, erősebb vagyok, mint gondolnád! - feleli határozottan Hindha, és feláll. - Hova telepedjek? Felőlem kezdheted azonnal! - leveszi a felsőjét, Raymond előtt már nincs mit szégyellnie. Souxie lerepül a kismadár mellé, és nagyobb testvérhez illő jó szándékkal sárkánynyelven elmagyarázza neki, hogy az ilyen hirigelések alkalmával a maguk fajta szárnyasokra nem szoktak figyelni az emberszabásúak, és, hogy a bajt most az a döglött ember okozta, aki a földön fekszik, és nem ártana kissé megcibálni. A jó példával elől járva már oda is repül, és Kishen fülét cibálja morogva, csivitelve, hogy mutassa a kicsinek, mit is lehet itt csinálni.
Raymond az egyik fotel felé int, majd felkarolja Agathát, és a kanapéra fekteti.
- Foglalj helyet, dőlj hátra, és próbálj lazítani... – kacsint Hindhára - És előbb igyál, mert különben nem lesz elég erőd hozzá... - a csuklóját a lánynak kínálja. Icarus mindeközben hülyén néz Souxie-ra, és megpróbálja elmagyarázni neki, hogy nem érti ezt a tájszólást, de azért követi a kissárkányt, és szemügyre veszi a halott nőt, akit egy jó nagy darab husihoz tudna hasonlítani, érdekes csomagolásban. Rárepül Kishenre, és úgy dönt, ha már úgyis meg van kezdve, akkor a nő mellkasán lévő sebből falatozik egy picit.
A nő leül a karosszékbe, és kényelmesen hátradől. Tiltakozás nélkül elfogadja Raymond csuklóját, és iszik, amíg az idősebb vámpír gondolja, most nem ellenkezik semmivel, csak biztos legyen, hogy Agathát visszahozzák, de aztán felkuncog.
- A dögevőket azért tartsd majd távol az én szívemtől, mert úgy tűnik, Kishen erősen fogy....
Hindha pillantását követve Raymond is a két apróságra néz, majd felkacag.
- Sebaj, jó étvágyat nekik, szerintem mire azt a nőt felzabálják, te már régen rendben leszel - kuncogva begyógyítja a csuklóján lévő sebet. Előbb felnyitja rendesen Agatha mellkasát, majd ismét Hindhához lép.
- Készülj, mert ez nagyon fájdalmas lesz... és próbáld meg túlélni, mert a nélkül hetekig nyomhatod az ágyat... – figyelmezteti a lányt, és ad egy rövid csókot neki, majd felhasítja a mellkasát a tőrével. Icarus közben abbahagyja a falatozást, és Kishen fejének másik oldalára repül, Souxie példáját követve cibálni kezdi a nő fülét, míg a fülcimpa a csőrében nem marad… Hangosan felvisítva köpi ki a húsdarabot.
Hindha összeszorítja a fogát, és koncentrál, mikor Raymond felhasítja a mellkasát. Mélyeket lélegzik, és csak arra gondol, hogy ha törik, ha szakad, most életben kell maradnia. Souxie közben belenéz Kishen fülébe, és csodálkozik, hogy a másik végén nem látja Icarust. Mivel hiányolja a kismadarat, nagyot trombitál a fülkagylóba.
- Most készülj, és koncentrálj erősen! – szól a nőre. Felkuncog a két kis dög hülyeségén, de hamar kizárja őket a tudatából, és csak Hindhára figyel. Felnyitja a sebet a lány mellkasán, és a tőrével kivágja Hindha szívének felét. Ikarus viszonozza a nagy hangot, ami inkább vijjogás, mint trombitálás, de mivel nem kap választ, ezért rászáll Kishen mellkasára, és onnan is vijjog néhányat, csak ezúttal Souxie füléhez van nagyon közel.
- Ennél jobban már nem tudok koncentrálni… *sziszegi Raymond szavaira a lány, de aztán inkább nem szól többet, a fájdalom könnyeket sajtol a szemébe és felnyög, de nagyon figyel, hogy életben maradjon. Amikor Raymond, szinte kapkodva regenerálja, felsóhajt, bár nagyon gyengének érzi magát, a szíve még lassan ver. Souxie nagyot visít ijedtében, mikor Icarus a fülébe vijjog, majd észreveszi Raymond tevékenységét, és leadja a fülest Icarusnak, hogy a nagy goromba idegen, akinek jó a vére, a gazdikat belezi éppen, ami nem biztos, hogy jó dolog. Felszáll Hindha karosszékének támlájára, és ellenőrzi a nő arcát közvetlen közelről, behajolva. Néhány csippantás után úgy dönt, a gazdi valószínűleg él, és még pofoz is, bár elég gyengén. Hindhát ugyanis zavarta a kilátást elzáró sárkány. A földre hullva Souxie megy leellenőrizni Agathát is.
Raymond a fél szívet Agatha mellkasán lévő lyukba teszi, majd regenerálja, és megpróbálja beindítani. Csak reménykedik, hogy sikerülni fog, bár Hindha vére már épp eléggé azonos a mesteréével ahhoz, hogy most sikerrel járhassanak. Elhessenti Souxie-t, de hiába, mert egy kismadár is odapofátlankodik, és hatalmas szemekkel nézi a férfit, miközben a lábaival a seb körül toporog, de láthatóan nem igazán mer belekóstolni a gazdiba.
- Honnan szeditek össze ezeket a dögöket? - kérdezi játékos rosszallással Hindhától, miközben elkezdi a visszahozás műveletét. Vérét a nő szájába csurgatja, miközben kitartóan dobogtatja a szívét.
- Icarust én vettem Agathának Darkmoon évfordulójára, Souxie-t meg ő nekem karácsonyra. A kismadáron nem látszik, de ő egy valódi halálmadár, csak vámpírok között él, és nagyon de nagyon ritka. Egyébként a történelem során Darkmoon falain belül ő a második – büszkélkedik Hindha, és elmosolyodik, mikor Agatha kezd visszajönni, és bár erősen támolyogva, de odavánszorog ő is. Mestere mellkasáról eltávolít néhány szobadögöt, és leül a feje mellett.
- Halálmadár? Majd később jobban megnézem, egyszer volt nekem is... Már vagy háromezer éve. – beszéd közben Agathát figyeli, a kelleténél valamivel tovább dobogtatja a szívét, hogy az biztosan beinduljon, majd mikor már a nő látszólag magától is megmarad, kihúzza a kezét a sebből, és begyógyítja a mellkasát. Sokáig itatja a tanítványát.
Ikarus úgy dönt, hogy ő még enne, úgyhogy kérdés nélkül belecsíp Hindha kezébe, a mutató és hüvelykujj közti hártyába, és élvezettel iszogatni kezd, mivel ő még növésben van, sokat kell ennie… egész addig, amíg Hindha laza mozdulattal Kishen felé állítja pályára a kismadarat.
- Kaja arra, én még élek, és akarok is, szóval jelenleg nincs eladó vérem! - méltatlankodik. Souxie dühösen tiltakozik a madárcsecsemő repítésén, és rohan utána, mert a végén egyedül eszi meg a husit. Hindha megsimogatja Agatha arcát.
- Ha legközelebb ezért a nyűves romhalmazért párbajozol, légy szíves hívj legalább tanúkat, hogy az ilyen szemetek lebukjanak időben, és tudjunk segítséget hívni!
-Már nem fog, a kastély az enyém - kacsint Hindhára Raymond - De azt hiszem, Agatha jó úrnője marad… - teszi hozzá. Óvatosan felemeli, és magához öleli a tanítványát.
Icarus becsapódását hangos visítás jelzi, majd kuruttyolás, míg a kismadár kiszabadítja magát a Kishen mellkasán lévő, immár tollakkal teletűzdelt sebből.
- Nah megyek, és kirúgom a dögöket, mielőtt búvár módszerrel szedik ki Kishen vakbelét -közli kuncogva Hindha, és a kismadarat meg a kissárkányt kilakoltatja a szobából. Souxie erősen tiltakozik, hogy még sok husi maradt, és ők elcsemegéznének még, de Hindha könyörtelen, mire a kissárkány az ajtón túlról válogatott sértéseket vág a gonosz gazdi fejéhez, aki nélküle akarja megenni az egész szép nagy husit.
- Ezekre holnap szerzek hangtompítót. Elfelejtettem néma változatot kérni belőlük.
Raymond felkuncog, majd üzen Miracle-be, hogy most már elvihetnék innen a hullát, mert elégetni csak nem kellene... bűne van bőven, úgyhogy raboskodhatna is néhány évtizedet.*
- Legyőzted? - kérdezi halkan Agatha, bár ez egyértelmű, de jelenleg nincs valami jó állapotban.
- Igen, le... úgyhogy immár én lettem a kastély ura, legalább nem neked kell folyton párbajoznod érte. Ne félj, nem rúglak ki, és nem szólok bele semmibe, csak maradjon egyben ez az épület!
Agatha fáradtan bólint, jelenleg még a kastély is eltörpül amellett, amennyire a mellkasa fáj, és amilyen fáradt.
- Nah menjünk aludni, már amennyire tudunk, azt hiszem, ez a szívfelezős módszer legyengített engem is. Szóval majd éjszaka vigasztaljuk egymást, ha fáj. – biztatja Agathát. - A kisdögöket meg itt hagyjuk, csak sivalkodjanak itt, minket hagyjanak aludni.
-Pihenni akarok, nem állatkertet istápolni... - kuncog Agatha, mikor az ajtón át tompítva is ki tudja hallgatni Souxie és Ikaros szóváltását. A két dög persze még mindig nem hagyja abba, de mind Agathának, mind Raymondnak pontos receptjei vannak a nyárson sütésre, vagy a sárkánypörköltre és a halálmadárlevesre.
- Veletek maradok éjszakára - jelenti ki a férfi. - Jobb, ha én vigyázok rátok... - azzal felemeli Agathát, Hindhát pedig kitereli a teremből. Félúton összefutnak Souxie-ékkal, és miután Raymond lefektette a két hölgyet, kijön, és a két apróságot betuszkolja egy szobába, amit annak idején hangszigeteltek, egyébként két ördögfiókának kényelmes lesz... Rájuk zárja az ajtót, és visszamegy a lányokhoz. Az ágyon ülve virraszt, vigyázva az álmukat.

Jaj, ezt még olvastam játék formájában és remekül visszadata így egyben azt az élményt, olyna volt, mintha először olvastam volna, csak gratulálni tudok!